Babos Tímea célja a riói olimpia

Babos Tímea a párospartnereiről és Serena Williamsről is beszélt az MNO-nak.

– Két éve dolgozik együtt edzőjével, Thomas Drouet-val. Miben tudja a legtöbbet adni?
– Amikor elkezdtük a közös munkát, éppen visszacsúsztam a világranglistán a 120. hely környékére. Rengeteget dolgoztunk, sokszor napi hat-hét órát edzettem. Nagyon korán vagy éppen későn gyakoroltunk, hogy legyen megfelelő pályánk. Most jó úton haladunk, de még van mit javítanunk. Azt gondolom, hogy az elején és még most is rengeteget segít technikai, taktikai vagy mentális téren, és elég jól megbízunk egymásban. Ettől függetlenül kemény edző, szigorúan kezel, ezért nem véletlen, hogy előreléptem a ranglistán, és egyre kompaktabb a játékom, jóval összeszedettebb vagyok. Thomas megköveteli, amit meg kell követelnie. Viszont úgy vélem, hogy ezt többnyire fair módon teszi.

– Komoly csapattal dolgozik, de ki hozza a fontos döntéseket például arról, hogy mikor játszik? Egyesben és párosban vagy csak egyesben?
– Többnyire együtt hozzuk meg a döntéseket a versenynaptár megszervezéséről, az edzések lebonyolításáról vagy akár a pihenés-terhelés arányáról. Szerintem az a jó csapat titka, hogy mindent meg tudjunk beszélni egymással. Ezért minden egymásra épülő edzést össze kell hangolni, illetve mindenbe bele kell vonni a pszichológust.

– A szentpétervári WTA-torna negyeddöntőjében a mérkőzésért adogatott, kis híján megint legyőzte a tavalyi US Open-döntős Roberta Vincit. A stábjában dolgozó sportpszichológusok segítségével képes lesz az ilyen éles szituációkat megoldani?
– Igen, remélem! November vége óta még komolyabb stáb áll mögöttem. Azóta már rengeteget sikerült javulnom, amit a ranglistán elfoglalt helyem is bizonyít. Ne felejtsük el, hogy Vinci tapasztalt játékos. Tíz évvel idősebb nálam, ráadásul évek óta a top 10 környékén található a világranglistán. Nyilván jobban ismeri és jobban kezeli az ilyen éles szituációkat. De nekem is fontos tapasztalat volt a szentpétervári, remélem, hogy a későbbiekben én is jobban kezelem az ilyen szoros helyzeteket.

– Melyik skalpjára a legbüszkébb?
– Ez érdekes kérdés, hiszen eddig minden évben szép sikereket értem el. Például 2012-ben éppen akkor nyertem Sara Errani ellen, aki abban az évben lett top 10-es játékos, de legyőztem már Ana Ivanovicot vagy a múlt évben Flavia Pennettát, aki később US Opent nyert. Szintén sikerült megvernem Roberta Vincit és Samantha Stosurt, aki 2011-ben megnyerte a US Opent. Kiemelnék olyan meccseket is, amikor erős ellenfelekkel szemben bizonyítottam: döntő szettre kényszerítettem Angelique Kerbert, aki azóta megnyerte az Australian Opent. De Serena Williams ellen is jó mérkőzést játszottam. Ez mind pozitív élmény! Ha már ennyit beszéltünk a párosról: szép emlék a szinte verhetetlennek hitt Martina Hingis, Szánija Mirza kettős elleni római győzelem.

– Mit üzent a női tenisznek Kerber győzelme Williams ellen? Talán azt, hogy mindenki legyőzhető?
– Nyilván megvannak az esélyesek, ráadásul korábban azt mondhattuk, Serena legyőzhetetlen. A sport pont ezért szép, mert kiszámíthatatlan. Az előző két Grand Slam-tornán megmutatkozott, hogy Serena is ember, ő is tud izgulni, rosszul játszani. Vagy éppen – mint az Australian Open döntőjében – van, aki aznap még nála is jobban tud teniszezni. Szerintem jót tesz a tenisznek, hogy nem Serena Williams, hanem Angelique Kerber nyerte az Australian Opent!