A miniszterelnök megbuktatására törnek

A frankhamisítás szálainak felderítése ürügyén az ellenzék Bethlen István miniszterelnökre vadászik. Gróf Hadik János volt kormányfő arra figyelmeztet, hogy külső ellenségek a hitelünk külföldi megalapozása által elért eredmények megsemmisítésére használhatják fel a helyzetet. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter arról beszél, hogy kétmillió aranykoronával többet fordíthatnak népiskolák céljaira a következő költségvetési évben, s 3500 tantermet, 1700 tanítói lakást építenek. Elkészül a nyugdíjak értékének helyreállításáról szóló törvényjavaslat, amelynek értelmében a nyugdíjvalorizálás minimumát 25 százalékban, maximumát pedig hatvan százalékban állapítják meg.

A szélsőséges ellenzéknek gróf Bethlen István miniszterelnökre történő vadászatáról ír a Budapesti Hírlap február 9-én azzal kapcsolatban, hogy a kormányfő lemondásának szükségességéről írt egy cikket gróf Károlyi Imre a frankhamisítási botrány nyomán. A konzervatív főúr ugyanis azt fejtegette, hogy átmeneti kormánynak kellene átvennie az irányítást egy új nemzetgyűlési választásig. Szerinte Bethlen ugyanis már korábban tudott a pénzhamisítók tevékenységéről, mégsem tett ellene semmit. A miniszterelnök hosszú válaszcikkben cáfolja tételesen a vádakat, ám az ellenzék jó alkalmat lát az újabb fejleményekben a kormány távozásának követelésére. A lap azt írja:

„Az a nagy megmozdulás, amely a frankhamisítás valamennyi vonatkozásának felderítését vallotta céljának, immár átalakult olyan harccá, amely nyíltan Bethlen István gróf fejére megy. Az igazság fanatikusai hamarosan skalpvadászokká vedlettek át. 

Sikerült a skalpvadászoknak elhitetniük olyan férfiakkal is, akiknek jóhiszeműségéhez nem férhet kétség, hogy Bethlen István bukásával rendbe jönnének a dolgok, az ország ellenségei ezt az engesztelő áldozatot elégtételként fogadnák el, idehaza pedig egy jó kis konzervatív kormány könnyedén evezhetne tovább a politikai élet vizén, míg az új választások eredményében a végleges kormányzó rendszer kialakulna. Szóval a fő dolog Bethlen távozása, ezután már a dolgok könnyűszerrel rendbe jönnek.”

Megszólal az ügyben gróf Hadik János egykori miniszterelnök is, aki hosszú évek óta távol tartja magát a napi politikától. A Pesti Hírlapban február 9-én publikált írásában úgy fogalmaz: „A nemzet áldozatkészségével elért eredményeket veszélyezteti a frankhamisítás ügye. A nemzet becsülete követeli, hogy ez az ügy minden vonatkozásában felderíttessék. De ha már ránk szakadt ez a szerencsétlenség, a nemzet minden erejét arra kell tömöríteni, hogy a romboló elemek és a lesben álló külellenségek ezt az alkalmat ne használhassák a korona stabilitása és hitelünk külföldi megalapozása által elért eredmények megsemmisítésére.” Kitér a miniszterelnök személyére. 

Ma Bethlen István távozása az ország gazdasági élete érdekében általa elért eredmények megsemmisítését jelentené. Azok tehát, akik akár rendszerváltozás céljából, akár személyes gyűlöletből akarják Bethlen Istvánt a mai helyzetben megbuktatni, nem látják át, mily nagy veszedelmet zúdítanak ezzel az országra.

”

Gróf Hadik János                       Forrás:  Wikipédia

A Pesti Hírlap elemzésében pedig az olvasható: 

„Hogy kik állanak Károlyi gróf támadása mögött, az majd kisül. Az önkéntes miniszterelnökök jelentkezése sohasem meglepő. 

