Magyarország maradjon magyar ország!

Amit Nyugaton láttam, nem akarom, hogy Magyarországon is megtörténjen.

választás tapasztalatcsere nyugati világ 2026. 04. 07. 5:55

Ezt a cikket nektek, magyaroknak címzem. Én külföldi vagyok, aki mindig Spanyolországban élt. Fiatal vagyok, így tudom, hogyan érezhetnek sokan közületek, fiatal magyarok. Nagy szerencsém volt, hogy számos alkalommal jártam Magyarországon: először 2017-ben, amikor az iskolámmal év végi kirándulásra mentem, majd 2021-ben újra, és azóta évente legalább két-három alkalommal visszatérek. Sőt, 2022 és 2023 között egy teljes évet nálatok éltem.

Nem ismerem egész Magyarországot, pedig nagyon szeretném, de így is elegendő időt töltöttem már nálatok. Amikor valaki elhagyja a saját országát, nagyon hamar rájön, mi az, ami hiányzik neki. Én sok mindent hiányoltam (nyilván a családomat és a barátaimat), például az időjárást, az ételeket, a spanyolok mentalitását, a nyelvemet, de találtam olyan dolgokat is, amelyek az én országomban bizonyos helyeken már eltűntek, és amikor visszatértem Magyarországról, hiányoztak.

Nem fogom megmondani, kire szavazzatok, ez nem lenne helyes részemről mint külfölditől, és ezt már sokszor megtették különböző véleményvezérek. Csupán azt szeretném megmutatni, mit lehet elveszíteni ebben az országban.

Először is, az egyik legfontosabb dolog, amit észrevettem, amikor Magyarországra érkeztem, a biztonság volt.

Nemcsak azért, mert én nem éltem át semmilyen rossz tapasztalatot, hanem mert egyetlen ismerősöm sem került ilyen helyzetbe. A biztonság az egyik alapfeltétele a nyugodt életnek, amit sajnos sokan természetesnek vesznek. Sok magyar Németországra, Franciaországra, Belgiumra, sőt Spanyolországra és Olaszországra is példaképként tekint. Azonban ha ezek közül az országok közül néhányban pár hónapot töltenének el, a legtöbb városrészben kellemetlen meglepetés érné őket. Nyugat-Európa sajnos már nem az, ami volt: alacsony bűnözés, biztonságos élet. Természetesen nem Latin-Amerika szintjeiről beszélünk, de a biztonság romlása ezekben az országokban nagyon jelentős volt.

Nem is veszitek észre, mennyire fontos ez. Tudok olyan emberekről, akik Barcelonában, Párizsban vagy Brüsszelben már nem mennek ki este az utcára, vagy ha mégis, mindenképp taxit kell fogniuk. Ezzel szemben Budapesten ez nem így van. Sokszor voltam éjszaka étteremben vagy bárban, és gond nélkül sétáltam haza vagy vártam az éjszakai buszt anélkül, hogy attól kellett volna tartanom, hogy kirabolnak. Sok barátnőmnek sincs ilyen problémája, miközben ezekben a nyugat-európai városokban nemcsak a lopástól, hanem sokkal súlyosabb atrocitásoktól is félnek.

Ugyanígy Budapesten vannak barátaim, akik hagyják, hogy a kisgyerekeik egyedül menjenek iskolába tömegközlekedéssel. Ez elképzelhetetlen lenne az előbb említett városokban.

Egy barcelonai barátom azt mondta, hogy soha nem engedné a gyerekeit egyedül tömegközlekedni, mert nem biztos benne, hogy biztonságban megérkeznek. Párizsban vagy Berlinben ez még elképzelhetetlenebb. Ezek a dolgok húsz-harminc évvel ezelőtt még lehetségesek voltak ezekben a városokban, de az európai uniós menekültpolitika és a tömeges bevándorlás olyan kultúrákból, amelyek nem kompatibilisek a nyugatival, ezt a helyzetet eredményezte.

A család a társadalom alapja, így volt kétezer éve is, és így van ma is. Ezért kulcsfontosságú a védelme és támogatása. Nyugaton azonban az elmúlt két évtizedben a hagyományos pártok, a mainstream média és az értelmiség folyamatosan támadta ezt az intézményt. Míg Nyugaton húsz különböző családtípusról beszélnek, Közép- és Kelet-Európában a valódi, természetes családról: apa, anya és gyermekek. Emellett a demográfiai tél minden nyugati országot érint.

Sokan ezt illegális és tömeges bevándorlással próbálják megoldani, míg Közép- és Kelet-Európában a hagyományos család támogatására koncentrálnak családpolitikával és kedvezményekkel. Nyugat-Európában óriási szükség lenne erre, de egyetlen kormány sem tette meg a szükséges lépéseket. Ha a fiatalok ott olyan támogatást kapnának, mint Magyarországon, sokkal többen vállalnának gyermeket.

Mintha ez nem lenne elég, a Nyugat másik nagy problémája a radikális feminizmus normalizálása, amely azt sugallja, hogy az a nő, aki családot akar és hagyományos életet él, elavult vagy „szexista”.

Ez nemek közötti konfliktust hozott létre, ami megnehezíti a párkapcsolatok kialakítását, a stabil házasságot és a gyermekvállalást. Emellett normalizálódott az LMBTQ-lobbi is: kiskorúak számára tartanak szexuális nevelési órákat a szülők beleegyezése nélkül (!), és transznemű törvények teszik lehetővé, hogy kiskorú gyerekek orvosi kezelést kapjanak, egyes országokban akár a szülők tudta nélkül is. Mindez már több EU-tagállamban valóság, és biztosíthatlak titeket, hogy Brüsszel ezt minden országra ki akarja terjeszteni.

Az illegális bevándorlás mélyen átalakította Nyugat-Európát, és nem csak a biztonság és a bűnözés terén. A városrészek, az üzletek, az éttermek – semmi sem a régi. Mintha az ember a saját országában lenne idegen. A hagyományok és a kultúra háttérbe szorul. Egyre több helyen jelennek meg idegen nyelvek a mindennapokban, még az állami adminisztrációban is. Az őshonos lakosság egyre inkább kiszorul: drágább lakhatás, kevesebb lehetőség, nagyobb bizonytalanság lett az osztályrészük. A gyerekek a játszótéren félnek játszani, a fiatalok félnek szórakozni menni, sokan még önvédelmi eszközöket is kénytelenek használni.

Egy másik fontos következmény az ukrajnai háború, amely Nyugat-Európában az energiaárak drasztikus emelkedéséhez vezetett. Egyes kormányok, például a német, ideológiai alapon döntöttek, és leállították az orosz olaj- és gázimportot, ami magas rezsiköltségeket és gazdasági nehézségeket okozott.

Végül, de nem utolsósorban: Brüsszel egyre inkább olyan hatalmi központtá válik, amely mindenáron rá akarja erőltetni az akaratát a tagállamokra. Sok kormány ezt elfogadja a támogatások érdekében, de néha a nemzeti érdeknek kell elsőbbséget élveznie.

Hosszan sorolhatnám még a személyes tapasztalataimat és mások történeteit, valamint azokat az eseteket, amelyekről nem is hallunk.
Összességében: kedves magyarok, hatalmas értékek vannak a ti országotokban, és nagyon könnyű elveszíteni őket. Ne vegyétek természetesnek azt, amitek van. Sok minden rendkívül nehezen visszaszerezhető. Nyugat-Európában sokan bármit megadnának azért, ami nektek még megvan, és nem tudjuk, hogy valaha visszakaphatjuk-e.