Tíz hónapja szült, Rióban maratont fut Erdélyi

A legjobb magyar idővel jutott ki az olimpiára Erdélyi Zsófia. Meglátogattuk egy edzésén.

– Hatévesen kezdtem futni, Eszter és Veronika nővéreim „fertőztek meg”. Első sikerem a junior-vb-n elért 12. helyem volt a 3000 méteres akadályfutásban. Ez az eredmény elég volt arra, hogy felfigyeljenek rám Amerikában. Így Los Angelesben járhattam egyetemre, és közben futhattam.

Zsófia ebben az időszakban nem tudta megdönteni a 3000 méter akadályon elért 10 perc 1 másodperces egyéni csúcsát, ezért váltott az egyébként sérülés szempontjából is veszélytelenebb 5, majd 10 ezerre. Kitárulni látszott előtte a világ.

– Az U23-as Eb-n 2009-ben Kaunasban ezüstérmes voltam 10 kilométeren, ami után az amerikai országos bajnokságon is megpróbáltam elindulni, de végül ez sosem sikerült. Ellenben közeledett 2012, a londoni olimpia éve, és szétnéztünk újpesti edzőmmel, Csoma Ferenccel a ranglistákon. Azt láttuk, hogy „felfelé egyre ritkásabb az erdő”, a maraton szintje nem volt annyira vészes, 2 óra 37 perc; teljesítettem, és futhattam.

Londonban 92.-ként ért célba, úgy, hogy előzőleg megnyerte a Las Vegas Maratont, és ötödik lett Houstonban – ezzel intett búcsút az USA-ban töltött éveknek; ott az futhat országos szinten, aki mögött komoly szponzor áll. A képet azért megrajzolja, mi a különbség a kinti és a hazai edzéskörülmények között. Nem nyomja meg a ceruzát.

– Az UTE-tól és a szövetségtől is tényleg mindent megkapok, amit csak meg tudnak adni, és ezért nagyon hálás is vagyok. Az amerikai viszonyok azonban teljesen mások. Bármi probléma van edzésen, 50 méterre van az orvosi szoba. Hat fizikoterapeuta várja, hogy segíthessen. Azt mondom az orvosi szobában, hogy fáj a lábam, azonnal felfektetnek, megvizsgálnak, ha kell, odaküldenek a jégkádba, mert abból is van kettő. Ha úgy ítélték meg, hogy fájdalomcsillapító kell, azonnal adtak, ha speciális orvosi segítség, akkor kihívták az orvost nekem. Magyarországon nem így van, a sportolónak kell kijárnia a megfelelő körülményeket, megtalálnia azokat az embereket, akikben megbízhat.

Való igaz, ha végignézünk például az UTE atlétikapályáján, egy bekeményedett, 400 méteres rekortánt látunk egy viszonylag korszerűnek tűnő edzőcentrummal. Amíg Zsófia köröz, Csoma Ferenc edző elmondja, '98-ban a budapesti atlétikai Eb előtt nyúltak hozzá utoljára, most 2017-re beígértek egy renoválást. Az ellenfelekről szólva Csoma még azt említi meg, hogy azok az év java részében magaslaton edzenek, ez jelenti számukra a „legális doppingot”. A helyzeten a szövetség és a klubok felmenő rendszerben igyekeznek javítani, a fiatalok versenyeztetése, edzőtáborozási lehetőségei már sokkal jobbak, mint annak idején Zsófiáé volt.

Erdélyi Zsófia összességében azért hálás a körülményeikért. Szülése után is szeretettel fogadták a Szilágyi utcai telepen, anyaként is óriási segítséget kap a családtól, ők vigyáznak a kis Leventére, ha ő edz. Nagyszülei az UTE atlétikapályája közelében laknak, párja pedig adott esetben be tudja vinni a munkahelyre a gyermeket, és a szülők is besegítenek a hétvégeken. És még valami.

– Rendszeresen edzem Dunakeszi és Vác között a kerékpárúton, ahol a párom megy előttem biciklin, ő frissít engem és biztat is. Az iramom beállítását pedig megtanulta, tudja, hogy mit jelent, amikor azt mondom: 4 perc alatt kéne menni kilométerenként.

Erdélyi Zsófiától még azt is tudakoltuk, hogy a vírusként terjedő hobbifutó-mániának van-e felhajtóereje a hosszútávfutás profi mezőnyére. Meglepő vagy sem, Csoma Ferenccel egyetértésben határozottan cáfolják, hogy emiatt több futó jelenne meg a profik táborában, de örömmel figyelik az amatőr futók számának gyarapodását. A sportoló maga találkozott már olyanokkal – anyukákkal is –, akik az ő példáját követve kezdtek el futni, de önmagában ettől nem lesz több főállású futó, az amatőrök és a profik között túl nagy különbség van ehhez.

Mert nézzük csak, hogy néz ki egy maratonfutó „gyengített” edzéshete, alig néhány nappal egy maximális erőbedobással futott maraton után!

– Ami állandó, az a hétvégi hosszú futásom, ez vasárnap van, ennek távja 20-30 kilométer között mozog. Hétfőn van a „pihenőnapom”, amelyen egy könnyű futás szerepel. Kedden van a váltogatás 8-12 kilométer között, szerdán jövök az UTE-pályára, ahol hosszú résztávos edzésem van, csütörtökön könnyű futás, pénteken rövid résztávozunk, ez ezer méterek sokszori ismétlését jelenti. Szombaton könnyű futás van soron. A heti munkát befolyásolhatja, hogy mennyire fáradtam el a hétvégi hosszú futás alkalmával. Ezt az edzőmmel mindig átbeszéljük – kerekíti le történetét Erdélyi Zsófia, aki szabadidejében szívesen olvas, például nagy atléták könyveit, edzésterveit. Scott Jurek Futni, enni, élni című könyvét például bárkinek ajánlja, aki motivációra vágyik.

Mivel Spiriev Attila szövetségi kapitány várhatóan a legjobb három idővel rendelkezőt viszi az olimpiára, így Erdélyi méltán reménykedik, rajta kívül Papp Krisztina és Szabó Tünde készülhet Rióra. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, hiszen a közelgő amszterdami Eb-n Papp nekidurálja magát a 10 ezres táv olimpiai szintidejének – 4 másodpercre van tőle –, és ha összejön neki, Staicu Simona is megy, és még mindig van egy reménykedő tartalék, Gyurkó Fanni. Hogy Erdélyi Zsófia mit tesz majdan alig egyéves kisfiával, amíg maga az olimpiai faluban lakik – oda nem mehet vele Levente –, ez még egy megoldandó feladat lesz. Időeredmény vagy helyezés megtippelésére sem vállalkozik, a fülledt Rio – megítélése szerint – ugyanis nem igazán ideális hosszútávfutó-versenyek rendezésére. Magának az egyéni csúcs megdöntését tűzte ki célul.