Hanem azt hisszük, most korai volt a jelentkezés. […] Úgy áll ugyanis a dolog, hogy most két hivatalos fórum tárgyalja a legszélesebb alapon, egyfelől magyar politikusok, másfelől Franciaország ellenőrzése mellett a bankóhamisítást. A vádlók és vádlottak, a nyomozók, ügyészek és ítélőbírák számára ott van az újrakezdett nyomozás. A politikusok számára pedig a parlamenti vizsgálóbizottság.”

Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a február 12-i Pesti Napló szerint a T. Házban arról beszél, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint amikor a beruházások kapcsán nyilatkozott a népiskolák építéséről. Kifejti: „A pénzügyminiszter és a népszövetégi főbiztos ugyanis nagy fontosságot tulajdonítanak a népiskoláknak és az ő jóakaratuknak köszönhető, hogy 2 millió aranykoronával többet fordíthatunk ebben a költségvetési évben népiskolák céljaira, mint ahogy eredetileg tervezték. Rendelkezésre áll ebben a költségvetési évben 4 350 000 aranykorona, de biztos kilátás van arra, hogy a következő három költségvetési évben 10 millió aranykoronát fordíthatnak népiskolák építésére.” Elmondja: 

3500 tantermet és 1700 tanítói lakást fognak építeni, s a következő öt évre lerakták a népoktatás nagy alapjait. Arról is beszámol: vannak területek, ahol nehéz a közlekedés az iskolákba. 

„Az ilyen helyeken közigazgatási úton kötelezni fogják az autóval és fuvarral rendelkezőket, hogy a gyermekeket az iskolákba szállítsák.”

A magánalkalmazottak nyugdíjának valorizálásáról, vagyis értékük helyreállításáról szóló törvényjavaslatról tartanak ankétot a Szentháromság téri Pénzügyminisztérium épületében Bud János miniszter elnökletével – ad róla hírt a Világ február 9-én. Nyulászy Jánosnak, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) igazgatójának az „előadása nyomán beható vita indult meg afölött, hogy a valorizálási igények megállapításánál a pénz aranyértékének, avagy pedig vásárlóerejének csökkenését vegyék-e alap gyanánt. Ebben a nagyfontosságú kérdésben a pénzügyminiszter fog majd dönteni.” A Pesti Napló az aznapi későbbi fejleményekről is beszámol: „a tanácskozás délután négy órakor ért véget anélkül azonban, hogy sikerült volna a munkaadók és az alkalmazottak között a nyugdíjvalorizáció tekintetében megegyezést létrehozni”. Hozzáteszik:

„Teljes öt órán keresztül tartott a vita. Amelynek során a pénzügyminiszter nagy jóakarattal karolta fel a nyugdíjas magánalkalmazottak ügyét és igyekezett közeledést teremteni.”

Február 14-én a Nemzeti Ujság már a megállapodásról számol be. „Hosszas tárgyalások után ma végre sikerült a megegyezést létrehozni. Ma a munkaadó érdekeltségekkel tárgyalt Bud János pénzügyminiszter és a tárgyalás eredményeképpen a nemzetgyűléshez beterjesztett törvényjavaslaton két módosítást fognak tenni. Az első az, hogy a nyugdíjvalorizálás minimumát 25 százalékban állapítják meg, bizonyos csekély korrektívummal azokra a vállalatokra nézve, amelyek azt megfizetni nem tudnák.” Teleszky János volt pénzügyminiszter javaslatára fogadja el az értekezlet a másik módosító indítványt, amely szerint „öt éven belül, de csak egy ízben kérhetik az alkalmazottak a valorizálási arányszám felemelését, abban az esetben, ha valamely vállalat jövedelme mérlegszerűen tényleg javult a megnyitó mérleggel szemben. A valorizálási kulcs maximumát 50 vagy 60 százalékban fogja a törvény megállapítani.”

Borítókép: A Pénzügyminisztérium épülete a Szentháromság téren 1932-ben (Forrás: Fortepan/Jóna Dávid)