Hosszú Katinka a Világkupa-szezonban még nem vesztett 100 háton (7/7-es mutatót produkált), azaz ha valamikor, most el kellett indítania az aranygyűjtést. És nem is volt kérdéses, hogy ki lesz az első – csupán az, hogy az idény közben már „megsimogatott” világcsúcs meglesz-e. Nos, meglett, 55,03-as ideje két tizeddel jobb, mint a japán Szakai 2009-es rekordja – ráadásul ne feledjük, egy újabb cáparuhás rekordot sikerült letörölni a lista tetejéről.
Katinka ezt követően még takaréklángon második idővel kvalifikálta magát a 100 vegyes döntőjébe (57,89), majd 800 gyorson egy ideig próbálta tartani a tempót a többiekkel, ám aztán belátta, míg vetélytársai csak erre a számra készültek egész nap, addig ő világcsúcsot úszott (meg egyet majdnem délelőtt 100 vegyesen), így behúzta a féket, s végül összesítésben a 9. lett (8:20,71). Ettől függetlenül mosolyogva nyilatkozott:
„Ma úgy indultam neki a száz hátnak, hogy belepakolok mindent, és semmi nem érdekel, az sem, hányadik leszek, az sem, milyen időt úszom, csak érezzem, hogy mindent kiadtam magamból. Ezért volt az, hogy amikor beértem, tényleg fogalmam sem volt, hányadik vagyok, mennyit úsztam, csak néztem, aztán a táblán végre sikerült kiszúrnom, ja, hát első vagyok – ja, hát világcsúccsal!... És akkor, azt hiszem, látszott, elég sok minden kiszakadt belőlem. Az az igazság, hogy szerdán túlságosan arra koncentráltam, mi lesz az eredmény, és jóval kevésbé arra, hogy mit is csinálok a vízben. Ez nagy tanulság. Este Shane-nel megbeszéltük, azért az elmúlt időszakban elég kevés olyan napom volt, amikor nem jött össze semmi – ez a tegnapi most ilyen lett, de ez sem akkora baj, néha erre is szükség van. És jó, hogy még így is nyertem két ezüstérmet, az pedig, hogy Mireia legyőzött, tényleg remek motiváció, de ez szerintem kölcsönös kettőnk között.\"
Megjegyzendő, hogy Kapás Bogi délelőtt elért legjobb ideje (8:16,32) az összesítésben a 4. helyre sorolta őt, ami fantasztikus eredmény a megannyi kihagyás után – Bogi egyébként az első hatba szeretett volna kerülni, ami sikerült.
