Angyalföld: a nyerő tizenhármas

-VÍZILABDA- Fantasztikus hangulatban, több mint háromezer ember előtt játszották tegnap a pólósok rangadóját. A Vasas–Honvéd olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat felvonultató összecsapása végig óriási küzdelmet, góldús mérkőzést hozott. Az izgalmas, kemény csatát a Vasas nyerte 13-12-re.

Negyven perccel a játékosok bemutatása előtt körülbelül ugyanannyian várnak bebocsátásra az utcán, mint amennyien a lelátókon ülnek, szoronganak. Már ekkor is kilencvenöt százalékos telítettségű a Komjádi. Ismét sokadszor bizonyosodik be: égető szükség van a fővárosban egy nagyobb fedett uszodára.
„Anélkül, hogy bagatellizálnám a jelentőségét, ez is csak egy meccs a szezon elején a sok közül. Óriási presztízsmeccs, persze tudom, hiszen a magyar mezőny két legjobb csapata találkozik, ám túl nagy terhet most még felesleges a játékosok vállára tenni” – nyilatkozik Kásás Zoltán a meccs előtt. Kollégája, Kovács István megerősíti szavait, majd hozzáteszi: „A pillanatnyi forma dönthet, remélem, a javunkra.”
Vasas–Honvéd, itt három, ott öt olimpiai, itt öt, ott hat világbajnok. A szereposztás parádés, a hangulat fenomenális, a szurkolásban jóval hangosabb angyalföldi tábor a hírek szerint már a sikeres dabasi túra – a futballcsapatuk nyert – viszszaútján elkezdte a hangolást…
A címvédő Honvéd kezdése minden képzeletet felülmúlt, 2-0-ra majd 3-1-re vezettek Kovács mester fiai. Varga Tamásék idegesek voltak, minden mozdulatukon érződött, nyomasztja őket az atmoszféra. No persze csak addig, amíg Steinmetz Barna meg nem törte a jeget. Be is indult a piros-kék henger, Kásás Tamás, Vindisch Ferenc, majd Madaras Norbert gólja okozott hangrobbanást, 4-3-ra vezetett a hazai csapat.
„Hihetetlen a küzdelem, van egy olyan érzésem, hogy a végén a kapusok közötti különbség fog dönteni” – magyarázza izgatottan Jenei László, olimpiai bajnok legendánk. Persze mi mást említene, hiszen ő ezen a poszton emelkedett a világ tetejére. Drukkol a Vasasnak, 1989 után szeretett klubja bajnoki címét szeretné újra ünnepelni – természetesen ő is tudja, mindehhez a Honvédnak, az előző három bajnoki idényben megkoronázott társulatnak is lesz, lehet egy-két szava.
Döntetlennel, 6-6-tal cseréltek térfelet a csapatok, őrületes, magas színvonalú volt az ütközet. A szakma csínját-bínját ismerik a játékosok, rafináltak, igazi csibészek, labdazsonglőrök. Vannak közöttük „kisebb” pólósok is, olyanok, akiket elhomályosítanak a világversenyeket megjárt sztárok – mindazonáltal ők is nagyszerű játékosok. Hátrányuk, hogy egy ilyen mérkőzésen őket kisebb szabálytalanságokért is azonnal kiállítják a bírók, hiába, ki kell vívni a tiszteletet. És ha már kiállítások: a Honvéd oldalán szinte minden percben volt egy kis büntetés, a Vasas pedig élt a lehetőséggel. 10-7-re ugrottak meg Kásásék, kezükben volt a meccs, ám az öt gólig jutó Biros Péter vezérletével felzárkózott a Domino. Sőt a bajnok lefaragta hátrányát (12-12), ám a vége a Vasasé, Madarasé, akinek találata eldöntötte a két pont sorsát.
„Sokszor játszottunk emberhátrányban, a Vasas ezt jól használta ki” – értékelt a vendégek szakvezetője. Kásás Zoltán így vélekedett: „Egyik csapat sem volt csúcsformában, ám mindkettőt dicséret illeti játékáért. Nem tudom, hogy reális-e az eredmény, ám örülök a győzelemnek.” A lefújás után összeölelkeznek a felek, akik néhány perccel azelőtt még „ölték” egymást. A barátság megmaradt. Ám 2004. február 21-én egy órán keresztül ismét elfelejtik. A következő rangadó időpontja ez – ugye várják már?
Férfi vízilabda ob I: Vasas– Honvéd 13-12, Szeged–Szent István Egyetem 8-7, Cegléd–Szentes 7-6, Szolnok–BVSC 4-9, UTE–Eger 10-6.