Túl az első állomáson

Két mérkőzés, két győzelem. Ez a célja a héten a magyar férfi kosárlabda-válogatottnak. Az első állomáson sikerrel jutott túl a csapat, Debrecenben közepesen kosarazva is biztosan nyert Fehéroroszország ellen. Ami ennél fontosabb, a hét végi, észtországi remélt siker már azt jelentheti, van esély arra, hogy a csoport harmadik helye is elegendő legyen az Európa-bajnoki részvételhez.

- Kosárlabda -

Tekintve, hogy vadonatúj a létesítmény, sokaknak – főként akik először látják belülről – még jó ideig a rácsodálkozás tárgya lesz Debrecen új büszkesége, a Főnix Csarnok. Így vannak ezzel a kosarasok is – persze nem a Debreceni Vadkakasokra kell gondolni, hiszen ők itt játsszák hazai mérkőzéseiket – és azok, akik a férfiválogatott kulcsfontosságú mérkőzése miatt látogattak el tegnap a cívisvárosba.
A valóban gyönyörű csarnokban a Magyarország–Fehéroroszország Európa-bajnoki középdöntő mérkőzés előtt sportvezetők és lelkes amatőrök tehették próbára a palánkokat, barátságos meccsükkel előkészítve a terepet a későbbi főszereplőknek, Dávid Kornélnak, Gulyás Róbertnek, Dzunics Braniszlavnak és a többieknek, akik a játékoskijáróban figyelték a derbit, miközben autogramot osztogattak. Dávid Kornélról ezalatt kiderült, hogy az Egyesült Államokban eltöltött idő alatt nemcsak az NBA, hanem az amerikai futball szerelmese is lett. Olyannyira, hogy szinte felháborodott, amikor valaki rákérdezett, mit jelent a pólóján a rejtélyes McNail-felirat: „Micsoda, te nem ismered Steve McNailt?! A legjobb quarterback, a tennessei Titán ásza!” – dohogott.
Miután ezt megtudhatták tőle, már csak arra voltak kíváncsiak többen is, mihez kezd a nyártól, amikor lejár a szerződése a litván Zalgiris Kaunasban. „Megyek vissza az NBA-be, újra megpróbálom. Csak kapok már egy állandó szerződést!” – mosolygott magabiztosan.
Dávid tehát újra a tengerentúlra készül, legalább ennyire szeretne azonban kijutni a válogatottal szeptemberben Svédországba, az Európa-bajnokságra. Mindenki tudta, nem csak ő, hogy ehhez nem kell más, csak annyi, hogy Varga Mátyás szövetségi kapitány együttese Debrecenben legyőzze Fehéroroszországot, majd a hét végén Tallinnban az észt csapatot is megadásra bírja.
Nehezen indult a mérkőzés, hiszen 6-5-re még a fehéroroszok vezettek, ám akkor az alapvonalon keresztbe mozgó Fodor remek passzt kapott, és faulttal együtt volt eredményes. „Ez kell!” – rázta az öklét, biztatva a többieket, hogy bizony fel lehet törni az addig jól záró vendégvédelmet. Dávid a lefutás végén nagyot zsákolt (12-9), óriási örömet okozva vele a hatezres közönségnek, s meghozva az áttörést a magyarok játékában. Ezután ugyanis elkezdett nőni a különbség, ami az első szünetre nyolcpontnyira dagadt (19-11).
Jól alakultak a dolgok a magyarok szempontjából, azzal együtt, hogy a hazai játékosok meglehetősen sok dobást elhibáztak.
Ha pontosabbak, gyorsan megnyugtató előnyre tehetett volna szert a magyar csapat, de így sem volt nagy baj, hiszen a második negyed derekán, 28-17-nél egy 6-0-s rohamnak köszönhetően már 17 pontra rúgott a különbség. Sajnálkozásra csak az adott okot, hogy Sitku válla egy önfeláldozó vetődés után csúnyán kiugrott, így a bedobó nem tudta folytatni a játékot. 34-17 után fehérorosz időkérés és hazai megtorpanás következett, de a félidőre így is maradt 14 pont a két csapat között (43-29).
Hiába volt továbbra is hangulattalan a meccs, a magyar válogatott a harmadik negyedben tovább növelte előnyét, az utolsó felvonás előtt már 26 ponttal vezetett (63-37). Aztán a folytatás sem hozott változást, a végső tíz percet akár le sem kellett volna játszani.
A fehéroroszok beletörődtek abba, hogy nincs esélyük, a magyarokban pedig szemernyi kétség sem volt afelől, hogy nyernek. A vége 83-53, tetemes különbség.
Örüljünk annak, hogy a válogatott hozta a kötelezőt. Ez is valami, mi több, nem kevés.