Soha nem verte még Európa-bajnokságon a dánokat a férfikézi-válogatott, és az oroszok elleni vereségünk láttán nem tűnt úgy, hogy épp most fogjuk megtörni az átkot. Talant Dujsebajev az utolsó gdanski meccsünk előtt is azt sulykolta, hogy képesek vagyunk győzni.
Ha lemaradt a meccsről
A sok videózás, a nagy fogadkozás eredménye nem tükröződött a pályán. Hornyák 2. percben értékesített hetesénél nem gondoltuk volna, hogy utoljára mutat egyenlő állást az eredményjelző a találkozón, pedig így lett. Toft Hansen rendületlenül pattintgatta be a kapuba a jobbnál jobb bejátszásokat, a világ legjobb játékosának is megválasztott Mikkel Hansen pedig a gólpasszok mellett a gólokat is elkezdte lövöldözni: úgy tűnt, minket választott bemelegítő csapatnak az Eb keményebb szakaszához érkezve.
3-9-nél Dujsebajev időt kért, de ezzel sem tudta megtörni az északiak lendületét. Az átlövőket valamilyen rejtélyes oknál fogva alig-alig próbáltuk leütközni a szaggatott vonal előtt, kilenc méteren belül pedig Hansen, Mensah Larsen vagy éppen Christiansen ritkán hibázik, nem is sűrűn tettek nekünk ilyen szívességet. A Miklert váltó Bartucz sem tudott segíteni, húsz perc alatt eldőlt a meccs. Ekkorra már nyolccal vezettek Gudmundur Gudmundsson tanítványai, magyar részről pedig ötlet sem volt arra, hogyan állíthatnánk meg a magunkat a lejtőn.
A második játékrész kezdetén feljöttünk mínusz hatra, ezzel el is lőttük a puskaporunkat, amely láthatóan teljesen átázott ezen a mérkőzésen. Nagy László a félidő közepe táján dobta első gólját (16-21), érthetetlen, miért vonul ennyire háttérbe a magyar válogatott kiemelkedően legjobb képességű játékosa – ráadásul a taktika alapján szándékosan teszi. Hornyák egy ideig magabiztosan váltotta gólra a heteseket, de aztán ő is hibázott. Újfent három rontott büntetővel zártuk a meccset, ami visszatérő, súlyos probléma. A találkozó egyetlen pozitívuma újra csak Bánhidi Bence játéka volt, aki nemcsak gólokat lőtt, hanem magas százalékban harcolta ki a heteseket.
Azzal nincs gond, hogy nem az Eb-ezüstérmes ellen szerezzük vissza az orosz meccsen elvesztegetett két pontot, azzal viszont már van, hogy a szövetségi kapitány egy újoncokkal megtűzdelt, új taktikai elemek sokaságával bombázott kerettől várja el, hogy pariban legyen a dánokkal. Az eddig mutatott játék alapján olybá tűnik, hogy Dujsebajev túlzott elvárásokat támaszt a csapattal szemben, miközben a védekezésünk szellős, nincs igazi vezérünk, se komoly irányítónk, és nem értjük az általa kidolgozott rendszert. Ennek fényében visszásnak tettszenek magabiztos prognózisai.
