Válogatottunk legyőzte a világbajnokot!

Fantasztikus győzelemmel kezdte a budapesti Hat nemzet tornáját a magyar válogatott. A Dusan Kapusta irányította társaság nem mást, mint az aktuális világbajnokot, Szlovákiát győzte le 4-2-re.

Hogy mekkora szükség volt Budapesten egy fedett jégkorongcsarnokra, az tegnap ismét beigazolódott, mert a Hat nemzet tornájának nyitó mérkőzésére sokan látogattak ki a júniusban átadott új káposztásmegyeri AstraZeneca-csarnokba. Ez persze természetes, hiszen a tavalyi világbajnok Szlovákia volt az ellenfél, s a világ legjobbjai közé tartozó csapat még akkor is óriási vonzerővel rendelkezik, ha az észak-amerikai profiligában (NHL) játszók nélkül érkezett. Így is félelmetesen erős, ezt már szerdán este láthattuk, amikor edzőmérkőzésen 6-2-re lelépte az ukrán válogatottat.
Ezzel meg is volt a mérce, azaz négy-öt gólos vereség már siker lehetett tegnap a magyar válogatott számára, annál inkább, mert a két együttes utoljára 1994-ben a C csoportban játszott egymás ellen – Csehszlovákia szétválása után a csehek voltak a jogutódok, a szlovákoknak alulról kellett indulni –, s előbb edzőmeccsen 15-1-re és 11-2-re, majd a vb-n 10-0-ra nyert az ellenfél.
Azóta nagyot változott a világ: már a magyar válogatott sem a harmadik vonalhoz tartozik, sőt két éve kevés hiányzott az A csoporthoz. Ez ugyan már történelem, de jelzi, nem véletlenül értékelik egyre többre Európa-szerte a magyar hokit.
A szlovákok feltűnően fölényeskedve kezdtek, s ezt azért már ők sem engedhetik meg maguknak a magyar válogatottal szemben. Játékosaink vérszemet kaptak, s a 7. percben a büntetés sem maradt el: Peterdi középre lőtt korongjába rosszul ért a szlovák kapus, a kipattanó pakkra Ladányi csapott le, s a tőle megszokott biztos kézzel használta ki a helyzetet. (1-0).
A gól alaposan felpaprikázta a vendégjátékosokat. Ez már mégiscsak szentségtörés, gondolhatták, el is dugták a korongot, szinte cicáztak a harmadunkban. A nagy nyomás perceken belül góllá érett, Cakajik kék vonalról leadott lövését még szemmel sem tudta követni Budai Krisztián kapus. (1-1). Az egyenlítés után sem csökkent az iram, ám mielőtt az újabb szlovák gól megszülethetett volna, egy meseszép akció hűtötte le a vendégek túlfűtöttségét. Palkovicsék bohócot csináltak a szlovák védőkből, a támadás végén azonban sakk-matt helyzetben Tőkési Lajos az elfekvő kapusba lőtt.
Még egy perccel később is ezen merenghettek a vendégek, mert Ladányi kis híján gólt ért el. Ha a második csoda el is maradt, a két helyzet után azért óvatosabb lett az ellenfél, s kiegyenlítettebbé vált a játék. A második harmad ennek az óvatosságnak a jegyében telt: a mérkőzés közepéig tartotta a döntetlent a magyar válogatott. Mindent elmond a játék alakulásáról, hogy az ellenfél kapusa, Sopko semmivel sem unatkozott többet, mint Budai. A szerencse azonban a harmad közepén a szlovákok mellé szegődött, s miközben a magyar kapus egy ártalmatlan támadás végén a szlovák csatár lábáról lecsorgó korongot kereste, a pakk átvánszorgott lábai között. Hihetetlen balszerencse, még bosszankodni sem lehetett igazán, csak mosolyogni: millióból egyszer történik ilyen. Szerencsére a magyar játékosoknak ez sem szegte kedvét, s Palkovics el is nyerte jutalmát. Előbb addig küzdött, amíg egy kipattanó korongot másodszorra Sopkóra lőve a kapuba nem juttatott, majd két perccel később emberhátrányban csapott le a korongra, s villámgyorsan megugorva használta ki a helyzetet. Két harmad után 3-2-re vezetett a magyar csapat a tavalyi világbajnokkal szemben, s ez mindenképpen szenzáció.
A harmadik harmadban az Alba Volán válogatott centerének, Ocskay Gábornak a gólja tette teljessé a történetet, amely meseszép: Magyarország–Szlovákia 4-2.