Vb-arany mellé világcsúcs is női négyesünknek

A Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kárász Anna, Vad Ninetta egység minden idők leggyorsabbja ötszáz méteren.

Szombaton reggel nyilván a kellemes időjárásnak is köszönhetően, no meg annak, hogy elérkeztünk a döntőkhöz a moszkvai kajak-kenu világbajnokságon, olyasmit láttunk a krilatszkojei evezőspályán, amit az előző két napon nem: a bejárat előtt a jegypénztárnál hosszú sor alakult ki. S már csak azért is igyekeztek a helyiek, mert az első döntőben, férfi C-2 500-on sokat, a legtöbbet várták a Korovaskov, Stil duótól. Tavaly a duisburgi vb-n Stil még Melentyevvel aranyérmes lett, történetesen a Vasbányai Henrik, Mike Róbert duó előtt, és a mieink most is ott voltak mellettük a négyes pályán. Ám ezúttal sajnos elrontották a rajtjukat, 250 méternél utolsók voltak, és az érmes helyezések elosztásába sem tudtak beleszólni, csak az ötödik helyen végeztek. A C-2 500 azonban nincs az olimpia műsorán, és Vasbányaiéknak nem is ez a fő számunk, hanem az 1000 méter, ebben címvédők, az Eb-n is nyertek, szóval, nem kell nagyon csüggedniük.

A férfi C-2 500-at amúgy megnyerték az oroszok, ezen a hazai tábor be is lelkesült a megtelt lelátón, de a női K-4 500 döntője már jó ideje a mi számunk – a londoni olimpián, a duisburgi vb-n, idén a brandenburgi Eb-n is a magyar hajó győzött –, és az erőviszonyok Moszkvában sem változtak. A Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kárász Anna, Vad Ninetta összetételű kvartett magabiztosan siklott a cél felé a mezőny előtt, és ugyan féltáv után a lengyelek kicsit ráijesztettek a tudósítóra, szerencsére a lányokra egyáltalán nem, és az utolsó métereken már kívülről nézve sem kellett izgulnunk, meglett az arany!

„Végig elől voltunk az első húzástól kezdve, és nem is emlékszem, hogy ilyen történt-e már velünk valaha is. S ami a lényeg, tudtunk is tartani a tempót, szóval nagyon jó pályát mentünk, olyannyira, hogy ha minden igaz, az időeredményünk világcsúcs” – árulta el Kozák Danuta, s bizony jól tudja, 1.28,219 (perc) alatt még soha nem teljesített női kajak négyes 500 métert. Bár ez természetesen nem hivatalos világcsúcs, mert nincs két egyforma pálya a földkerekségen, azért nagyon jól hangzik! A londoni olimpián 1.30,827-tel, a duisburgi vb-n 1.32,272-vel, a brandenburgi Eb-n 1.30,847-tel győztünk – ezeket is mind felülmúlta aranyos hölgykoszorúnk, nem csoda, hogy szívükbe zárják a krilatszkojei pályát:

„Minden szuper, kifogástalan a szervezés, ez egy nagyon klassz verseny, mindennel meg vagyunk elégedve”- mondta szinte egymás szavába vágva fülég érő szájjal Kárász Anna, Vad Ninetta és Szabó Gabriella, és utóbbi, vezérevezősünk még hozzátette: „Ezúton is szeretnénk megköszönni a magyar szurkolóknak, hogy ide is kijöttek drukkolni nekünk. Ami nem kis áldozatvállalás, mert Moszkva azért eléggé messze van.” Kozák Danuta pedig még mosolyogva kibökte, hogy a nézőtéren egyértelműen a magyar dob a leghangosabb.

