Teher nélkül Athénba

ÖKÖLVÍVÁS Bedák Pálról, az olimpiai részvételt kiharcolt öklözőről már most elmondható, nem akárki a sportágban. Pedig a Vasas-bunyós még a húszon innen van, 1985-ben született. Akkor, amikor a nagy elődök, Kovács István és Erdei Zsolt az ifik között már javában takarítottak a ringben. Bedák néhány napja tette fel a koronát eddigi pályafutására, Dél-Koreában junior-világbajnokságot nyert, nem akármilyen előzmények után.

A Csendzsu-szigeti világbajnokságot csupán néhány nappal előzte meg az athéni előolimpia, ahol a kis Bedák (54 kilós bátyja, Zsolt szintén athéni résztvevő) is kötelek közé lépett. Második lett, ami után azt mondaná az ember, hadd kapjon egy kis pihenőt. Nem kapott, nem is kért, elrepült Ázsiába.
– Az eszembe sem jutott, hogy két nagy verseny sok lehet közvetlenül egymás után. Hazajöttünk, néhány nap múlva már mentünk is tovább – kezdi a már két felnőtt bajnoki címmel is rendelkező fiú.
Mondják, a csúcsformát évente egyszer, de legjobb esetben is csak kétszer lehet hozni – különösen a nehézatlétikai szakágakban. Bedák azonban, úgy tűnik, fittyet hányt a tudományra. Az idén a pulai felnőtt Eb-n egyik legfiatalabb résztvevőként bronzot nyert, majd az athéni „előezüst” után világbajnok lett annak a korosztálynak a versenyén, ahol valósan mérhető produkciója. A juniorok között a vele egykorúakkal szemben kellett gyorsnak, ravasznak és okosnak lennie. Mindegyik követelménynek megfelelt, s mint mondja, fel sem fogta, mekkora tétért megy a bunyó.
– Nem vagyok izgulós, több okból sem. Egyrészt, mert a versenyek előtt úgy és annyit gyakorolok, hogy tudom, ha valaki legyőz, az biztosan jobb nálam. Másrészt pedig a klubedzőm, Szántó Öcsi bácsi annyi okossággal és nem csupán a bunyóban kamatoztatható bölcsességgel lát el, hogy a végén mindig oda jutok, hogy megegyezem saját magammal: csak én nyerhetek.
Szóba jön, hát hogyne jönne szóba Athén. Amit ekkor mond a zsokétermetű, 154 centis öklöző, abból kiderül: felnőtt gondolatokkal készül a játékokra.
– Amikor megkérdezik tőlem, mit várok, soha nem mondom, hogy érmet. Még akkor sem, ha szeretném, hogy úgy legyen. Nem teszem rá magamra ezt a terhet, inkább azt gondolom, ha szerencsém lesz a sorsoláson, ha egyben leszek a kéthetes verseny alatt, ha minden összejön, akkor talán, talán… De csak annyit írjon le, hogy szeretnék bejutni a legjobb nyolc közé!
A kis és megfontolt lépések taktikája az ő esetében elfogadható, különösen, ha előre tekintünk egy-két olimpiával. Amikor majd 2008-ban Pekingre készülnek a sportolók, a kis Bedák még mindig csak 23 éves lesz, s nyolc év múlva is még bőven innen a harmincon. Az idő pedig neki dolgozik, dolgozhat.