A nemzet többsége a kormányfő mögött áll

A fővárosi bizottság a Kossuth-szobornak az Országház főbejáratával szembeni elhelyezéséről dönt, ám műértők a tér északi oldalát tartják megfelelőnek. A szocialisták a pártközi értekezlet előtt kijelentik, hogy hallani sem akarnak megegyezésről a költségvetés kérdésében. Elítéli több vármegyei közgyűlés a frankhamisítási üggyel kapcsolatban egyes sajtóorgánumok hazafiatlan magatartását. Hajós Alfrédot ünneplik athéni olimpiai győzelme után harminc évvel. A Magyar Cserkészleány Szövetségnek nyílik kiállítása húsvétkor.

Közli a Pesti Hírlap április 11-én: „A Kossuth-szobor építő bizottság szombaton végre döntött abban a kérdésben, hol állítsák fel Kossuth Lajos szobrát. A bizottság délben ülést tartott a központi városházán dr. Sipőcz Jenő polgármester elnöklésével. Az ülésen a közművelődési ügyosztály a helyszíni szemlék tanulságai alapján részletes indokolás kíséretében azt indítványozta, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket a szobor eredeti felállítási helyének megváltoztatására nézve tettek, vesse el a bizottság és maradjon meg az eredeti terv, az tudniillik, hogy Kossuth Lajos szobrát az Országház főkapuja előtt, ennek tengelyében állítsák föl.” A testület végül hat szavazattal három ellenében elfogadja a közművelődési ügyosztály előterjesztését és kimondja, hogy az eredeti terv lép ismét hatályba, majd megadja a megbízást a Kossuth-szobor még hátralévő faragási munkálatainak a megkezdésére. 

Az aznapi Budapesti Hírlap szintén beszámol a Kossuth-szoborral kapcsolatos döntésről, de nem ért egyet vele. „Bár a Kossuth-szobor építőbizottsága ezzel a határozattal egyelőre döntött a szobor elhelyezésének sokat vitatott kérdésében, mégsem hisszük, hogy a műértő körök megnyugodnának ebben a szerencsétlen határozatban. Semmiképpen sem szabad az elhelyezés kérdését kizárólag politikai szempontból nézni. Nem Kossuth dicső emlékének, történeti nagyságának kisebbítéséről van szó, midőn a műértők tiltakoznak a szobornak az Országház főbejárata elé való elhelyezése ellen, hanem kizárólag a feltétlenül érvényesítendő esztétikai követelményekről.” A lap szerint ugyanis Horvay János szobrászművész alkotásának a felállítására semmiképpen sem alkalmas a főkapu előtti terület. Úgy vélik, szerencsésebb lenne az egyik bizottsági tag javaslatának megfelelően eljárni és a tér északi, Margit híd felőli részén, arccal dél felé elhelyezni a sok alakos szoborkompozíciót. Remélik, hogy a szoborbizottság döntése nem az utolsó szó a mindenkit érdeklő ügyben:

A Kossuth-szobor ügye ugyanis nemcsak a fővárosé, hanem az egész országé is.

Bizalmas megbeszélések fogják megelőzni a gróf Bethlen István miniszterelnök által kezdeményezett pártközi konferenciát ― írja április 9-én az Ujság. Közlik: kormánypárti körökben biztosra veszik, hogy a kormányfő nagyon komolyan nyújt békejobbot az ellenzéknek. „Értesülésünk szerint Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés alelnöke, már a jövő hét elején érintkezésbe fog lépni az ellenzéki pártvezérekkel s megkísérli annak a platformnak a megteremtését, amelyen létrejöhet a megegyezés.” 

