A magyar sport erejét az eredményesség mellett az elmúlt évszázadban az is bizonyította, hogy sportolóink nem csupán néhány sportágban tartoztak a nemzetközi élmezőnybe, hanem szinte valamennyi olimpiai versenyszámban volt olyan indulónk, aki felvette a versenyt a legjobbakkal. Éppen ezért fájó, hogy a világon és hazánkban is népszerű csapatsportágak nem mindegyikében sikerült a kvalifikáció. Mert amilyen örvendetes, hogy kézilabdában és vízilabdában női és férficsapataink is ott lehetnek Athénban, anynyira szomorú, hogy kosárlabdában – a média által is jól menedzselt – a női válogatott is csak nézője lehet a nyári játékoknak. Sajnos, labdarúgásban és a látványos röplabdában a magyarok oly messzire kerültek az élmezőnytől, hogy reálisan fel sem vetődhetett a részvétel kiharcolása.
Az egyéni sportágak közül a lovasok lemaradtak az olimpiáról, pedig az európai, közeli helyszín miatt ezúttal a lovak szállítása nem drágította volna meg a részvételt. A magyar lovassport és a magyar lótenyésztés szégyene, hogy egyetlen lovasunk sem lehet ott Athénban. Sportéletünk irányítói számára több mint figyelmeztető az is, hogy néhány korábban sikeres sportágból csupán egy-két versenyző szerzett kvótát. Birkózásban, ökölvívásban nem lesz teljes a magyar csapat, a negatív rekordot viszont a cselgáncs és a torna jelenti, amelyben csak két-két magyar versenyző szerepelhet a játékokon.
A klasszikus alapsportágakban, az atlétikában és az úszásban a hazai élmezőny ugyan egyre vékonyabb, ennek ellenére az olimpiai csapat létszámával mennyiségileg még nincs baj. A mennyiség és a minőség között azonban nem várható egyenes arányosság, mert a harmincegy fős úszó- és a harminchat fős atlétacsapatból csupán a versenyzők egyharmada esélyes a döntőbe jutásra. Persze, igazságtalan lett volna, ha a nemzetközi szövetség által meghatározott szintet teljesítő atlétákat és úszókat itthon hagyják, amikor más sportágban is több olyan sportoló akad, aki nem éremszerzési eséllyel utazik a görög fővárosba. Az viszont túlzás, hogy a férfi 4x200 méteres gyorsváltónak – amely nem teljesítette a szintet, a nemzetközi szövetség meghívottjaként szerepelhet az olimpián – továbbjutásra nincs esélye, mégis két tartalékkal utazik, és a 4x100 méteres vegyes váltóba befért az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, Güttler Károly…
A magyar olimpiai küldöttség versenyzői létszáma először az 1936-os olimpián haladta meg a kétszázat, a legnagyobb létszámú együttes 1980-ban Moszkvába utazott (261 fő). A magyar sport fantasztikus olimpiai sorozata 1996-ban Atlantában szakadt meg, ugyanis a nemzetek nem hivatalos pontversenyében Magyarország 1928-tól 1992-ig az első tíz között végzett. Az egyetlen dobogós helyezést 1952-ben Helsinkiben érte el a küldöttség, az ott megszerzett 42 éremmel és 263 ponttal harmadik lett. Az elmúlt két olimpián már megmutatkozott a visszaesés, négy éve Sydneyben sportolóink 135 ponttal a 15. helyen végeztek.
A sportvilág hihetetlen fejlődését látva, a hazai romló körülményeket ismerve a létszámában népes magyar olimpiai csapattól már az is jó eredmény lenne, ha a visszaesést megállítaná Athénban.
Magyar eredménytükör
a pontverseny alapján
1. Helsinki, 1952 261
2. Moszkva, 1980 231
3. München, 1972 225
4. Barcelona, 1992 209
5. Szöul, 1988 209
6. Melbourne, 1956 197
7. London, 1948 195
8. Mexikóváros, 1968 194
9. Tokió, 1964 180
10. Montreal, 1976 156