Pekingi olimpiai bajnokunkat, Vajda Attilát sajnos a dobpergés sem tudta annyira felpörgetni, hogy C-1 1000 méteren megvédje a címét. Csak a negyedik helyen ért célba, végül mégis bronzérmes lett, mert a brazil Dos Santos, aki rövid ideig győztesnek hihette magát, elképesztő amatőr hibát vétett. Tudniillik a kelleténél hamarabb rúgta volna be a célba a kenuját, de felborult, így evickélt át a célon, és ezért kizárták. Gyanítjuk, az eredményhirdetés alatt szégyenében elbujdosott a világ elől, Vajda viszont nem sokkal később bronzéremmel a nyakában egyáltalán nem volt csalódott, sőt:

„A világversenyeken minden érmet meg kell becsülni, így nagyon örülök ennek a bronznak is. Szinte egész évben szembeszeles pályán készültem, itt azonban végig hátszél fújt, s éreztem, hogy ebből nem lesz könnyű főzni. Küzdöttem, mint disznó a jégen, és most ennyi jött ki belőle. Egyébként nem is mentem rossz időt. Azt hiszen, hogy az isten szeret engem, mert amikor beértem, úgy gondoltam, hogy ötödik vagyok, most pedig itt van egy bronzérem a nyakamban” – nyilatkozta Vajda Attila.

A délelőtti döntőben a további olimpiai számokban K-2 1000 méteren a Hufnágel Tibor, Kökény Roland kettős az ötödik helyen végzett. K-1 1000 méteren Dombvári Bence csak a B döntőbe jutott be, ami nem nagyon motiválta, mert csak nyolcadik lett, így a végelszámolásnál a 17. helyen kötött ki.

Három nem olimpiai számban azonban még született magyar érem: a nőknél K-1 1000 méteren Csipes Tamara öt századdal lemaradva az aranyról a második, K-2 1000-en a Medveczky Erika, Sarudi Alíz, valamint C-4 1000-en a Vass András, Kiss Tamás, Sarudi Pál, Varga Dávid egység a harmadik helyen végzett. Érdekesség, hogy K-1 1000 méteren Ruzicsics-Benedek Dalma lett a bronzérmes – szerb színekben.

A szombat délelőtt magyar mérlege tehát egy arany, egy ezüst és három bronz a moszkvai világbajnokságon –, lehetett volna jobb is, de kezdésnek egyáltalán nem rossz!

A délutáni 200 méteres középfutamokból a férfiaknál a Molnár Péter, Bán Kristóf (K-2) duó a második helyen végezve jutott be a döntőbe, miként a nőknél Kozák Danuta (K-1) és Lakatos Zsanett (C-1) is. Dudás Miklós (K-1) harmadik helyen zárt, időeredménnyel finalista lehetett volna, de nem jött össze neki, míg Nagy Péter (C-1) hatodikként célba érkezve Dudáshoz hasonlóan a B döntőbe került. A Lantos Ádám, Nagy Péter (C-2), illetve a Kárász Anna, Vad Ninetta (K-2) egységek már pénteken biztosították helyüket a vasárnapi finálékban. Így a hét 200 méteres döntő közül ötben leszünk érdekeltek, Kozák és Molnárék olimpiai számban.

Ám még szombaton született két magyar érem: C-1 5000 méteren Vajda Attila a második, női K-1 5000-en Csay Renáta a harmadik helyen végzett. Vajda, aki tavaly ezüstérmes volt ebben a számban, nagy csatát vívott a címvédő, és az Eb-n is győztes német Brendellel – az 1000 méter újdonsült világbajnokával –, sokáig vezetett is, az utolsó ötszáz méteren azonban kijött, hogy ez a táv ellenfele felségterülete. „Két éremért jöttem, ez meglett, így elégedett vagyok a szereplésemmel. Most ugyan nem lettem világbajnok, de minden évben nem is lehet az az ember. Tizenegy éve ott vagyok a legjobbak között, és még mindig felveszem a versenyt a fiatalokkal. Úgy, hogy az ötezer méterre igazából nem is készülök” - summázta a szereplését Vajda Attila. Csay Renáta is ott volt az esélyesek között, a 2013-as vb-n Vajdához hasonlóan második lett, most azonban a dobogóért is meg kellett küzdenie. „Egy éve pityeregtem az ezüst után, most viszont nagyon örülök a bronznak is” - mondta vidáman. Férfi K-1 5000 méteren a nap végén Csontos Csaba is megállta helyét,  nyolcadik helyen végzett.

„A kezdés nagyon jó volt a női négyesünkkel, amely immár hat éve veretlen világversenyen, és a folytatás is kiegyensúlyozott szereplést hozott. Bízom benne, hogy vasárnap is jól jövünk ki ezekből a nagy csatákból, amiket láthatunk itt a vb-n” - összegzett Storcz Botond vezetőedző.