Törő szerint…

Hír: Természetes okokból halt meg Fehér Miklós, a Benfica és a magyar labdarúgó-válogatott csatára a január 25-i bajnoki mérkőzést követően – közölte a portugál legfőbb államügyészség a toxikológiai vizsgálatok eredményére hivatkozva. „A vérben alkohol, drog, gyógyszer és szteroid nyomaira nem bukkantak a szakemberek” – áll a hivatalos közleményben. A Jornal de Noticias ezzel együtt azt írja, „mérsékelt szívmegnagyobbodás” okozta a játékos halálát, amelyet korábban egyetlen vizsgálat során sem észleltek. (MTI)

Mindig értelmetlen a halál, ha ifjú, élete teljében lévő embert sújt, akkor különösen, így senkit, engem sem vigasztal, hogy Fehér Miki nem drogozott, nem gyógyszerezett. Ebben én is már eleve biztos voltam, hiába ostromolja az orvostudomány a csillagos eget, nem árt, ha néha a saját szemének hisz az ember. Elegendő volt ránézni Fehérre ahhoz, hogy kiderüljön, nem él ő semmiféle tiltott szerrel.
Éppen ezért háborított föl, hogy a halála után azonnal megkezdődtek a találgatások arról, mi lehet a háttérben. Nem elég, hogy egy tehetséges emberrel kevesebb él a földön, a hozzátartozóknak, a barátoknak, a tisztelőknek még azt is el kellett viselniük, hogy holtában gyalázzák Fehért. Az ilyesmi akkor is ízléstelen, ha rendre hozzáteszik, hogy „talán”, meg hogy „a feltételezések szerint”.
Nem tudom mit takar a „mérsékelt szívmegnagyobbodás”, de nem is érdekes. A játékost ezer és ezerféle hatás éri a pályán, főként ott, ahol csak a győzelem számít, semmi más nem érdekes. Ha úgy tetszik, a futball „veszélyes üzemmé” vált napjainkra, azt pedig a legjobb orvosok sem tudják hitelt érdemlően megmondani, hogy egy-egy pillanatban mi játszódik le az emberi szervezetben, a test és a lélek erőfeszítése hogyan hat, mondjuk a szívre.
Nyugodjék békében Fehér Miki, én pedig nagyon szeretném hinni, hogy az ő tragédiája segít abban, hogy a sportorvosi vizsgálatok minden korábbinál szigorúbbak, hitelesebbek legyenek. Mert, hiába rejtély az emberi test, makacsul hiszek abban, hogy a tragédiák megelőzhetők.