Egyre érdekesebb dolgok történnek a magyar futballban… Emlékszem rá, a mi időnkben, ha valaki ilyen ötlettel állt volna elő, azt beutalták volna egy bizonyos intézetbe… Fel sem vetődött a gondolata annak, hogy magyar csapat ne a magyar bajnokságban rúgja a labdát. Persze, akkoriban még nem volt ily drákói szigor, s amennyire én tudom, természetes volt, hogy az együttesek megkapták a játékengedélyt.
Igaz, mi amatőrök voltunk, nem a fociból éltünk, a maiakkal ellentétben, akik profik, hivatásosok, akárcsak a klubjaik. Így aztán rájuk is, a szakosztályaikra is vonatkoznak a kikerülhetetlen szabályok.
Ami a szlovák felvetés szubjektív részét illeti, őszintén sajnálnám, ha ez a terv valóra válna. Még akkor is, ha tudom: elképzelhető, hogy csak így menthető meg a diósgyőri csapat, csak így jutna játéklehetőséghez. Ebben a városban, amióta az eszemet tudom, nemhogy szerették a focit, de rajongtak érte. Nem véletlen, hogy tizenöt-húszezer néző ült a lelátókon (az más kérdés, hogy azok a mai napig is ugyanúgy néznek ki, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy lassan összedőlnek…), akkor is, amikor bajnok lett a csapat. Ja, el ne felejtsem: az első osztályban, ráadásul a magyar bajnokság első osztályában.
Nem tudom, mi lesz a végső döntés, abban azonban nem vagyok biztos, hogy a szlovákok szeretnének-e bennünket. Ez pedig hátrányt jelentene a csapatnak, arról nem beszélve, mit érne a győzelem, a gól „idegen földön…”
Hasonló esettel találkozhattunk egy másik sportágban is. Az elmúlt szezonban a világhírű osztrák női kézilabdacsapat, a Hypo Niederösterreich vezetői döntöttek úgy, hogy a magyar bajnokságban szerepel a gárda. Emlékezhetünk: játszottak, néha nyertek is, de vendégszereplésük nem a békés sportbarátság jegyében zajlott.
Ukrajna meghosszabbítja a hadiállapotot és tovább mozgósít
