A kapus nem az ezüstről álmodik

Egyértelműen bebizonyosodott a legutóbbi világbajnokságon, hogy a magyar válogatottnak több olyan játékosa van, aki világklasszis teljesítményre képes, és meccseket dönthet el. A balátlövő Radulovics Bojana mellett, akit kétszer választottak a világ legjobbjának, meghatározó szerepe lehet Pálinger Katalinnak. A Dunaferr kapusa már Sydneyben is ott volt, de igazán a horvátországi világbajnokságon vált érett kézilabdázóvá.
– A legutóbbi olimpián még fiatal voltam – mondja a 26 esztendős kapus. – Csodálatos élmény volt, s most egyértelműen szép emlék, még akkor is, ha a döntő nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Az olimpiának fantasztikus a légköre, nagyon várjuk az indulást, s egy kicsit valamennyien feszültek is vagyunk, éppen ezért már jobb lenne, ha ott lennénk.
A kapitány ugyan amiatt panaszkodott, hogy túl nagy a nyomás a csapaton, amit Pálinger Katalin is érez, de szerinte ez természetes.
– A felfokozott érdeklődés azt jelenti, hogy bíznak bennünk, szeretnek bennünket. Mi teremtettük meg, hogy ennyire figyelnek ránk, s ez persze nekünk sem rossz. Tisztában vagyunk a felelősségünkkel, s szeretnénk megőrizni azt az elismerést, amit eddig elértünk.
A teher a csapaton belül megoszlik, s leginkább azokra hárul, akik a korábbi világversenyen klasszis teljesítménnyel hívták fel magukra a figyelmet. A kapus Horvátországban káprázatosan védett, és a szakemberek egyöntetű véleménye szerint csupán azért nem őt választották a torna legjobbjának, mert túl sok díjat vitt volna el a magyar csapat. A mindig szerény kapus most sem hárítja át a felelősséget, úgy érzi, az edzőmeccseken nem nyújtott jó teljesítményt, bár a kapitány véleménye némi felmentést adhatna, hiszen Mocsai Lajos szerint a védekezés egyelőre gyenge volt, így a kapusok is nehezebb helyzetben voltak a lövéseknél.
– Idegileg még nem vagyok a csúcson, mert tudom, hogy tőlem is sokat várnak. Az edzőmérkőzéseken nem voltam igazán jó formában, de ez érthető is, mert nagyon kemény edzőtáborozáson vagyunk túl, és a sok edzés miatt lassabb vagyok. A felkészülésnek az a lényege, hogy a tornával járó terhelést végig bírjuk, s a héten éppen a frissítés következik – remélem, sikerül felgyorsulnom.
Pálinger egyetért a kapitánynyal, hogy jobb lett volna erősebb csoportban kezdeni, mert itt szinte nincs javítási lehetőség, míg a másik ágon a várható körbeverések miatt erre több alkalom adódik.
– Minden csapat az ötödik mérkőzésre készül igazán, mert óriási a különbség, hogy az elődöntőben vagy az 5–8. helyért játszhat valaki. Szerintem akkor lesz minden csapaton a legnagyobb teher, s az fog dönteni, hogy ki tudja jobban elviselni.
Négy esztendeje éppen a negyeddöntőben vizsgázott jelesre a magyar válogatott, amikor az utolsó percekben háromgólos hátrányt ledolgozva egyenlített Ausztria ellen, s a hosszabbításban harcolta ki a továbbjutást. A döntőkben azonban sem Sydneyben, sem Zágrábban nem sikerült elviselni az idegi feszültséget.
– Természetesen a mérkőzések hajráiról az edzőtáborozás során is beszélgettünk, s hogy az ilyen helyzetekre jobban felkészüljünk, Vura Márta pszichológus is segítségünkre lesz. Azt nem ígérhetem, hogy most, ha oda jutunk, biztosan nyerünk a döntőben, de az álmaimban nem az ezüstérem szerepel.