Szilágyi Áron két éve Londonban olimpiai bajnok lett, férfi párbajtőrcsapatunk tavaly győzött a hazai rendezésű vb-n, viszont azóta már négy év is lepergett, hogy a magyar vívósportban valaki Eb-t nyert – 2010-ben ugyancsak férfi párbajtőrözőink szereztek aranyat –; és ezen a „tarthatatlan” állapoton szombattól huszonöt fős válogatottunk igyekszik változtatni Strasbourgban. S bár ez csak játék a számokkal: ha a világranglistás helyezéseket nézzük, akkor most nem is egy, hanem két első hely járna nekünk, elvégre a párbajtőrözők között a nőknél Szász Emese vezeti a rangsort, és férficsapatunk is éllovas. Együttesünkből a makacs vállsérülése után talpra álló Boczkó Gábor (nyitó képünkön) egymaga hét Eb-aranyat őriz, és a Magyar Vívószövetség keddi sajtótájékoztatóján bajba is került, amikor arra kérték, mindegyikhez gyorsan társítson évszámot...
„2002 óta minden Eb-ről van érmem, s remélem, ez a sorozat most sem szakad meg, de egyéniben csak a nyolc közé jutást tűztem ki célul. A csapatunk azonban odaérhet a dobogóra, erősek, jók vagyunk” – szögezte le Boczkó Gábor, s kitért a kálváriájára is: „Abból a szempontból még szerencsés is vagyok, hogy harminchét évesen ez az első komoly sérülésem, ráadásul ez olyan komoly volt, hogy fennállt a veszélye, be kell fejeznem a pályafutásomat. Az orvosok először azt mondták, hogy egy-két hónap alatt rendbe jövök, amiből fél év lett. Megesett, hogy minden edzés után két nap pihenőt kellett tartanom, és aztán le kellett állnom hosszabb időre, nehogy kockára tegyem a riói olimpiai szereplésemet. Amíg szenvedtem, a világranglistán a harmadik helyről visszaestem a huszonkettedikre, ami lelkileg nagyon megviselt, s mindeközben fogytam nyolc kilót is. Most már újra teljes értékű edzésmunkát végzek, de azért még előjönnek a fájdalmak. Ezekhez azonban már hozzászoktam.”
Strasbourgban csatasorba áll a vb után pihenőt tartó, hatszoros Európa-bajnok Imre Géza is, aki elismerte, most nem olyan kedvezőek számukra az előjelek, mint a vb előtt. Udvarhelyi Gábor szakági vezetőedző megemlítette, volt olyan időszak, amikor a válogatott keretből egyszerre öten dőltek ki különféle sérülések, betegségek miatt. Így a szakvezető is „csak” az éremszerzést jelölte meg elvárásként, ám hozzátette, hogy ez a rutinos csapat ebben az állapotában is bármire képes.













