Erdeinek húsz éve mondta Öcsi bá’, hagyja abba

Minden idők legeredményesebb magyar profi bokszolója szombaton tényleg szögre akaszthatja a kesztyűit.

A következő évek zömmel magabiztos címvédésekkel teltek (2009 januárjáig akadt belőle tizenegy), aztán némileg kényszerűségből következett egy újabb sporttörténelmi pillanat. Az Universum vezetői félnehézsúlyban az „echte” német Jürgen Brähmert akarták futtatni, így kitalálták, hogy Madár menjen egy kategóriával feljebb. Honfitársunk egy meccs erejéig megtette ezt, s 2009. november 21-én az olasz Giacobbe Fragomeni felülmúlásával a WBC cirkálósúlyú világbajnoki övét is a derekára köthette. Ám egyre több vitába keveredett a klubjával, így a 2010 nyarán lejáró szerződését nem újította meg. Ha ekkor, 36 évesen a csúcson visszavonul, mindenki azt mondta volna, jól teszi.

Ám Madár másképp gondolta, amerikai karriert vizionált maga elé. Gyakorlatilag magánerőből nekiveselkedett, nyert is két tengerentúli felvezető meccset 2010 és 2011 folyamán Atlantic Cityben, ám az igazi nagy dobás egyrészt a menedzsmentje hibái, másrészt sorozatos sérülései – kéz- és bordatörés – miatt elmaradt. Pedig például 2011 szilveszterére már lekötött derbije volt a legendás Don King patronálta IBF-világbajnokkal, Tavoris Clouddal Majdnem két évet kellett kihagynia, közben magánéleti gond, a válása is terhelte, ám tavaly tavasszal újból felcsillant a remény egy négyes torna képében. Erdei felkészült és Monte Carlóban meg is verte Gyenyisz Gracsevet, ám a pontozók – többek között a helyszínen szurkoló Albert monacói herceg meglepetésére – az oroszt hozták ki. Nyilvánvalóvá vált, Lou DiBella promóter a magyar klasszist kockázatosabb riválisnak vélte igazán futtatott embere, Edwin Rodriguez számára a fináléban, mint Gracsevet. Igaza is lett.

Ez persze kevéssé vigasztalta a profi veretlenségét ily módon elveszített, 33-1-es mérlegű Madárt. Nem jelentette be, hogy visszavonul, de a felmerülő „lehetőségecskéket” ilyen-olyan okok miatt sorra visszamondta. Már-már úgy tűnt, a méltó búcsú is elmaradhat, de a legjobbkor lépett a színre a hazai menedzserek közül minden szempontból kiemelkedő Rácz Félix. Ő korábban Nagy „Csonttörő” Jánossal és több más magyar bunyóssal csodát tett, tavaly visszatért a ring mellé, s Erdeiben meglátta a lehetőséget. Persze a májusban már negyvenéves bokszolónak sem jött rosszul a sajtóinformációk szerint mintegy tízmillió forintos meccspénz. Hamar megegyeztek, s így március 8-án szombaton Kecskeméten nagyszabású gála keretében jöhet létre a búcsúmeccs. Lesz tét is, a WBO Európa-bajnoki öve, várt és remélt győzelmével tehát Erdei papíron jó ranglistahelyezéshez jutna. Bár a legtöbb érintett (például edzője, Fritz Sdunek, vagy a WBO elnöke, Paco Valcarcel) búcsúról beszél, Madár hivatalosan még nem jelentett be semmit. Ha megint találkoznak az érdekeik Rácz Félixszel, bármi megtörténhet. Soha ne mondd, hogy soha! Azt viszont nyugodtan mondhatjuk, Erdei Zsolt a jövőtől függetlenül minden idők legeredményesebb, legsikeresebb magyar profi bokszolója.