Lengyelország vált a magyar futballisták első számú felvevőpiacává, a közelmúlt tendenciáját erősítve idén januárban Gyurcsó Ádám a Pogon Szczecinbe, Gosztonyi András pedig a Slask Wroclawba szerződött. Rajtuk kívül már eddig is a 16 csapatos Ekstraklasában edződött Nikolics Nemanja (Legia Warszawa), Guzmics Richárd (Wisla Kraków), illetve Kádár Tamás és Lovrencsics Gergő (mindkettő Lech Poznan) is.
A Magyar Nemzet érdeklődésére Szabados Gábor sportközgazdász megállapította, hogy Lengyelország kitűnő ugródeszka lehet honfitársaink számára, hiszen ha a labdarúgásra is egyfajta iparágként tekintünk, ez a bajnokság a beszállítója a nyugat-európai topligáknak, elsősorban a német Bundesligának. A szakember szerint még ha a lengyel futball nem is feltétlenül jobb a horvátnál, a szerbnél vagy a románnál, 40 milliós lakossága révén ez az ország a régió legnagyobb piaca. Ennélfogva a kelet-közép-európai átlagnál jóval nagyobb a fizetőképes kereslet, a bajnoki mérkőzésekre nem 2-3 ezren járnak ki, mint a magyar NB I-ben, hanem egy rangadón kint vannak 25-30 ezren, de az átlag is 8-9 ezer fő között mozog.
A sportközgazdász inkább azt tartja furcsának, hogy csak az elmúlt egy-két évben kezdtek el a lengyel bajnokság felé áramlani a magyarok, hiszen már öt-tíz esztendeje is járható volt ez az út, ami kis szerencsével Németországba vezethet. Szabados Gábor úgy látja, egy európai topligában az itthoni jövedelmük 15-20-szorosát is megkereshetik légiósaink, ehhez képest a lengyel klubok a hazai viszonyokhoz képest három-négyszeres bért kínálnak. Felidézte, hogy a magyar–lengyel üzleti modell működőképességét paradox módon egy lett játékos igazolta, bizonyos Artjoms Rudnevs, aki 2010-ben Zalaegerszegről került a Lech Poznanba, ahonnan két év alatt jutott el egy patinás Bundesliga-egylethez, a Hamburghoz. Ezek után Lovrencsics következett 2012-ben: a Lombard Pápa játékosaként még idehaza sem volt igazán ismert, ugyanebben a poznani együttesben azonban felépítette a karrierjét. Utánuk jöttek szépen sorban a többiek, a zentai születésű Nikolics az eddigi legsikeresebb magyar, aki fél év alatt 21 bajnoki meccsen 21 gólt termelt.
Lengyelország szállítópiaci szerepét Szabados szerint mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a német válogatott eredményességét is jó darabig a lengyel származású Miroslav Klose és Lukas Podolski határozta meg: előbbi Opole, utóbbi Gliwice szülötte. A Bayern München támadójátéka pedig Robert Lewandwoskira épül, aki jó néhány Bundesliga-rekordot megdöntött már, tavaly szeptemberben például kilenc perc alatt szerzett öt gólt. A lengyel Ekstraklasára visszatérve a szakember kiemelte, hogy mint mindenhol máshol, itt is fontos szerepet tölthet be szponzorként egy bank, távközlési cég vagy éppen sörgyár, de szembetűnő, hogy a tulajdonosi körben jó néhány termelő, szolgáltató kis- és középvállalkozás tűnik fel. A magyar NB I-ből éppen ezt hiányolja: a Molon vagy az OTP-n kívül leginkább a hazánkban gyárat építő német autóipari konszernekben – így az Audiban vagy a Mercedesben – bízhat a versenysport, a hazai kkv-k erejére nemigen támaszkodhat.
A lengyel vonalat összegezve a sportközgazdász kijelentette, hogy innen könnyebben eljuthat Németországba vagy Angliába egy magyar labdarúgó, ha viszont tömegével jelennek meg honfitársaink a lengyel bajnokságban, az a nyugati klubok játékosmegfigyelőit közvetlenül Magyarország felé is fordíthatja. Szabados Gábor szerint a magyar válogatott Európa-bajnoki kijutása miatt amúgy is valamelyest javulni fog az NB I megítélése. Mint mondta, valószínűleg Balogh Norbert sem igazolhatott volna Debrecenből az olasz élvonalbeli Palermóhoz, ha nincs az Eb-részvétel. Pedig a selejtezők során egy percet sem játszott, a siker azonban automatikusan javít a magyar futballisták külföldi esélyein. Egyértelműbb eset az Eb-pótselejtező hősévé váló Kleinheisler Lászlóé: lényegében a norvégok elleni oslói góllal adta el magát a bundesligás Werder Bremennek.
