Soha nem verte még Európa-bajnokságon a dánokat a férfikézi-válogatott, és az oroszok elleni vereségünk láttán nem tűnt úgy, hogy épp most fogjuk megtörni az átkot. Talant Dujsebajev az utolsó gdanski meccsünk előtt is azt sulykolta, hogy képesek vagyunk győzni.
Ha lemaradt a meccsről
A sok videózás, a nagy fogadkozás eredménye nem tükröződött a pályán. Hornyák 2. percben értékesített hetesénél nem gondoltuk volna, hogy utoljára mutat egyenlő állást az eredményjelző a találkozón, pedig így lett. Toft Hansen rendületlenül pattintgatta be a kapuba a jobbnál jobb bejátszásokat, a világ legjobb játékosának is megválasztott Mikkel Hansen pedig a gólpasszok mellett a gólokat is elkezdte lövöldözni: úgy tűnt, minket választott bemelegítő csapatnak az Eb keményebb szakaszához érkezve.
3-9-nél Dujsebajev időt kért, de ezzel sem tudta megtörni az északiak lendületét. Az átlövőket valamilyen rejtélyes oknál fogva alig-alig próbáltuk leütközni a szaggatott vonal előtt, kilenc méteren belül pedig Hansen, Mensah Larsen vagy éppen Christiansen ritkán hibázik, nem is sűrűn tettek nekünk ilyen szívességet. A Miklert váltó Bartucz sem tudott segíteni, húsz perc alatt eldőlt a meccs. Ekkorra már nyolccal vezettek Gudmundur Gudmundsson tanítványai, magyar részről pedig ötlet sem volt arra, hogyan állíthatnánk meg a magunkat a lejtőn.
A második játékrész kezdetén feljöttünk mínusz hatra, ezzel el is lőttük a puskaporunkat, amely láthatóan teljesen átázott ezen a mérkőzésen. Nagy László a félidő közepe táján dobta első gólját (16-21), érthetetlen, miért vonul ennyire háttérbe a magyar válogatott kiemelkedően legjobb képességű játékosa – ráadásul a taktika alapján szándékosan teszi. Hornyák egy ideig magabiztosan váltotta gólra a heteseket, de aztán ő is hibázott. Újfent három rontott büntetővel zártuk a meccset, ami visszatérő, súlyos probléma. A találkozó egyetlen pozitívuma újra csak Bánhidi Bence játéka volt, aki nemcsak gólokat lőtt, hanem magas százalékban harcolta ki a heteseket.
Azzal nincs gond, hogy nem az Eb-ezüstérmes ellen szerezzük vissza az orosz meccsen elvesztegetett két pontot, azzal viszont már van, hogy a szövetségi kapitány egy újoncokkal megtűzdelt, új taktikai elemek sokaságával bombázott kerettől várja el, hogy pariban legyen a dánokkal. Az eddig mutatott játék alapján olybá tűnik, hogy Dujsebajev túlzott elvárásokat támaszt a csapattal szemben, miközben a védekezésünk szellős, nincs igazi vezérünk, se komoly irányítónk, és nem értjük az általa kidolgozott rendszert. Ennek fényében visszásnak tettszenek magabiztos prognózisai.
Bár a meccs utáni, az M4-nek adott nyilatkozatában újfent magát jelölte meg fő vétkesként, végül nem bírta tovább, és kiszabadult belőle a feszültség.
„Egyelőre nem látom viszont az elképzeléseimet a parkettán. Több idő kell ahhoz, hogy a játékosok pontosan megértsék, mit akarok játszatni velük. Az oroszok elleni és a mai vereség az én hibám, vállalom a felelősséget. Viszont azt muszáj megjegyezni, hogy ennyi lehetőséget nem lehet büntetlenül adni az ellentámadásokra. Megyek tovább, és küzdeni fogok a csapattal. Nagyon fájó, hogy még komolyabb ellenállásra sem tudtuk készteti a dánokat, egyértelműen jobbak voltak hatvan percen át. Az én hibám, de utólag nagyon könnyű ám okoskodnia bárkinek.”
A szövetségi kapitány valamin érthetetlenül felhúzta magát, jó egy percen át emelt hangon magyarázott spanyolul a köztévé riporterének – Bartók Csaba is csak foszlányokat tudott fordítani –, majd feldúlva távozott a mixzónából.
Bánhidi Bence ma is mindent megtett, de ezúttal nem sokra mentünk vele.
„Nem tartottuk be a megbeszélteket az első félidőben, így elhúztak a dánok. Még több idő, gyakorlás kell ahhoz, hogy az elvárt taktikát meg tudjuk valósítani.”
A ziccerek, a büntetők: Ancsin Gábor is ugyanazt a meccset „nézte”, mint mi, és úgy érzi, mindenkinek magában kellene helyre tenni az eddig történteket.
„Megint a százszázalékos ziccereket rontottuk el sorban, és heteseket hibáztunk el. Amit az edzéseken gyakorlunk, azt meg kellene tudni csinálni élesben is. Fejben is javulnunk kellene, másképp ezeket a magas hőfokú meccseket nem tudjuk megnyerni. Mindenkinek magában kell helyretennie a dolgokat, nagyon pici plusz kellene, és egy kicsivel több önbizalom.”
Mikler Roland ezúttal nem tudott lendíteni a csapat szekerén. Ő úgy látja, fejben rendben van a csapat, más problémák vannak.
„Mentálisan normálisan felkészültünk, hogy úgy mondjam, szét lett tépve az öltöző, de úgy érzem, még nem vagyunk egy súlycsoportban a dánokkal. A pályát is szét akarjuk szedni, de egyelőre fiatal a csapat. Válogatottszinten nem sok az másfél év, amióta gyakoroljuk Dujsebajevvel az új taktikát. Az újoncoknak új helyzet a nagy tét, ezzel meg kell birkózni. Nincs olyan nagyon messze az olimpiai selejtezős hely, bízni kell magunkban. Szeretnék én is sokkal nagyobb magabiztosságot sugározni a csapat felé, ezen dolgozom.”
Pénteken Németországgal találkozunk a középdöntőben, ahová a két vereséggel nem viszünk pontot magunkkal.
Férfikézilabda-Európa-bajnokság, csoportkör, 3. forduló, D csoport, Gdansk
Magyarország–Dánia 22–30 (10–18)
Gdansk, 7000 néző, v.: Pichon, Reveret (franciák)
Magyarország: Mikler – Nagy K. 2, Ancsin G. 2, Schuch 1, Nagy L. 1, Borsos, Gazdag 1. Csere: Bartucz (kapus), Bánhidi 2, Zubai Sz., Bodó 2, Hornyák 5 (5), Dzsamáli 1, Faluvégi 3, Pásztor Á. 1, Iváncsik G. 1
Dánia: Landin – S. Hansen 2, Christiansen 5, M. Hansen 9 (1), H. Toft Hansen 3, Larsen 3, Mortensen 3. Csere: Moller (kapus), Mollgaard, Noddesbo 3, Lauge, Eggert 1 (1), Balling, Damgaard 1
Kiállítások: 2, ill. 4 perc
Hétméteresek: 3/2, ill. 8/5
