Mezítlábas zsenik hazájában

Tizenegy napot töltött Kubában, a földkerekség első számú bokszhatalmának havannai edzőtáborában a magyar ökölvívó-válogatottkeret.

Nem mindenki Budapestről repült Havannába: a 18 éves Darányi Zsolt négyéves kora óta él családjával Torontóban, s másfél órával a magyar küldöttség megérkezése után az ő gépe is leszállt a José Martí Nemzetközi Repülőtéren. Darányi különleges figura – nem csak vendéghajas fonott frizurája, hanem helyenként a profikéra hajazó, látványos stílusa okán is –, s nem mellesleg 2012-ben és 2013-ban is korosztályos bajnokságot nyert Magyarországon, előbb a junioroknál, majd az ifiknél.

A háromcsillagos Hotel Panamericano nehezen keverhető össze mondjuk a párizsi Ritzcel vagy a dubaji Burdzs al-Arabbal, olykor a vízszolgáltatás is akadozott, ennek ellenére az ár/érték arányt tekintve nem lehetett panasz a szállóra – főleg, ha a személyzet kivételesen figyelmes munkáját is figyelembe vesszük.

Az első két napon hajnali futás vezette be a programot, majd technikai-taktikai foglalkozás a puritán felszereltségű edzőbázison, hol a szabadban, hol az edzőteremben, együtt a jobbára tizenhét éves, számos korosztályos világbajnokot is felvonultató kubai utánpótláskerettel. Három délelőtt éles összecsapások zajlottak, három menetben, vérbeli meccshangulatban, ilyenkor zengett a terem a spanyol és magyar vezényszavaktól és a fanatikus buzdítástól.

„Életemben nem vívtam még csak ehhez hasonló hevességű meccset sem” – lihegte a junior-Eb-résztvevő, 17 éves Tar Sándor a korosztályos világbajnokkal, Maikel Barreróval vívott mérkőzése után, amelyet a második menet után fel akart adni. De nem adta fel, mert nem adhatta! „Mi az, hogy nem bírod tovább?! Visszamész a szorítóba, és levered, mint a cöveket!” – dörrent rá kishitű bunyósára Kovács László szövetségi kapitány a második szünetben, és a tatabányai srác nemcsak visszament, hanem le is finiselte nagynevű ellenfelét.

A legfényesebb csillagunk a junior-Európa-bajnok, ifjúsági Eb-ezüstérmes Hámori Ádám volt, aki 2012-ben már magyar felnőttbajnoki címet is szerzett 81 kilóban, s aki csak január 31-én tölti be a tizenkilencet. A kőszegi „szőke ciklon” két behemót ellenfelét is kiütötte, a másodikat egy ritkaságszámba menő balfelütés-balhorog kombinációval. „Az, hogy valaki ugyanazzal a kezével duplázzon, s a második ütés végzetes legyen, kivételes ügyességre, egyensúlyérzékre vall, az ütőerőről nem is beszélve. Márpedig Ádám rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, a magyar boksz egyik nagy értéke ő. Már most!” – dicsérte versenyzőjét Kovács László kapitány.

Válogatottunk két alkalommal ellátogatott egy-egy találkozóra a Havanna túlsó végén fekvő Wajayba, a Finca Rancho Luna nevű táborba, a „Bajnokok Kiképzőhelyére”, a felnőttválogatott edzőközpontjába. Az egyenként hat-nyolc menetes „kiképzés” során olyan megasztárokkal kesztyűztek a mieink, mint a 64 kilós súlycsoport londoni olimpiai bajnoka, a 2011-es bakui vb aranyérmese, Roniel Iglesias (immár a 69 kilóban), az 56 kiló londoni bronzérmese, a legutóbbi két világbajnokság győztese, Lázaro Álvarez, a 2009-es milánói vb bronzérmese, José Larduet (91 kg) és a könnyűsúlyú olimpiai harmadik, kétszeres vb-ezüstérmes Yasniel Toledo (60 kg).

No és összecsaptak egy legendás név viselőjével, Emilio Correával, a pekingi olimpia ezüstérmesével, aki csak azért kapott ki 16-14-es pontozással a 2008-as középsúlyú döntőben, mert amúgy Mike Tyson módjára megharapta ellenfelét, a brit James DeGale-t. (A 75 kilós izomkolosszus szerencsére ezúttal csak az ökleivel dolgozott, a fogait pihentette.)

