Láttam a meccset, olvastam a tudósításokat, s bizony nehéz bármit is mondani a mérkőzés második félidejéről. Hangsúlyozom, a másodikról, mert az elsőről csak annyit lehet: elfocizgattak a fiúk. Az első említésre méltó esemény a 44. percben történt, ez pedig mindent elárul…
Sajnos a folytatásban inkább a fegyelmezetlenségek domináltak s nem a játék. Az első három kiállításról csak annyit: a bíró így döntött. Megtehette, mert valamennyi esetben felmutatható volt a piros lap; az más kérdés, nem biztos, hogy ez volt a legjobb módszer a rendteremtésre. Gondoljunk csak bele: a Ferencváros teljes védelmét elküldte zuhanyozni Juhos, ez pedig a következő fordulóban (de az is lehet, hogy fordulókban) lehet döntő a bajnokság kimenetelét illetően.
Torghelle, ahogy mondani szokták, más tészta. Külön is figyeltem őt a mérkőzés alatt, s amikor a focira figyelt, nem is volt baj. Sajnos nem mindig erre koncentrált, hanem az ellenfelekre, ami – tudom a saját pályafutásomból – sosem szül jót. Most sem, s kis túlzással azt mondom, törvényszerű volt, hogy követte a három másik kiállítottat. Duma, zrika a mi időnkben is ment, de olyanok, mint amiket olvastam a két játékos „barátkozásából” – soha. Ahogy hallom, a 22 éves ifjú minősíthetetlen szavakkal provokálta a nála tíz évvel idősebb Lipcseit, akinél elszakadt a cérna, s köpött…
Hogy mi lesz a fegyelmi bizottság döntése, nem tudom. Azt viszont egészen biztosan megkérdezném Torghellétől, hogy vajon mi sarkallta arra, hogy a piros lap után odalépjen a játékvezetőhöz, s kezet nyújtson neki. Ezért persze nem jár halmazati büntetés, de a gúnyos mozdulattal saját magáról állított ki bizonyítványt. Nem ilyenekkel kellene felhívnia magára a figyelmet, hanem a cseleivel, a góljaival, s akkor mindenki a tudásáról beszélne.
Fokozott fellépést követelnek az iszlamista radikalizálódás ellen a berlini tüntetés után
