Hozzáfűzte, hazai pályán nagy riválisuktól, a Szegedtől egyetlen góllal kikaptak, de a mérkőzésnek van visszavágója, szeretnének javítani és győzelmet aratni: „A rájátszásban is, ha döntősök leszünk, mindenképpen szeretnénk majd felülkerekedni rajtuk.” Arra a kérdésre, hogy látja-e már a Szegeden a spanyol vonal hatását, azt mondta, idővel meg fog látszani ez a stílus. „A szegedi válogatott játékosokkal beszéltük is, hogy előbb-utóbb rá fognak állni erre a vonalra. Az EHF-kupában, ahol brillíroznak, ez a fajta játékstílus remélhetőleg majd az ellenfeleket is meglepi. Ez azt jelenti, hogy védekezésben sok a lábmunka, vagyis ha egy egy ellen védekeznek, akkor nem a fizikai kontaktus van előnyben, hanem inkább a labdaszerzés, majd lerohanás. Szerintem ők erre törekszenek, hasonlóképpen, mint mi.”
„Valóban gyengült a spanyol bajnokság, így már nem vagyunk hátrányban a Barcelonával szemben, amely otthon szintén nagy különbségekkel nyeri bajnokijait. Nem ez a helyzet a németekkel, illetve a franciákkal, mert ott megerősödött a hazai bajnokság. De inkább közelítsük meg a dolog jó oldalát: így több időnk van felkészülni egy BL-meccsre, jobban gazdálkodhatunk az erőnkkel” – értékelte a nagy különbségű hazai bajnoki győzelmek előnyét és hátrányait.
A világklasszis játékos térdsérülése gyógyulásáról elmondta: „Gyógytorna és rehabilitáció áll a napjaim középpontjában, az a legfontosabb, hogy a térdem minél hamarabb százszázalékosan rendbe jöjjön: a legutóbbi két meccsen a pályán töltött negyedórák inkább félelemelűző játékidők voltak. Napról napra érzem a javulást, ám ez a fájdalom biztos ott lesz egy jó ideig, hiszen amellett, hogy a hátsó szalagom meghúzódott, kaptam egy nagy ütést a csontra, amitől megrepedt és bevérzett. A kézilabdában benne vannak ezek a sérülések, remélem, a pályafutásom során ez lesz a legkomolyabb, ami ugye nem mondható túl komolynak. Volt egy csuklótörésem és a bal kezemen egy hüvelykujjtörésem – 32 éves vagyok, és eddig hála Istennek, eddig elkerültek a sérülések.”