Akinek ismerősen cseng a Correa név, annak jó a memóriája: a 28 éves versenyző édesapja, az idősb Emilio Correa az 1972-es müncheni olimpián diadalmaskodott úgy, hogy a döntőben a mi Kajdi Jánosunkat verte egyhangú pontozással a váltósúlyú fináléban.

„Remekül sikerült ez az alapozó, tapasztalatszerző táborozás, amellyel az év végi ünnepek pihenője után ráhangolódtak a versenyzők a 2014-es esztendő feladataira – összegzett Kovács László. – A tizenegy nap legnagyobb pozitívuma az volt, hogy mindennap együtt dolgozhattunk a kubaiakkal, egy olyan bokszkultúra képviselőivel, amelyre az erőn, a gyorsaságon, a páratlan fizikai képességeken kívül a macskaügyesség és a boszorkányos egyensúlyérzék a legjellemzőbb. Egyik-másik ellenfelünk olyan szögekből is eredményesen ütött, ahonnan épeszű, normális ember meg sem kísérelné, nekik azonban ez is ment. A mieink azonban megállták a helyüket, még azok a 16-17 éveseink is, akik először jártak külföldi edzőtáborban. Hámori, Szőrös, az ifjúsági Európa-bajnok Gálos Roland, ikeröccse, Viktor, továbbá Szaka és a debreceni Tóth Ádám is letette a névjegyét. Darányi Zsolt bemutatkozott, nemcsak a kubaiaknak, hanem bizonyos mértékig nekünk is, hiszen őt eddig csak a két országos bajnokságon láthattuk; nagy értéke let a 69 kilós súlycsoportnak. Zsolti harcos, olykor a profikra jellemző mozdulatokat bemutató bunyós, akinek azonban – autodidakta stílusából fakadóan – van még bőven tanulnivalója. Az úgynevezett öregek, az eddigi valamennyi kubai edzőtáborozások részt vevő felnőttek – Bacskai Balázs, Varga Miklós, Ungvári István, Kalucza Norbert – közül Bacskait emelném ki. Egyértelmű, hogy több súlycsoportban helyet kell biztosítanunk a fiataloknak, akik az idei világversenymentes esztendő után 2015-ben már szóhoz juthatnak a felnőtt-Eb-n és világbajnokságon. Az ő menedzselésük szempontjából kulcsfontosságú volt a kubai edzőtábor.”

A másfél hetes edzéssorozat közben alkalom nyílt szakmai és sportdiplomáciai megbeszélésekre is. Alberto Puig, a kubai szövetség elnöke találkozott a küldöttséget vezető Csötönyi Sándorral, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökével. (Mindketten a világszövetség, az AIBA végrehajtó bizottsági tagjai.) A kubai elnök – aki hangsúlyozta, hogy a wajayi edzőtáborba a magyarokon kívül még egyetlen külföldit sem engedtek be, s a jövőben sem fognak – ígéretet tett arra, hogy háromfős minicsapatot küld a február 4-én kezdődő debreceni Bocskai István-emlékversenyre, annak ellenére hogy jóformán egyetlen peso szabadon elkölthető pénzzel sem rendelkezik a szigetország ökölvívó-szövetsége. „A magyar ökölvívást mindig is nagyra becsültük, és egyetlen országgal sem ápolunk olyan szoros bokszkapcsolatokat, mint önökkel. Azokat a szakmai titkokat, amelyeket tőlünk elleshetnek, senki mással nem osztjuk meg a világon” – jelentette ki Puig.

Hogy mi volt a kubai napok legfőbb tanulsága? Nos, a kesztyűzések során akadt olyan eset, amikor az egyik magyar bokszoló ellenfele cipő nélkül lépett a szorítóba, máskor meg menet közben vált le a csuka talpa, de ez sem zavarta a srácot: meg sem állt, a másik lábával rálépett a lifegő gumitalpra, leszakította, majd cipőtalp nélkül folytatta a küzdelmet.

Summa summarum, a lehető legszerényebb körülmények között is lehet világra szóló sikereket aratni. Csak két apróság szükséges hozzá: tehetség és végtelen elszántság, akaraterő.

Az első megvan a mieinkben. Már csak a másodikat kell felhozni az első szintjére