Egy nehéz váltás megérett gyümölcse

V Í Z I L A B D A Váltás – legtöbbször valamiféle furcsa érzés keríti ilyenkor hatalmába az embert. Tizenhét esztendő után hatványozottan igaz ez. Pontosan ennyit húzott le nevelő egyesületében, a Ferencvárosban Nyéki Balázs. Megannyi kitörölhetetlen emlék, felejthetetlen meccsek egész sora, ünneplés és sírás – nem vitás, érzelemdús kapcsolat volt ez. A 24 esztendős fiatalember nehezen, de tavaly nyáron már nem a szívére, hanem az eszére hallgatott, s a környezetváltozás mellett döntött. A BVSC-ben eleinte csak kereste a helyét. Mára az Euroliga-negyeddöntőbe vágyó társulat első számú gólfelelőse. Bár csínján kell ebben a sportágban bánni a jelzőkkel, ám esetében talán így is fogalmazhatunk: klasszisa.

Süni. Csak így, egyszerűen. Illik hozzá ez a becenév – bár meglehet, mindezt a megszokás mondatja. Az intelligens fiatalember amúgy nem az a szúrós, magába gubózó fajta. Amolyan igazi vagány vízilabdás, bár kétségtelen, csak a megfelelő körülmények között képes igazán nagyot alakítani, hamar meglátszik rajta, ha érzelmi problémák gyötrik. Tizenhét esztendő után távozott a Ferencvárosból, ami annak ellenére megviselte, hogy egyértelmű volt, mennie kellett. Mennie oda, ahol újra feltöltődhet, ahol nulláról indulhat, ahol semmi mással nem kell foglalkoznia, csak a játékkal. Nevelő klubja nem könnyítette meg a helyzetét, ám hosszas huzavona után, némileg megtörve, hivatalosan is bemutatkozhatott a BVSC-ben. Ahová nem titkoltan Gerendás György miatt kötelezte el magát.
„Ha jót mondanék az edzőmről, az sok mindennek tűnhetne, így maradjunk annyiban, nem tudok rosszat említeni vele kapcsolatban… – magyarázza stílusosan tapasztalatait a közös munkáról a hétről hétre első rangú teljesítménnyel előrukkoló Nyéki Balázs, aki annyit azért elárult: – Gyuri habitusa kétségkívül az ínyemre való.”
A fontos gólok mestere. Az Euroligában a Nice elleni idegenbeli és hazai partikon, illetve a Mladosttal szembeni találkozókon egyaránt magára vállalta a főszerepet, az utolsó lövést, de a hazai rangadókon is csapata legjobbjai közé tartozott. Pedig nem volt ez mindig így, eleinte bizony nem tűnt ki a mezőnyből.
„Minden új volt számomra, idő kellett, hogy megszokjak mindent. Ahhoz képest, hogy előtte csak a Fradiban éltem az életem, hogy nem voltak ezen a téren tapasztalataim, viszonylag gyorsan beilleszkedtem. Sokat segítettek ebben a társak, ennek is köszönhetem, hogy magamra találtam” – mondja, majd megemlíti, hogy a BVSC-re soha nem az volt a jellemző, hogy egyvalaki emelkedett ki a csapatból, hiszen évek óta 13 csaknem azonos képességű játékos teszi a dolgát. Az egység ezúttal is erőssége a társaságnak, ez vitathatatlan – a felvetés azonban adja magát: igazán akkor feltűnő a BVSC, ha Szécsi Zoltán, Kis Gábor és Vincze Balázs mellett Nyéki Balázsnak is megy a játék. Úgy, mint hetek óta.
„Talán azért látszik ez így, mert sikerül betöltenem azt a góllövőszerepet, amiért a BVSC leigazolt – teszi hozzá. – Mindazonáltal az tetszik az idei szezonomban, hogy eddig a fontos meccsek sikerültek jól. Régebben idegesített, ha nem lőttem gólokat, míg most cseppet sem zavar, hogy az alsóházi csapatok ellen sokszor nullával zárok. Már tudom, s ezt itt tanultam, nem lehet mindig a csúcson pörögni, különösen nem a Gerendás-féle, hozzám rendkívül közel álló játékrendszerben. Benedek Tibiből pedig csak egy van a világon.”
Természetesen a válogatottság is szóba kerül. Mondani sem kell, neki is ez a vágya, ám tisztában van azzal, konkurenciában nincs hiány. Feladni azonban nem fogja. Nem az a fajta. Ahogy kifejti: „Az nem vitás, hogy az olimpia után lehet több esélyem a szűk keretbe bekerülni. De nem olyan vagyok, aki feladja a harcot, végül is miért ne sikerülhetne hamarabb? Ha meg tudom őrizni ezt a formám, talán kapok bizonyítási lehetőséget a kapitánytól.”
Szombaton a montenegrói Kotor látogat a Szőnyi útra. „Élet-halál szintű Euroliga-meccs!” – vágja rá. Sokat sejtető mondat tőle…