Más a szó, és más a tett

V Í Z I L A B D A Egy-egy győzelem (Vasas), döntetlen (Domino-BHSE) és vereség (BVSC) – ez a magyar csapatok mérlege a vízilabda Euroliga hét végi fordulójában. A Vasas és a Domino edzője enyhén szólva is elégedetlen a pólósaival, mert a minimumra sem voltak képesek: nem azt játszották, amit megbeszéltek. Az ilyesmi megengedhetetlen az edző–játékos viszonyban. A BVSC mestere hasonló perceket élt át, mint kollégái, ám ő megértőbb – okkal.

Ritkán elégedett Kásás Zoltán, ám, mint mondja, erre jó oka van: „Tudom, mit akarok látni a vízben, s azzal is tisztában vagyok, hogyan érhetjük el.” Nos, a Partizan Beograd elleni mérkőzésen (9-7) a Vasas pólósai egészen mást csináltak, mint amit az edzőjük kért tőlük. „Hogy nyerünk, az egy pillanatig sem volt kétséges, de most már nagyon elegem van abból, hogy hiába beszélek; amit mondok, süket fülekre talál” – nyilatkozta Kásás, aki azt hitte, hogy fél esztendő elegendő lesz ahhoz, hogy egységes legyen a csapata. „Senki sem teljesít egyenletesen, ami megengedhetetlen ezen a színvonalon” – folytatja, s hozzátehető, a nívó igencsak magas, hiszen a csapat soraiban tudhatja Varga Tamást, Varga Zsoltot, Kásás Tamást, Steinmetz Barnát, Steinmetz Ádámot, Madaras Ádámot – hogy csak az olimpiai és világbajnokokat említsük. „Úgy érzem, a játékvezetők mintha a klubokat szeretnék a háttérbe szorítani a magyar válogatott világbajnoki címe okán, ami ellen csak a fegyelmezettség lehet az orvosság. Ehhez képest durva hibákkal rendre alájátszunk a bíróknak, ami megengedhetetlen” – mondja még Kásás, aki tudja, hogy a következő mecscsen, Pireuszban győznie kell a csapatának a nyolc közé jutáshoz. „Pireuszban minden megtörténhet – állítja –, én csak tudom, hiszen Bajnokok Ligáját nyertem az Olympiakosszal.”
A Domino-BHSE edzője, Kovács István hasonló cipőben jár, mint Kásás Zoltán. A Jadran Herceg Novi elleni döntetlen (6-6) után szinte nem is talált szavakat szintén világklasszis játékosokkal – Fodor Rajmund, Vári Attila, Molnár Tamás, Biros Péter, Kiss Gergő – felálló csapata hibáira. „Nem az első eset, hogy az utolsó percekben bukunk el egy meccset – emlékeztet –, mindannyiszor kirívó fegyelmezetlenségeknek köszönhetően. A Jadran ellen a hajrában három meccslabdánk volt, hiába. Kihagytunk két négyméterest, ami már a serdülőknél is megengedhetetlen, hiszen ha befújják, azt jelenti, hogy gólt ítéltek.” Az edző nem tudja, mi lehet a gond, az viszont biztos, hogy a játékosok rendesen edzenek, az egzisztenciájuk stabil, mindent alájuk tol a klub és a szponzorok, ami csak kellhet a sikerhez. „Én nem lőhetem be a négyest…” – tárja szét a kezét Kovács István, aki elárulta, leül a támogatókkal és a vezetőkkel beszélgetni, mert valamin változtatni kell. A csapat annál többet ér, hogy – mint most – ne legyen biztos abban, hogy bejut a nyolc közé az Euroligában.
A Mladost Zagreb elleni mecscsen (11-13) Gerendás György is szembesült azzal, hogy más a szó, és más a tett, ám ő másként értékel. „Sok a fiatal nálunk, a biológiát pedig nem lehet legyőzni; a húszéves pólóstól nem kérhetem számon egy harmincesztendős rutinját, főként nem az Euroligában – mondja a BVSC edzője. – Éppen ezért én csak azt várom el, hogy mindenki hajtson, küzdjön úgy, mintha a skót vagy a walesi futballválogatottban játszana. Az akarással nincs is baj, ám a nagy-nagy elszántság gyakran vezet hibához, ez természetes. Kérhetek én akármit, kérek is, de nem lehetek biztos benne, hogy a játékosok meg tudják csinálni; ennyivel könnyebb vagy nehezebb a helyzetem Kásás Zolinál vagy Kovács Pistánál. Más kérdés, hogy a hiba mindig bosszant, ám aztán lehiggadva a helyére teszem a történteket. Nincs miért ostoroznom a játékosaimat.”
Ha a BVSC megnyeri két hazai mérkőzését (Olympique Nice, Kotor), akkor biztosan ott lesz a legjobb nyolc között. „Van esélyünk, igyekszünk élni vele, ez minden, amit mondhatok – fogalmaz Gerendás. – Az az igazság, hogy nekünk édes mindegy, hogy itthon játszunk vagy idegenben, az ilyesmi csak azoknál számít, akik már sokat láttak, tapasztaltak. Egy biztos, hajtani fogunk!” – ígéri az edző.