Nem vágyik el a szegedi gólkirály

Ünnepségen köszöntötték társai Weszelovszky Lászlót, a Szeged Beton pólósát abból az alkalomból, hogy az ob I alapszakaszának gólkirálya lett ötvenhárom találattal. Edzője, Horváth Viktor istenáldotta tehetségnek tartja tanítványát, aki olyat tud, mint a magyar mezőnyben senki: csak kiemeli a kezét a vízből, és lóbálás nélkül, gyorsan, hatalmas erővel lő.
A Tisza-parti gólrekorderre már évekkel ezelőtt felfigyeltek a nagy klubok. Tavaly két pesti egyesület is hívta a szegedi egyetem jogászhallgatóját, de a csatár nem fogadta el az ajánlatot. Nem a tanulmányaira hivatkozott Weszelovszky László, hanem arra, hogy nem akar eltűnni a fővárosi süllyesztőben, mint sok vidéki pólós. Két egykori csapattársa, Fodor Rajmund és Molnár Tamás példáját említi, akik csak akkor hagyták el Szegedet, amikor már a válogatott meghatározó egyéniségei voltak. A gólkirály csupán abban látja a vidékiség hátrányát, hogy az egyesületek sokkal szegényebbek, egyébként szerinte vidéken gyorsabban lehet fejlődni, mert több a lehetőség a játékra, nem kell a kispadot koptatni, és aki akarja, az edzési időt megfejelheti. Weszelovszky naponta másfél órával többet gyakorol a társainál a súlyzóteremben. Neki nem elég a napi öt- órás kemény munka, amit néhány évvel ezelőtt az egyetemi munkacsoport felmérése így minősített: olyan edzettséget ad, amilyennel az amerikai profi kosárlabdázók rendelkeznek. Weszelovszky példaképe a horvát olimpiai bajnok Simenc, az ő nyomdokaiba szeretne lépni, de tisztában van azzal, hogy célját csak úgy érheti el, ha állandó válogatott lesz. Ezen dolgozik a jövőben.