Amikor elolvastam a hírt, az jutott az eszembe, hogy milyen meggondolatlan ember Attila. Ilyet, úgy gondolom, csak egyszer lehet eljátszani. Kétszer nem, ugyanis hivatalos szankciók lépnek életbe ellene, s ha a nemzetközi szövetség egyszer „kipécéz” valakit, az nehezen talál magának klubot, amelyik fenntartás nélkül leigazolja. Valójában nem tudom, mi lehetett a lépése mögött, mi változhatott meg a csütörtöki megegyezés és a szombati visszautazás között. Persze, legyen bármi is, neki mindenképpen vissza kellett volna térnie Belgiumba…
Az ember óhatatlanul is elkezd keresgélni a saját emlékei között, ilyen helyzetbe azonban mi nem kerültünk, mert nem kerülhettünk. Ha valaki átigazolt, mondjuk az egyik vezető fővárosi klubból a másikba, az hónapokon át beszédtéma volt, biztosan sokan emlékeznek még ma is a „bűnösökre.” Pedig, összevetve azokat a mai átigazolási tranzakciókkal, a lehető legegyszerűbbek voltak. Pénz – legalábbis az én ismereteim szerint – alig mozgott, s ha igen, akkor sem csillagászati összegek. Az emlékeim szerint egy-egy ilyen átigazolásnak általában személyi ellentétei voltak, vagy csupán annyi, hogy a másik helyen biztosabban szóhoz jutott az első csapatban. Az más kérdés, hogy a hűtleneknek bizony számolniuk kellett az egykori szurkolótáboruk haragjával. A lényeg azonban, ha valaki elígérkezett, az nem változtatta meg a szándékát, az adott szavát.
Szomorúan írom le, Attila a tűzzel játszik, mert ha a belgák bosszút akarnak állni, annak súlyos következményei lehetnek, s akár a karrierjét is tönkreteheti egy meggondolatlan lépéssel.
Ukrajna meghosszabbítja a hadiállapotot és tovább mozgósít
