A Vasember cím kötelezi Kropkót

T R I A T L O N

Ha valamikor igazán fontos lett volna Kropkó Péternek a siker, akkor a március végi, malajziai Ironmanen mindenképpen. Eleve szűkített költségvetéssel vágott neki az idénynek, így aztán a viadalon elnyerhető pénzdíj sokat segített volna a felkészülésében.
Volna, mert Kropkó hátfájása miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A fájdalomnak voltak előzményei, a malajziai versenyre készülve sehogy se tudta beállítani a kerékpárját, pedig a gyártó cég szakembere is segített neki. Kropkó bízott a hozzáértésében, bízott abban, hogy elmúlnak a fájdalmai, eszébe se jutott, hogy a konstrukció hibádzhat. Pedig így történt. Ezzel együtt csak magát hibáztatja.
„Megfizettem a tanulópénzt, ez a lényeg” – állítja, arra pedig nem is gondol, hogy esetleg jogi útra terelje az ügyet. Azon is csak módjával bosszankodik, hogy 17 esztendős pályafutása alatt mindössze négyszer adott fel viadalt, ebből kettő az elmúlt fél esztendőre esik.
„Nem érdemes rágódni a múlton, mindig van egy következő verseny, most például a május végi, nagaszaki viadal. Csak arra figyelek, hogy tökéletesen felkészüljek, hogy rajtam ne múljon semmi, ne hibázzak. Nagaszakiban győznöm kell, nem csupán a pénzdíj miatt, azért is, mert a verseny kvalifikál a profi világbajnokságra” – mondja Kropkó, aki amellett, hogy keményen edz, folyamatosan tárgyal különféle cégekkel, hátha…
A kérdésre, hogy esetleg a malajziai versenyre nem éppen tökéletes kerékpárral szolgáló cég segíthetne, Kropkó a fejét rázza. „A történtek legfeljebb a következő szezonról szóló tárgyalásokra lehetnek hatással” – magyarázza, még egyszer hangsúlyozva, hogy nem érdemes rágódni a múlton. Azon pedig csak a kívülálló csodálkozik, hogy annak, aki 3,8 kilométert úszik, 180 kilométert kerékpározik, majd lefutja a maratoni távot (42,195 km) gyors egymásutánban, a teljesítménye bizonyítottan embert próbáló, mi több, esztendők óta sikeres, nagyítóval kell keresnie a támogatókat. Kropkó Péter egyszerűbben látja a helyzetet: „Nálam jobb, tehetségesebb sportemberekkel is megesik, hogy átmeneti gondjaik vannak. Ráadásul én ugyebár hivatásos vasember vagyok, márpedig ez a cím nem arra a néhány órára szól, amikor úszom, kerékpározom és futok, vagy amikor a versenyekre készülök. Egyébként is bírnom kell a gyűrődést, én pedig mindent megteszek azért, hogy megújulva jussak túl a mostani, nehéz időszakon. A sors igazságos, ritkán pártolja azokat, akik siránkoznak, akik sajnáltatják magukat. És ez így van rendjén.”