Jókor jött a kijózanító pofon

J É G K O R O N G Bár a veretlenségét megőrizte a magyar jégkorong-válogatott a budapesti divízió I-es világbajnokságon, a románokkal szemben szerdán kiharcolt 4-4-es döntetlen után szerényebbek lettek a remények. A csütörtöki szünnap a legjobbkor jött, hiszen pénteken a csoport legerősebbnek tűnő csapata, a kazah válogatott következik, s legalább a súlyos vereséget illene elkerülni.

A szurkolókra aligha lehet panasz, hiszen a 4-4-es döntetlen végén úgy zengett a „Magyarok! Magyarok!” felkiáltás, mintha győzött volna a válogatott. Pedig még a döntetlent is húsz másodperccel a vége előtt csikarta ki Ocskay, s ezzel legalább a szégyentől megmentette a csapatot. Mert annál nagyobb felsülést aligha lehetett volna elképzelni, mint hogy a feljutás reményében kezdő magyar válogatott a bennmaradásért küzdő Romániától hazai pályán szenvedjen vereséget. Ez a csúfság tehát nem esett meg, viszont a döntetlen kellően kijózanító.
A feljutásról még lehet ugyan álmodozni, matematikailag minden elképzelhető, ám a kazah válogatott az első két napon annyival jobbnak tűnt a magyar együttesnél, hogy kisebb csoda kellene a legyőzéséhez. Hogy a csodák milyen gyakran ismétlődnek, azt nem tudom, de tavaly Norvégia legyőzésekor már átélhettünk egyet, s Jan Jasko szövetségi kapitány most sem tartja lehetetlennek.

– Fegyelmezetlenül, fejvesztve játszottunk, s miközben mindenáron győzni akartunk, gyermeteg gólokat kaptunk – fogalmazott tömören Jan Jasko. – Bár csalódást jelentett, hogy pontot vesztettünk a románokkal szemben, az biztos, hogy egészen más mérkőzés lesz a következő. Eddig érthetetlenül idegesek voltunk, ezen túl kell lépni, a feljutás szempontjából úgy is a kazahok elleni meccs számít.
Ladányi Balázs szerint sem a szerdai összecsapás az igazán mérvadó, sokkal inkább az, hogy az Eurotour-sorozatban a Kazahsztánhoz hasonló játékerőt és stílust képviselő Fehéroroszországot sikerült megszorítani.
Túl sok örömteli jelenetet az első két napon nem láthattunk – a hollandok elleni, nyögvenyelős 4-2-es győzelem sem tölthette el önbizalommal az együttest –, az viszont kétségtelen, hogy az elszántságra nem lehet panasz, s a játékosok egyetlen pillanatig sem adták fel, utolsó leheletükig küzdöttek. Ez ugyan az elvárható minimum, némi bizakodásra mégis okot adhat, mert a harcosságra a kazahok ellen szintén szükség lesz.

A mai ellenfél félelmetes, a Budapest Sportarénában két fölényes győzelmet aratott: előbb Romániát 8-2-re, majd Litvániát 13-2-re verte. A gárda gerincét az orosz Extraligában szereplő klasszisok alkotják, akik nem csupán gyorsak és kemények, de rendkívül szellemesen is játszanak. A válogatott legnagyobb sikerét az 1998-as naganói téli olimpián érte el, amikor negyeddöntős volt, pedig akkor már az NHL-sztárok is jégre léptek.
Hogy mi lehet az eredményes taktika ellenük? A fegyelmezettség és a határozottság. Az első két találkozón rendre rögtön az elején emberhátrányba került a csapat, s ebből az ellenfél szerzett vezetést. A felesleges kiállítások elkerülhetők, s ha létszámhátrányban végre a védekezésre koncentrálnak a játékosok, akkor egyáltalán nem törvényszerű, hogy gólt kapjanak. Mert az ázsiai csapattal szemben csak akkor lehet esélyük, ha zárt védekezésből villámgyorsan kontrázva jó hatásfokkal használják ki a helyzeteket. No és a kapuban Szuper Levente újfent igazolja, érett már az NHL-re.

Az állás a 2. forduló után: 1. Kazahsztán 4 pont (21-4), 2. Lengyelország 4 (14-5), 3. Magyarország 3 (8-6), 4. Románia 1 (6-12), 5. Hollandia 0 (5-10), 6. Litvánia 0 (4-21). A pénteki program: Lengyelország–Románia 13 óra, Hollandia–Litvánia 16.30, Magyarország–Kazahsztán 20.