Kanada itt volt, Kanada újra jön!

Állt mindenki, több mint háromezer ember éltette hosszú perceken át Budai Krisztiánt és társait. Gyönyörű estét varázsolt kedden a székesfehérvári csarnokba a magyar hokiválogatott, példásan, alázattal küzdött a nagyobb játékerőt képviselő kanadai riválisa ellen. A 4-2-es vezetés után ugyan érvényesült a papírforma (4-5), ám nem vitás: felejthetetlen élményt szerzett a sportbarátoknak a Dusan Kapusta irányította együttes.

-JÉGKORONG-
Miközben a szurkolók a hősöket éltették, egy kicsinyke sajtószobában Garry Green szavai töltötték el büszkeséggel a hallgatóság szívét. „Tudtuk, hogy jó csapat a magyar, nem véletlenül győzte le a szlovákokat. Ennek ellenére bevallhatom, meglepett kollégám együttesének érett játéka, korcsolyázótudása, kitűnő kapusteljesítménye, s az utolsó pillanatokig izgulnunk kellett az eredmény miatt. Bátran állíthatom, megérett az A csoportra a válogatottjuk. Rendkívül hasznos volt számunkra ez a találkozó, többet kaptunk tőle, mint amennyire számítottunk” – magyarázta a kanadai kapitány, aki felettébb megkönnyebbültnek látszott.
Nem véletlenül. A Svájcban profiskodó Alston révén csupán két perccel a találkozó végét jelző dudaszó előtt döntötte el a csatát társulata, azaz közel, rendkívül közel volt ahhoz, hogy otthagyja a fogát a székesfehérvári csarnokban.
Felejthetetlen pillanatok voltak. 67 esztendő után látogatott hazánkba a sportág őshazájának, Kanadának a válogatottja, járt is emígyen a szlogen: királyok a királyok városában. A juharlevelesek látogatásából mit sem von le az a tény, hogy nem volt közöttük jelenlegi NHL-játékos, hiszen egyrészt a kedd esti meccsen fellépők közül korábban többen is belekóstoltak a világ egyik legnagyobb volumenű sorozatába, másrészt nem kell ecsetelni, milyen játékerőt képvisel akár egy kanadai E-válogatott is…
Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Hoffman Attila, Orsó László. Négy név, négy ütés, négy gól. A publikum tombolt, eksztázisban őrjöngött, űzte-hajtotta a mieinket. Erre a két és fél órára tovatűnt a mérkőző felek lehetőségei közötti különbség (jégpályák, játékosok, edzők és csapatok száma, anyagi oldal, és így tovább a végtelenségig), egyenrangú ellenfele volt a fehér had a pirosnak, bámulatos lelkesedéssel és bátorsággal húzogatta az oroszlán bajszát.
„Örülök is meg bosszús is vagyok. Örülök, mert végig egyenrangú ellenfelei voltunk az amúgy gyorsabb, pontosabb riválisnak, de bosszús is egy kicsit, mert kapusunkra támaszkodva közel voltunk a világra szóló bravúrhoz. Egy biztos: haladni kell tovább ezen az úton, és akkor még sok sikerben lehet részünk” – értékelt Dusan Kapusta, aki a hét végén már az EuroTour minszki állomásán irányítja a csapatot. Azt a csapatot, amely ismét, sokadszorra bizonyította be, hogy hatványozottan többet érdemelne. És ez a megállapítás az egész sportágra is igaz.
Vajon mi kell még, hogy felnyíljon végre az illetékesek szeme?
A tegnap fővárosunk nevezetességeivel ismerkedő kanadaiakat mindenesetre meggyőzte válogatottunk: az esti búcsúvacsorán aláírták a papírost – áprilisban visszatérnek. A keddi produkció olyannyira lenyűgözte őket, hogy értelmét látják a prágai vb előtt Budapesten újra megmérkőzni Magyarország legjobbjaival. Hangsúlyozzuk, a vb-csapatukkal, NHL-klasszisokkal!
A kanadai vezetők döntése mindennél árulkodóbb…