Már kora délután nem lehetett parkolót találni a Papp László-sportaréna környékén, holott a magyar szurkolókat érintő fináléra csak háromnegyed hatkor került sor. Ám a kézilabdabarátok már ekkor szinte megtöltötték a csarnokot, ahova természetesen folyamatosan érkeztek a zöldbe öltözött győri vagy a győriekért szorító drukkerek. Mindenki optimista volt, hiszen egyrészt a győriek a középdöntőben oda-vissza megverték a román csapatot – 28-22-re Győrben, 24-22-re Bukarestben –, másrészt meg Görbicz Anita úgyis megmondta, vasárnap mindenképpen megnyerik a BL-t.
– Elképzelni sem tudom, hogy ne mi nyerjünk – közölte egy férfi, aki két gyerekével érkezett a Kisalföld fővárosából.
Mindenki egyetértett vele a környékén, bár arról megoszlottak a vélemények, vajon hány gól lesz majd a különbség a két csapat között a lefújáskor. Egyesek a közte tíz pártján álltak, míg mások a két-három gólos győzelmet is bőven elégnek tartották. Egyben megegyeztek: jó lenne ismét 22 dobott gólon tartani a románokat.
Mindeközben odabenn az arénában egy igencsak jó meccsen – némi meglepetésre – a macedón Vardar Szkopje szerezte meg a bronzérmet, miután a „csalódott csapatok” találkozóján egy fordulatos helyosztón 30-28-ra legyőzte a montenegrói Buducnost Podgoricát. Utóbbi csalódott szurkolói – már aki még Pesten maradt – ezúttal aránylag nyugodtan vették tudomásul, hogy ebben a négyes döntőben nem osztottak lapot csapatuknak.
A döntő előtt Ambros Martín magyarul szólt a közönséghez, és fergeteges buzdítást kért, hogy közösen kivívhassák az annyira vágyott trófeát. A másik oldalon Isabelle Gulldén, a bukarestiek irányítója fogalmazta meg, mire számíthat tőlük az arénát megtöltő közönség: „Új csapatként érkeztünk ide, és hatalmas siker, hogy bejutottunk a döntőbe. Csodás, hogy megmérkőzhetünk a Győrrel, és ha a Vardar ellen látott elszántsággal játszunk, akkor akár világraszóló meglepetést is szerezhetünk. A győzelemre kell törekednünk.”
Pazar, minden igényt kielégítő táncos felvezető műsort követően – a világhírű Győri Balett és a Quantum XXL előadásában – óriási hangorkánban léptek pályára a csapatok, vélhetőleg erre a szurkolói fogadtatásra gondolhatott a győriek mestere pár perccel korábban. Amikor a norvég bírópáros Kjersti Arntsen, Guro Röen sípjelére elkezdődött a találkozó, egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren.
Az első percekben a két kapus, Grimsbö és a volt győri Grubisic mindent védett, bárhonnan lőttek neki, majd a 4. percben Löke világklasszishoz méltóan lefordult, és megtörte a jeget. Sokáig nem örülhetett a tomboló tömeg, ugyanis mire a hatodik perc is letelt, már a bukarestieknél volt az előny. De csak másodpercekig, ugyanis előbb Löke egalizált, majd Kovacsics szélről betörve visszaszerezte a vezetést a Győrnek. Sajnos Gulldén a pályán is bizonyítani akart, nem csak a levegőbe beszélt az esélyeikről, így az első tizenkét percben valamennyi román gólt ő szerezte, még szerencse, hogy Löke tartani tudta vele a lépést (4-4).
Igencsak hullámzott a játék, és a sportszerű, de látványos meccsen a 18. percre sikerült a győrieknek ellépniük két góllal, amikor egy labdaszerzést követően a védekezésben főszerepet vállaló Broch betalált. Tombolt a lelátó, amikor Amorim a háta mögött adott varázslatos labdát Lökének, aki a hatodik gólját dobva újra két gólra növelte a győriek előnyét (9-7).
Az utolsó tíz perc egy-egy kiállítással kezdődött, és ebből sajnos a bukarestiek jöttek ki jól, hiszen a 24. percben ismét döntetlenre állt a finálé, ugyanakkor a két kapus továbbra is pazarul védett. Ám szerencsére Löke sem esett ki a szerepéből, és sokadik lefordulásából szerzett ismét vezetést, de Gulldén nemcsak a meccset (11-11), hanem a Löke elleni gólpárbajt is kiegyenlítette hét-hétre. A hajrát a győriek emberhátrányban játszották végig, Ambros Martín időt is kért, ám a Sullandra kijátszott támadás kimaradt, míg Gulldén bevágta az időn túli hetesét – ez volt az idei századik BL-gólja –, így a félidőre a Bukarest mehetett előnnyel az öltözőbe (12-13).
A szünetben az volt a téma a szurkolók között, hogy ez a Bukarest még nyomaiban sem hasonlít ahhoz, amelyet a középdöntőben kétszer is megvert a Győr. Mindenki egyetértett abban, hogy Kim Rasmussen igencsak összerakta csapatát a final fourra, és most már nemhogy tíz, de leginkább egygólos magyar győzelemmel is kiegyeztek volna.
