Vevő lesz Nagy László húzására Mocsai?

A világklasszis átlövő meghonosítaná a válogatottnál a Veszprémben már olajozottan működő rendszert.

„Valóban nehéz csoportunk van, de azért egyik ellenfelünk sem legyőzhetetlen, s ha a csoportból tovább tudnánk jutni, utána szerintem már könnyebb dolgunk lenne a középkörben. Ehhez azonban döntő fontosságú az erőnk precíz beosztása” – véli Nagy László. „Nem érdemes az egy évvel ezelőtti válogatottat összehasonlítani a mostanival: az Eb-n az utazóknak kell megmutatniuk a tudásukat 10-13 nap felkészüléssel. Ezen a kontinenstornán lehetne a fiatalokkal kísérletezni, hiszen ez tét nélküli Európa-bajnokság, mivel nem kvalifikál sehova. A többi válogatott már elkezdett egy ilyen fiatalokat beépítő tendenciát; nálunk is edzői döntés, kikkel akar a kapitány nekiugrani az Eb-nek.”

Szóba került, hogy a novemberi, spanyolok elleni mérkőzésen Nagy mintha a kapitány utasítása nélkül is cserélt volna. „Ez Veszprémben már megszokott dolog: ha valaki fáradtnak érzi magát, jelzi, és lemegy, lecseréli magát – pontosan azért, hogy mindig friss emberek legyenek a pályán, s mindenki teljes erőbedobással játsszon, amikor fent van. Ez nagyon fontos egy Eb-hez hasonló sorozatterhelésnél, mert hat-nyolc meccset nem lehet maximumon végigjátszani. Lényeges bevezetni ezt a dinamikát, amelyben mind a 14-16 játékos ugyanannyira fontosnak érzi magát, játsszon 5 percet vagy 29-et. Hogy vevő-e erre Mocsai Lajos a válogatottban? Szerintem igen, kommunikáció kérdése, meg jó erőbeosztásé, hisz mindannyiunk szervezete másként reagál a terhelésekre.”

Az átlövő klubcsapata Bajnokok Ligája-szerepléséről is beszélt. „Egyedüli csapatként hibátlanok vagyunk a BL-ben [ ], ez a csoport nyilván nem olyan erős, mint a tavalyi, de azért nem becsülném le. Még nincs zsákban a csoportelsőség. Egy elképesztően nehéz németországi Löwen-meccs vár ránk februárban, egyből az Eb után, az meghatározhatja a csapat jövőjét, de ha esetleg vereség csúszna be, akkor is javíthatunk még. Az első hely a riválisok elkerülése végett fontos, közülük a Barcelonával és a német csapatokkal nem szeretnék a Final Fourig találkozni. A Veszprém már tavaly megmutatta, hogy bárkit képes megverni, ám sajnos bárkitől ki is tudunk kapni. A játékunk nem igazán lett más, mint egy éve, legfeljebb egy-két külön taktikai elemmel készülünk más-más ellenfelekre.”

Hozzáfűzte, hazai pályán nagy riválisuktól, a Szegedtől egyetlen góllal kikaptak, de a mérkőzésnek van visszavágója, szeretnének javítani és győzelmet aratni: „A rájátszásban is, ha döntősök leszünk, mindenképpen szeretnénk majd felülkerekedni rajtuk.” Arra a kérdésre, hogy látja-e már a Szegeden a spanyol vonal hatását, azt mondta, idővel meg fog látszani ez a stílus. „A szegedi válogatott játékosokkal beszéltük is, hogy előbb-utóbb rá fognak állni erre a vonalra. Az EHF-kupában, ahol brillíroznak, ez a fajta játékstílus remélhetőleg majd az ellenfeleket is meglepi. Ez azt jelenti, hogy védekezésben sok a lábmunka, vagyis ha egy egy ellen védekeznek, akkor nem a fizikai kontaktus van előnyben, hanem inkább a labdaszerzés, majd lerohanás. Szerintem ők erre törekszenek, hasonlóképpen, mint mi.”

„Valóban gyengült a spanyol bajnokság, így már nem vagyunk hátrányban a Barcelonával szemben, amely otthon szintén nagy különbségekkel nyeri bajnokijait. Nem ez a helyzet a németekkel, illetve a franciákkal, mert ott megerősödött a hazai bajnokság. De inkább közelítsük meg a dolog jó oldalát: így több időnk van felkészülni egy BL-meccsre, jobban gazdálkodhatunk az erőnkkel” – értékelte a nagy különbségű hazai bajnoki győzelmek előnyét és hátrányait.

A világklasszis játékos térdsérülése gyógyulásáról elmondta: „Gyógytorna és rehabilitáció áll a napjaim középpontjában, az a legfontosabb, hogy a térdem minél hamarabb százszázalékosan rendbe jöjjön: a legutóbbi két meccsen a pályán töltött negyedórák inkább félelemelűző játékidők voltak. Napról napra érzem a javulást, ám ez a fájdalom biztos ott lesz egy jó ideig, hiszen amellett, hogy a hátsó szalagom meghúzódott, kaptam egy nagy ütést a csontra, amitől megrepedt és bevérzett. A kézilabdában benne vannak ezek a sérülések, remélem, a pályafutásom során ez lesz a legkomolyabb, ami ugye nem mondható túl komolynak. Volt egy csuklótörésem és a bal kezemen egy hüvelykujjtörésem – 32 éves vagyok, és eddig hála Istennek, eddig elkerültek a sérülések.”