Eltérően látja a pártközi konferenciával kapcsolatos kérdéseket a Budapesti Hírlap, amely április 10-én arról számol be: Bethlen István másnap tér vissza négynapos vadászatáról, s a „miniszterelnök megérkezése azt jelenti, hogy a politikai élet az egész vonalon megélénkül”. Pontos időpont még nincs, de a közeli napokban sor kerül rá, s napirendjén „nemcsak a titkos társaságok ügye szerepelne, hanem ez alkalommal megtárgyalná az összes időszerű kérdéseket a pártvezérekkel, elsősorban természetesen a költségvetés ügyét fogja rendezni”. Az ellenzék egy részében megvan a hajlandóság a büdzsé keresztülengedésére, „nehogy Bethlen genfi tárgyalásain zavarok merülhessenek fel. Ezzel merőben ellentétes álláspontot foglalnak el a szociáldemokraták, akik hallani sem akarnak semmiféle megegyezésről és úgy nyilatkoznak, hogy egy perccel sem fejezik be előbb a költségvetési vitát még tizenkét órás ülések esetében sem”. Zsitvay egyeztető közreműködését cáfolja a cikk, miután a Ház alelnöke három napra

Kecskemétre utazott és egyáltalán nem tud arról, hogy neki a békeangyal szerepét szánták volna. 

A Budapesti Hírlap azt is közli, hogy Csanád-Arad-Torontál egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága a tegnapi közgyűlésen Baranya vármegye átiratához csatlakozva elítélte Makón a „frankhamisítási üggyel kapcsolatban egyes sajtóorgánumok hazafiatlan magatartását”. Tarnay Ivor alispán felszólalásában kijelenti: minden nemzetellenes törekvés „Bethlen [...] egyéniségén törik meg. A miniszterelnök heroikus küzdelmét az ország népe fölismerte s ennek tudatában ma a nemzet többsége mögötte áll.” Hozzáteszi: a sajtó „sohasem lehet öncél, hanem csak eszköz a cél szolgálatában, s ha az eszköz szem elől téveszti a nagy célt, a nemzet szolgálatát, úgy méltó az elítélésre”. 

Hajós Alfréd visszaemlékezik 

Hajós Alfréd abból az alkalomból, hogy harminc éve, az első modern kori olimpián nyert két aranyérmet úszásban, s akkori klubja, a BTC ünnepséget rendez olimpikonjai tiszteletére, interjút ad a 8 órai Ujság április 10-i számában.

Az építészmérnök, az 1896-os athéni játékok hőse a százméteres győzelméről elmondja: elejétől fogva a legerősebb tempóban úszott, s csak a célba érve látta, hogy első lett.

„Leírhatatlan érzés volt, amikor a magyar nemzeti lobogó a győzelmi árbocra szökkent és már akkor éreztem, hogy az 1200 méteres távon is becsülettel fogom képviselni nemzetem színeit.” Felidézi, hogy egy óra múlva a hideg tengerben több mint száz méterrel előzte meg az ellenfeleit. „Félig megfagyva kerültem ki a vízből, de addig nem mentem az öltözőmbe, amíg a magyar trikolórt újból nem láttam a győzelmi árbocon.” 

Hajós Alfréd (Forrás: Wikipédia) 

A Magyar Cserkészleány Szövetségnek nyílik kiállítása húsvétvasárnap, amelyet Anna királyi hercegné, a cserkészlányok védőasszonya és József Ferenc királyi herceg nyit meg ― ad róla hírt a Pesti Hírlap április 7-én. Mint írják: „A kiállított tárgyak tömege tanúskodik a cserkészlányok egy esztendei munkásságának eredményéről. A Zrínyi Ilona, a Batthyányné, a Tisza Ilona, a Papp-Váry Elemérné, a Szilágyi Erzsébet, a Dobó Katica, a Szentgyörgyi, az Árva Bethlen Kata, az Emese, a Réka, a Lorántffy Zsuzsanna, a Török Bálintné, a Széchenyi Istvánné, a Bornemissza Anna és a többi budapesti vagy vidéki csapat egyenlő részt kér a kiállítás sikerének dicsőségéből és ízlés, újszerűség dolgában nem maradnak el a kiállított tárgyak a múlt évi hasonló kiállításnak a gazdagsága mögött.” Érdekességként említik, hogy a napról napra szaporodó vidéki csapatok között először szerepel paraszt cserkészlányoké: a soroksári Tarczai Anna nevű.  

Borítókép: Az 1939-es első Leánycserkész Világtalálkozóra érkeznek magyar cserkészlányok Gödöllőn (Forrás: Fortepan)