Persze a stuttgarti istálló pilótáinak még van hova előrelépniük, hiszen Michael Schumacher és Rubens Barrichello a 2000-es évek elején, a Ferrari aranykorszakában huszonnégy, majd Sebastian Vettel és Mark Webber a Red Bull-lal tizenhat versenyt fejezett be együtt az élen. Tegyük gyorsan hozzá: jóval hosszabb idő alatt. Megjegyzendő, hogy Schumacher 19-5-re, Vettel 13-3-ra, Senna 11-3-ra verte meg csapattársát – 1989-ben Senna 4-0-ra „nyert”, mégis Prost lett a világbajnok –, és momentán Hamilton is jelentős különbséggel, 10-4-re vezet Rosberggel szemben.
A Mercedes fölénye még meggyőzőbb a riválisok előtt, és a második erőnek számító Ferrari hiába készült új aerodinamikai csomaggal a barcelonai futamra, ezt végül csak Vettelnél vetette be. Okkal visszakozott, a pénteki szabadedzéseken látszott, ez a fejlesztés sem az igazi, Kimi Räikkönen autóját ezért szombatra vissza is építették az előző specifikációra. A finn világbajnok önként beáldozta magát, hogy versenykörülmények között hasonlíthassák össze a két verziót, s talán a jövőben ebből többet profitálhatnak. Tény, március végén Sepangban Vettel győzött, de ezt valójában annak köszönhette, hogy a Mercedes az extrém maláj hőségben nem tudta megóvni az abroncsait.
Összességében Stuttgartban idén is nagyon eltalálták az autót, amit mutat, hogy amíg a csapat tavaly öt futam után 197 ponttal állt, most 202 szerepel a neve mellett. Felidézhetjük, hogy a 2014-es szezonban a tizenkilenc futamból Hamilton tizenegyet, Rosberg ötöt nyert meg, rajtuk kívül mindössze a Red Bull-os Daniel Ricciardo tudott nyerni, háromszor; és emlékezetes, csak azért nem fulladt teljes érdektelenségbe a vb, mert a Mercedes két pilótája sokáig huzakodott egymással. Időnként a pályán kívül is, ami legalább felvillanyozhatta a népet.
Ám lássuk be, a Formula 1 lassan, de biztosan fogyatkozó táborát az különösebben nem csigázza fel, ha csak házon belül hadakoznak a vb-címért, és a helyzet jelenleg rosszabb, mint volt a Schumacher-, majd a Vettel-éra alatt.
Michael Schumacher 2000–2004-es regnálása alatt is akadt minden évben legalább három, de inkább négy versenyző, aki futamot nyert, a csapattárs Barrichello mellett Mika Häkkinen, David Coulthard, Ralf Schumacher, Juan Pablo Montoya, aztán Räikkönen és Fernando Alonso, és még Jarno Trulli is. 2008-ban hét futamgyőztes is volt: Hamilton, Felipe Massa, Räikkönen, Robert Kubica, Alonso, a pályafutása egyetlen első helyét a Hungaroringen elérő Heikki Kovalainen, és ebben az évben látta meg először elsőként a kockás zászlót, akkor még Toro Rossóban, Vettel. Aki aztán 2010 és 2013 között négy vb-címet söpört be, ám ezekben az években is rendre pezsgőzhetett a pódiumon négy-öt másik futamgyőztes: Alonso, Webber, Hamilton, Jenson Button, Räikkönen, Rosberg.
Kétségkívül régebben is megéltünk egyhangú szezont, 1988, a turbókorszak utolsó éve óriási McLaren-fölényt hozott, a Prost–Senna páros a tizenhat futamból tizenötöt behúzott, csak az olasz nagydíjon győzött más, jelesül Gerhard Berger. Ám citálhatjuk a másik végletet is, 1982-t, amikor a tizenhat versenyen tizenegy különböző pilóta diadalmaskodott, és Keke Rosberg úgy lett világbajnok a Williamsszel, hogy egyetlen győzelmet aratott. Akik még emlékeznek azokra a daliás időkre, amikor Niki Lauda, Nelson Piquet, Rosberg, Prost, Nigel Mansell és Senna körözött a pályákon – az 1984-es és az 1985-ös szezonban mind a hatan versenyeztek –, visszasírják azokat az éveket. De már 2012-t, az akkori Vettel–Alonso-csatát is.
