A hősök holnapja

Kérem, vonatkoztassanak most el az eredménytől, a lényeg ugyanis független attól, mire vitték a pécsi kosarasok tegnap, s mire viszik a Final Four végén.
A legtöbbet ugyanis elérték.
A klasszikus sport mellett tettek hitet.
Ha létezik csapat, amelyik egyetlen mérkőzésére sem készülhet(ett) gond nélkül, akkor a pécsi az. A sérüléseket, betegségeket most hagyjuk, az ilyesmi magától értetődő kín egy-egy gárda életében, nagyobb veszélyt rejtett magában, hogy nem volt elegendő, az Euroligához illő játékosa Rátgéber Lászlónak. Nem a tehetséggel, az akarattal, az elszántsággal volt a gond, hanem a tapasztalattal. Márpedig Európa legjobbjai között valamennyi labdajátékban, minden sportágban rengeteg függ attól, hogy a sportoló képes-e egy másodperc vagy a másodperc tört része alatt magától értetődően jó választ adni a pillanatnyi kihívásra.
A PVSK azzal lépett túl a gondon, hogy csapat. Sőt CSAPAT – nagybetűvel. Az egység volt a legnagyobb ereje a gárdának, aki látta egy-egy meccsüket, az viszszafiatalodhatott két, esetleg három évtizedet, hiszen a pályán nem sztárokat láthatott, hanem hősöket.
A különbség kézzelfogható. A hős olyan figura, aki helyettünk ugrik, fut, dob. A sztár az más. Őt csodálni kell, tapsolni neki, tisztelni és – hiába, emberek vagyunk – irigyelni. Más kérdés, hogy a pécsi lányokat is csodálják, tapsolják, tisztelik, talán irigylik is, de az esetükben mindez nem alaphelyzet – ráadás.
Rátgéber mester arra büszke, hogy úgy lett európai elitcsapata, hogy a keretet nem sok pénzért, milliókért összevásárolt kosarasok alkotják, hanem (sport)emberek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az edző ne tudná mire költeni a pénzt – ha lenne.
És ezzel ér véget a mese, az lesz a csoda, ha évről évre megismételhető a produkció. Pécs városában vasárnap estig a kosárlabda az úr, a lányok és edzőjük a legérdekesebb emberek a városban. Hivatalosan Pécs történetének legfontosabb sporteseménye a Final Four, én pedig arra vagyok kíváncsi, mi lesz a jövő héten, egy hónap, egy év múlva. Megengedem, már réges-rég nem a hősök korában élünk, a nézettség számít, a népszerűség meg az eredmény, ezért aztán az lenne a természetes, hogy a pécsi lányoknak, a klub elöljáróinak semmi másra ne kelljen figyelniük, csak arra, hogy továbbra is produkáljanak. Ha igaz, hogy csak az eredmény számít, a sport akkor követelhet, ha sikerekkel szolgál, akkor nálam a PVSK esetében nem érv, hogy takarékoskodni kell, kevés a pénz, esetleg másra kell.
Másra is kell, ez kétségtelen, de ha a pécsi kosarasoknak gondjaik lesznek a jövőben, akkor senki se beszéljen elvekről, értékekről, maradjon csöndben, vagy vallja be, hogy csak a szája járt.
A Final Four előtti napon derült ki, hogy Károlyi Andrea a műtétje után nem igazán acélos. Játszani akart tegnap, de Rátgéber megálljt intett, mondván: az egészsége mindennél fontosabb. Mondta ezt egy világprofi edző, élete talán legfontosabb tornája előtt.
Az ilyesmi szintén nem szokás manapság. Csak a hősöknél természetes. Akik akkor is a mieink maradnak, ha a percemberkék nem ismerik föl, hogy magasan fölöttük szárnyalnak.
Jó lenne, ha ezúttal nem lenne igazam.