Sastin a 63 kg-ban 2011-ben vb-ezüstérmes volt, a londoni olimpián azonban mindössze a 11. helyen végzett. Ám ott nem volt választási lehetősége, mert az előző ötkarikás játékokon csupán négy női súlycsoport, a 48, az 55, a 63 és a 72 kg volt műsoron. Mai hazai ellenlábasa az 55 kg-ban 22 évesen nem jutott ki Londonba.
Barka Emese manapság a „hétköznapokon” 62-63 kilót nyom a mérlegen, bár mi jóval kevesebbet tippelünk, amikor leülünk a csepeli birkózócsarnok ütött-kopott falai között.
– Az igaz, hogy alapvetően vékony testalkatú vagyok, és még kell erősödnöm. Akik nem ismernek, meg is lepődnek, amikor megtudják, hogy milyen sportot űzök. Sajnos az emberek jellemzően azt gondolják, hogy kinézetre a birkózónők mind szörnyetegek, pedig nem is, ugye? – kérdez vissza nevetve, és riportalanyunk esetében ilyesmiről kétségkívül szó nincs.
A beszélgetés azonban nem maradhat végig ilyen vidám mederben. S visszakanyarodva a kiindulópontunkhoz, két élversenyzőnk rivalizálását még pikánsabbá teszi, hogy a válogatottban a női szakág vezetője, Wöller Ákos történetesen Sastin Marianna férje.
– Lehetetlen helyzet alakult ki, hiszen hogyan készítsen fel Ákos engem a saját felesége ellen? Nem is ment a közös munka, így kértem a birkózószövetség vezetését, engedélyezze, hogy a válogatottól külön edzhessek. Nem mondom, hogy ez ideális – komorul el rögtön Barka Emese, viszont gyorsan hozzáteszi: a történetnek megvan az a pozitívuma, hogy így az edzőjével legalább nyugodt körülmények között készülhetnek. Ritter Diletta a kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpád olasz felesége, még Diletta Giampiccolo néven világbajnoki második helyig jutott, és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Barka 2013-ban Tbilisziben az Eb-n, majd Budapesten a vb-n is bronzérmes lett.
– Diletta gyakorlatilag 2010 óta foglalkozik velem, vakon megbízom benne, sőt, csak benne bízom. Így tavaly borzasztóan nehéz volt az az időszak, amikor gátolták a közös munkánkat. Arról szó sem lehetett, hogy a válogatottal elkísérhessen a külföldi versenyekre, és gyakorlatilag az edzőtáborokból is kitiltották. Decemberben a bulgáriai edzőtáborba sem jöhetett velem, és ezután úgy döntöttünk, hogy lépünk – mondja a Vasas versenyzője. S akkor hogyan kerül Csepelre?
– A csepeliek megengedték, hogy velük készülhessek, amit ezúton is köszönök az edzőjüknek, Bánkuti Zsoltnak. Itt akadnak hatvankilós fiúk, akikkel tudok edzeni, s bár ez nem feltétlenül szolgálja az ő fejlődésüket, az enyémet mindenképpen – szalad át megint egy mosoly az utóbbi hónapokban világjárónak is nevezhető Barka Emese arcán, aki az elmúlt napokban egy svédországi edzőtábort is letudott.
– Szó se róla, mostanában ritkán van olyan hét, amit végig Budapesten töltök. Február elején indultam a párizsi Grand Prix-versenyen, amelyen bronzérmes lettem, előtte januárban pedig Dilettával lehetőségünk nyílt kiutazni Japánba is edzőtáborozni. Ez azzal együtt megérte, hogy ebbe az útba a Magyar Olimpiai Bizottság segítsége mellett - amiért nem lehetünk eléggé hálásak - mindkettőnknek bele kellett tenni saját zsebből majdnem kétszázezer forintot. Viszont rengeteget tanultam, mert ha valahol, akkor Japánban lehet. Nem véletlen, hogy két háromszoros olimpiai bajnokuk is van, és egyiküket, Josidát láthattam is, hogyan edz. Mi tagadás, a gyakorlatokban, a technikákban, az edzésmódszerekben rengeteg mindent át lehetne venni tőlük. Náluk teljesen másképp van felépítve a rendszer, és már a kadett, ifikorú lányok is hihetetlenül képzettek technikailag. Volt olyan edzés, amelyen legalább ötven japán lány vett részt, és mindegyikük nagyon jó volt.
Birkózásban idén Eb-t nem rendeznek, helyette lesz júniusban Bakuban az Európai Játékok, ahova a női szakágban az első csapattal utazunk, az év fő versenye pedig majd az ősszel a Las Vegas-i vb, amelyen már olimpiai kvótákat is lehet szerezni.
– Azért dolgozom, hogy ott lehessek Bakuban, aztán a vb-n és mindenekelőtt az olimpián is – böki ki határozottan Barka Emese. De hozzáteszi: tisztában van azzal, hogy ezt Sastin Marianna is így tervezi.
– Január végén a Magyar Birkózó Szövetség élén váltás történt, így bonyolultabb lett a helyzet, mert azt még az előző vezetés hagyta jóvá, hogy a jövő hét végi kecskeméti rangsorverseny, valamint egy minszki és egy szófiai nemzetközi viadal legyen a három válogató – ezt már Wöller Ákos mondja. – Erre most az új szakmai vezetésnek is rá kell bólintania, így még lesznek megbeszéléseink. A magyar bajnokságot azért nem jelöltem válogatónak, mert azon nincs súlykedvezmény, és komoly versenyzőktől nem várható el, hogy úgymond tiszta súlyra fogyjanak le. Nekik legyen elég csak a világversenyekre hozni a súlyukat, ez a bevett gyakorlat a sportágban. Ami Marianna és Emese rivalizálását illeti, a feleségemet az edzőteremben ugyanúgy kezelem, mint a többi lányt, természetesen nem kivételezek vele. Otthon pedig – ha hiszi, ha nem – ritkán téma a birkózás – állítja a szakágvezető.
Engedtessék meg, hogy ezt illetően azért legyen bennünk némi kétely
