Nyilván csak véletlen egybeesés, a sors különös játéka, hogy a bokszbált, a legférfiasabb sportág hazai nagy buliját rendre Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség (MÖSZ) elnökének születésnapja környékén tartják Szombaton huszonkettedszer gyűlt össze a sportág apraja-nagyja a Hotel Arena báltermében, huszonkettedszer adta át a kitüntetéseket a „családfő” az arra érdemeseknek, köztük Harcsa Zoltánnak, 2013-as év legjobb magyar bokszolójának.
A családfő – a bokszcsalád feje – természetesen Csötönyi Sándor, aki hétfőn ünnepli65. születésnapját. Majdnem kerek évforduló, jó alkalom egy kis összegzésre.
„Nem bánom, összegezhetünk, de nagyon bízom benne, hogy még messze nem jött el a zárszámadás ideje. Rengeteg energiát érzek magamban, amire szükség is lesz, mert a tennivaló is rengeteg” – kezdte az ünnepelt, az egyik legrégebben irányító magyar sportági elnök, akinél csak Hegedűs Csaba, Gyárfás Tamás és Baráth Etele vezeti régebben a birkózókat, úszókat, kajakosokat, kenusokat.
Menjünk vissza tizennyolc évet az időben, 1996-ig, amikor megválasztották a MÖSZ elnökének! Milyen állapotban volt a szövetség, amikor átvette?
Mehetünk akár 1994-ig is, amikor alelnök lettem. Csődközeli állapotban volt a szövetségünk, többmilliós hiány mutatkozott a büdzsében, az 1995-ös költségvetésünk sem volt rendben. Munkához láttam, és pénzügyi támogatók bevonásával sikerült talpra állítanunk a szervezetet. Mindenkinek elmagyaráztam, hogy hegynek fölfelé nem mehetünk behúzott kézifékkel.
Sokan azt mondják, ön diktátor.
Diktátor? Ugyan. Csak nem szeretem cukrozni a mézet. A kilencvenes évek közepén rájöttem, hogy a nehéz helyzetből nagy versenyek rendezésével tudunk kikászálódni. Az 1995-ös junior Európa-bajnokságot már hatmilliós nyereséggel zártuk, s a szakmai felemelkedés is megindult, az 1996-os vejlei Európa-bajnokságról Kokó arany-, Erdei Zsolt ezüst-, Mizsei Gyuri bronzéremmel tért haza. És aztán jött Atlanta, Kovács István olimpiai bajnoki címe harmatsúlyban, majd az 1997-es budapesti világbajnokság, amit nemcsak két aranyéremmel – Kokó és Madár révén –, hanem komoly pénzügyi nyereséggel is zárt a szövetségünk.