Vigaszdíj a bronzmérkőzés

-KOSÁRLABDA- A visszaszámlálásnak vége, a szavak helyett a tettek beszéltek: amire nagyon vártunk, tegnap este végre elkezdődött, kontinensünk négy legjobb csapata Pécsett mérkőzik az Euroliga trófeáért. A leírhatatlan hangulatú elődöntőben a magyar bajnok a francia Valenciennestől 75-53-ra kikapott, így vasárnap a harmadik helyért csatázhat. A másik ágon a lengyel Gdynia és a cseh Brno összecsapását lapzártánk után játszották.

Tetőfokán az őrület, Pécsett minden a város sporttörténelmének egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eseményéről, a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjéről szól. Kígyózó sorok a csarnok előtt, jegy nélkül maradók által megtöltött sörsátor, kivetítő a Széchenyi téren, „Hajrá, Pécs!” kiáltásoktól hangos a baranyai megyeszékhely.
Ki lehet kapni itt egyáltalán?
Persze, nem eszik azért ilyen forrón a kását, jönnek a franciák, amerikai, ausztrál és belga játékosokkal a fedélzeten, mosolyognak, magabiztos társaságnak tűnnek. Taps fogadja őket, ahogy sportszerű, hozzáértő, csodálatos publikumtól illik.
A fülsiketítő hangorkán mindazonáltal az Iványi Dalma felvezette vasutas-bevonulást kíséri, majd Károlyi Andrea éltetésébe fog a nép. A kitűnő bedobó itt van, de utcai ruhában, így hamar nyilvánvalóvá válik: keddi műtétje után nem tud még pályára lépni. Talán majd vasárnap.
De a bronz- vagy az aranycsatán?
Rátgéber László, a hadvezér leül, feláll, majd újra leül, keresi a helyét. Ideges. Naná, hogy ideges. Nincs egyedül ezzel… A kedvencek is feszültek, az első két percben elrontott dobás, belemenés, eladott labda jelzi, ez nem egy szimpla rangadó. A Valenciennes rutinosabb, a 2001 óta állandóan nagydöntőben szereplő hölgykoszorú el is húz 5-0-ra. A Károlyit helyettesítő fiatal Szakács Ildikó triplával töri meg a jeget, majd Pécs ,,Mackója”, Keller Annamária ugrasztja talpra a tömeget. Többek között Mr. Buffardot, a kékek szakvezetőjét, akinek nem tetszik a pécsi egyenlítés.
Nem úgy a folytatás. A 195 centis Wauters és a padról beálló Brown pontjaival menetel csapata. Hol három, hol hét pont az előnye, köszönhetően annak, hogy Tranqulli és társai nehezen, nagyon nehezen oldódnak. Remegnek a kezek, pontatlanok a passzok, nem csoda, hogy Rátgéber időkéréssel, sok cserével próbálja megtalálni a kivezető utat.
Ambrus Erzsébet ugyan az első menet legeredményesebb játékosa, de 19-13-ra a vetélytárs vezet.
Kevesebb mint öt hónapja ugyanitt 80-72-re a Pécs nyert, most miért ne sikerülhetne?
Iványi triplával nyitja a második tíz percet, de a franciákat ez sem töri meg. Küzd, harcol a vasutas, de akadozik a gépezet. A hangulat frenetikus, a közönségen semmi sem múlik, mint az első percben – az eredmény a felénél 26-41.
Ugyanúgy indul a második félidő, mint az első: itt kapkodás, amott öt pont. Kezd reménytelen lenni a szituáció (26-46).
A franciák jobbak…
Természetesen a Pécs nem adja fel, a Pécs soha nem adja fel, ám ez egy ilyen nap. Előfordul, hogy nem megy semmi. Nem mehet mindig.
A francia tábor dalolászik, táncol, nemhiába utazott ennyit. A Pécs az utolsó leheletéig lohol, az utolsó másodpercig ugyanolyan elszánt, mint az elején, és mint lesz vasárnap a bronzmérkőzésen.
Mert az 53-75 után ez marad nekünk. Nem így reméltük, de a hazai publikum ütemes tapsa a lefújást követően jelzésértékű.