– Ez fizikailag vagy mentálisan jelent nagyobb terhet a versenyzőinek?
– Szerintem így is és úgy is. Egy olimpiai felkészülés érdekes dolgokat tud produkálni. Én ülök a konditeremben, a motorosban, vagy állok a futópálya szélén és árgus szemekkel figyelem őket. Nézem, melyik beteges vagy göthös, kinek fáj a torka vagy van hasmenése, hol húzódik, mi fáj, mert ebből is sokat le tud szűrni az ember. És közben folyamatosan sakkozom, gondolkodom az összeállításokon, mert mindig kell lennie A és B verziónak.
– Árulja el, még mindig élvezi ezt?
– Ha nem élvezném, nem csinálnám. Engem az edzősködés kikapcsol és feltölt, erre a pár órára el tudom felejteni a mindennapos gondokat. Persze én is fáradok. Néha úgy átélem az edzéseket, hogy a kimerültségtől alig tudok kiszállni a motorosból. De higgye el nekem, élvezet nézni azt, hogy micsoda munkabírása van ezeknek a srácoknak.
– Álmodik arról, hogy Rióban aranyérmes lesz a négyese?
– Álmodni, álmodhatok, de soha nem gondolhatok rá. Mert a siker nem csak rajtunk múlik. A legfontosabb az, hogy úgy tudjuk le ezt a felkészülési időszakot, hogy ne tehessünk szemrehányást magunknak. Nekem ebből a szempontból eddig is tiszta volt a lelkiismeretem. Ezúttal sem lesz másként.
