Szuper Levente első nagy sikerét 1999-ben érte el Észak-Amerikában, amikor az Ottawa 67s-szel Memorial Kupa-győztes lett, majd két esztendő múlva az NHL előszobájának számító AHL-ben is diadalmaskodott. A Calgary Flames farmcsapatával, a Saint John Flamesszel megnyerte a Calder-kupát, sőt a cseh kapus, Turek sérülése idején az NHL-ben is leülhetett a kispadra. Lehetőséghez nem jutott, s az előző idényben megkezdődött a kálváriája. A St. Louis Blueshoz szerződött, de végül csak a harmadik vonalat jelentő ECHL-ben, a Peoria Rivermenben védhetett.
– Nem bánta meg, hogy ragaszkodott a tengerentúlhoz, s nem szerződött akkor egy európai klubhoz?
– Komolyan vettem, amivel a St. Louis Blues vezetői hitegettek, s amikor kiderült, hogy ennek nincs semmi alapja, már késő volt, szezon közben nem könnyű Európába szerződni. Ráadásul profi játékos vagyok, s oda kell mennem, ahová a csapat vezetői küldenek.
– Nem érzi úgy, hogy elvesztegetett egy esztendőt?
– Nem hiszem, talán ősszel még elkeseredett voltam, de miután rendeződött a helyzetem, már megnyugodtam, s csak az számított, hogy védhessek. Ha jól fejeződik be egy idény, akkor mindig elégedett az ember, s nekem végül jó évem volt, csak nehezen indult. Ezért is éreztem úgy, hogy amíg nem kapok biztosabb ajánlatot, inkább Európában próbálkozom.
– Eldőlt már, hogy melyik csapatban folytatja?
– Szerződést még nem írtam alá, de a berliniekkel megegyeztem. A Bundesliga Európa egyik legerősebb bajnoksága, és a Berlin tavaly döntőt játszott a Frankfurttal, tehát nem gyenge csapat.
– Mit tud a csapattársakról?
– A többségüket nem ismerem, de van egy-két játékos, akikkel együtt szerepeltem a tengerentúlon, s ez azért könnyebbséget jelent. Augusztusban kell kimennem Berlinbe, s remélhetőleg akkor alá is írjuk a szerződést. Bízom benne, hogy végre egy stresszmentes idény következik, amikor csak a hokira koncentrálhatok, a mellékes körülményekkel nem kell foglalkoznom, s az üzleti szempontok sem zavarják meg a pályafutásomat.
– Mi hiányzik ahhoz, hogy nagy álmát megvalósítva az NHL-ben védhessen?
– Egy kis szerencse. Egyszer már nagyon közel voltam hozzá, ha akkor a második számú kapus is megsérül, vagy gyengébb formában véd, valószínűleg lehetőséghez jutok. S akkor azon a néhány mecscsen bizonyíthattam volna, hogy számíthatnak rám, érett vagyok a feladatra. Most türelmesen ki kell várnom, amíg adódik egy lehetőség, s akkor meg kell ragadni az alkalmat. Nem tudom, mikor jön el az az idő, nem is töprengek rajta, sokkal fontosabb, hogy az új szezonban az új csapatomban minél jobb teljesítményt nyújtsak. Itt sem leszek kevésbé szem előtt, mint kint voltam, ráadásul nem leszek lekötve egy NHL-csapathoz, bármelyik megkereshet. A legfontosabb, hogy komoly legyen az ajánlat.
– Annak is van előnye, hogy Európában véd majd, hiszen többször szerepelhet címeres mezben.
– Ennek örülök, hiszen a magyar válogatott mindig is fontos volt nekem, s mivel azokon a hétvégeken, amikor az Euroliga küzdelmei zajlanak, a Bundesligában is szünet lesz, a klubom el tud engedni a válogatotthoz. Az sem mellékes, hogy közelebb leszek Magyarországhoz.
– A válogatott ismét óriási lehetőség előtt áll, mert hazai pályán játszhat a divízió I-ben a feljutásért. Reális cél az A csoportba kerülés?
– Elvárni nem lehet, mert talán az utóbbi esztendők legkiegyensúlyozottabb mezőnye van a mi csoportunkban. Úgy néz ki, nincs igazán kiemelkedő csapat, négy válogatott csaknem egyforma eséllyel vág majd neki a világbajnokságnak. Ebből mi is kijöhetünk jól, de más is. Az viszont tény, hogy kétszer is dobogón végzett a csapat, volt már második, harmadik, egyszer sikerülhet az első hely is. Csodálatos lenne feljutni a legjobbak közé, de ez még hazai pályán sem könnyű.
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
