Zico: Brazília rettenetes, Kolumbia csodálatos

A legendás Flamengo-csatár odavan a Falcao nélküli Kolumbiáért, Brazília játékát viszont rettenetesnek látta.

Nagyon tetszik Mario Yepes játéka is a védelemben. Igazi vezér, remekül szervezi a hátvédsort. Pablo Armero egy kicsit olyan, mint egy elszabadult hajóágyú, de vitán felül hihetetlenül tehetséges labdarúgó. Kolumbia úgy futballozott, hogy Uruguaynak Suárezzel együtt is nagyon nehéz dolga lett volna. Emlékezzünk csak, Kolumbia 4-0-ra verte Uruguayt Barranquillában, a világbajnoki selejtezőn. Suárez csodálatos labdarúgó, aki mindent tud, amit csak tudni kell a tizenhatoson belüli játékról, de Kolumbia kollektívaként jobb, mint Uruguay.

Azt kell mondanom, a FIFA jól döntött, amikor Suárezt kizárta a világbajnokságról. Ez a Mundial, és emberek milliárdjai nézik, mi történik a pályán. A FIFA nem hunyhatott szemet egy ilyen agresszió felett, amelynek nincs helye a sportpályán. Plusz nem ez volt az első ilyen eset Suárez praxisában. Az egyetlen kritikám az ítélettel szemben csak az, hogy Suárez klubját, a Liverpoolt is sújtja, miközben ők nem tehetnek semmiről. Úgy vélem, ha az eltiltást a válogatott mérkőzésekre korlátozzák, az lett volna a helyes döntés. Suárez azonban semmiképpen sem úszhatta meg az esetet. Évtizedekig futballoztam és edzősködtem, de sohasem találkoztam olyasmivel, hogy egy játékos megharapta volna az ellenfelét.

Vissza Kolumbiához. Valószínűleg megelégedéssel tölthette el Yepeséket a látvány, ahogy Chile a kiesés szélére sodorta Brazíliát Belo Horizontéban. Ettől függetlenül nem hinném, hogy a Seleção még egyszer ilyen pocsékul fog játszani , mint ahogy szombaton játszott. Brazília nem találta a chilei szerkezet ellenszerét, és ezúttal Neymar sem tudott dominálni. Brazília hosszú időszakokra védekezésre kényszerült, és Chile sokáig uralta a játékot. Utólag elárulhatom, hogy úgy érzem, Chile kezében volt a döntés, csakhogy ezúttal hiányzott belőlük az a gyilkos ösztön, amely Spanyolország ellen megvolt. Mintha túlságosan tisztelték volna a házigazdát. A Seleção ugyan kidolgozott néhány helyzetet, de hiányzott a haditerv. Ezúttal is. Nem volt építkezés a hátsó sorokból, és ismét csak hosszú labdákkal próbálták támadásba dobni Neymarékat, ez meg nem igazán haditerv. Még szigorúbban fogalmazva: Brazíliának nincs játéka.

De legalább ennyire zavart a védekezésünk szellős mivolta. A középpályán Luiz Gustavo második sárga lapja rossz hír, neki kulcsszerepe volt a középpályás védekezésben. Ő a legjobb emberfogónk, és ő lehetett volna az, aki pénteken semlegesíti James Rodríguezt.

Cuadrado a másik olyan kolumbiai középpályás, aki sok gondot okozhat Brazíliának. Az egész mérkőzés alatt valami fura érzés lengte be a stadiont – a tizenegyesek közben is, nem véletlen, hogy a tízből öt kimaradt –, és amikor Mauricio Pinilla bombája a 120. percben a lécen csattant, mindenkit sokkoltak az események.

Én mindig is védelmembe vettem Scolarit, amiért ragaszkodott Júlio Césarhoz. És igazam lett nekem is, meg Scolarinak is. Júlio César szenzációs volt Belo Horizontéban. Nemcsak a tizenegyeseknél, hanem a második félidőben is, amikor egy alkalommal biztos góltól mentette meg a csapatot.

Brazíliának élesebben kell futballoznia, és le kell állnia azzal az egysíkú futballal, amely mindent Neymartól vár. Kolumbia nem játszik olyan szigorú pressinget, mint Chile, de sokkal kreatívabb válogatott, és határozottan meglepetésre készül.”