A második félidő úgy kezdődött, mint ahogy az első abbamaradt: Gulldén ismét értékesített egy hetest, és mivel a túloldalon Sulland lövését fogta Grubisic, először vezettek a románok két góllal (12-14). A győriek arcán látszott, most vagy soha nekimennek a bukarestieknek, aminek az lett a vége, hogy a 37. perc kezdetére ismét Amorimék álltak jobban (14-15).
A közönség megérezte, hogy a csapat mellé kell állnia, így zengett-zúgott az aréna, valóságos pokolban érezhették magukat a román bajnokcsapat játékosai, mivel maroknyinak éppen nem nevezhető szurkolótáboruk hangját sem lehetett hallani. Grubisic és Grimsbö egymást licitálta a bravúrok terén, így egyik csapat sem tudott elhúzni a másiktól, és a 45. perc lejártakor még megvolt a győriek egygólos előnye (17-16).
Ekkor azonban jött egy újabb hullámvölgy, Amorim és Löke ziccerét fogta Grubisic, elöl meg Gulldén továbbra sem tudott hibázni, így fordult ismét a kocka, és a Bukarest ment eggyel. A közönség megint rákezdett, mindent megpróbált, hogy erőt adjon a győrieknek, akik ekkor csak arra voltak képesek, hogy ne engedjék egy találatnál nagyobb távolságra ellenfelüket. Sőt Groot földről elengedett bombájával, valamint Löke újabb pazar lefordulásával – kilenc perccel a vége előtt – ismét vezetést szerzett a Győr (20-19).
Az utolsó öt perc hihetetlen izgalmak közepette kezdődött, és mindkét csapat érezte, minden erőtartalékára szüksége lesz. Sajnos a románok kiegyenlítettek, és ettől kezdve mindenki tudta a csarnokban, egy találat dönt. És ekkor Gulldén hibázott, vagy inkább Grimsbö védett hatalmasat, így az utolsó percben a győriek támadhattak, és Görbicz 15 másodperccel a vége előtt büntetőből betalált. Kim Rasmussen azonnal időt kért: lehozta a kapusát, és kihasználták az emberelőnyt, Torstensson – aki végig nagyon gyengén játszott – bevágta az egyenlítő gólt (22-22).
Ugyan sikerült 22 dobott gólon tartani a Bukarestet, ám ez ezúttal nem volt elég a győzelemhez. Jöhetett a kétszer öt perces hosszabbítás, amely Amorim góljával kezdődött. Válaszként ismét Torstensson lőtt, ám ezúttal Grimsbö védett. A legjobbkor jött egy győri emberelőny, és Knedliková találatával kettőre nőtt az előny (24-22).
A hosszabbítás második öt perce román támadással és góllal kezdődött, ráadásul az ellenakciónál Amorim eladta a labdát. Szerencsére a bukarestiek újabb támadása sem végződött találattal, így amikor Groot betalált, két és fél perccel újra két góllal vezetett a Győr. Ám jött Manea, és újra csak egy volt a különbség (25-24). Az utolsó percet a Bukarest kezdhette támadásban, ráadásul emberelőnybe került a román bajnok, miután 33 másodperccel a vége előtt kiállították a bírók Amorimot. Ekkor hiába védett hatalmasat Grimsbö, hetest kaptak a románok, és Gulldén nem hibázott (25-25).
Jöttek a hétméteresek, amire – valljuk be őszintén – senki nem számított akkor, amikor kialakult a döntő párosítása. Ám a BL-finálé ettől az, ami: elképesztő izgalmak hihetetlenül fordulatos végjátékkal. Zengett-zúgott a We will rock you, majd kezdődött a nagy párbaj. Gulldén nem hibázott, ahogy Kovacsics sem, így az első lövők után maradt a döntetlen. Jött Martin, aki nem hibázott, míg Groot lövését megfogta Pessoa. Sajnos Rodrigues sem tudott hibázni, viszont Pessoa Löke bombáját is kivédte. A volt győri Bradeanu nem kegyelmezett, így végül 29-26-ra a Bukarest győzött, s hatalmas meglepetésre a román bajnoké lett a BL-serleg. Ráadásul Kim Rasmussen csapata újoncként tudott a legjobb lenni.
A CSM Bucuresti 52 év után vitte el Romániába a legértékesebb trófeát, hiszen utoljára 1964-ben a másik bukaresti csapat, a Rapid volt a legjobb.
Női kézilabda BL, final four
3. helyért: Vardar Szkopje–Buducnost Podgorica 30-28 (14-16)
Döntő: CSM Bucuresti–GYŐRI AUDI ETO 29-26 büntetők után (13-12)
„A szerencse is hiányzott ma, de többről van szó. Többször vezettünk, ám az ellenfelünk mindig utolért minket, márpedig újra és újra nekiveselkedni nagyon nehéz volt – nyilatkozta a lefújás után Ambros Martín, a Győr vezetőedzője. A spanyol tréner kiemelte, hogy ellenfelük nagy meccset játszott, és hangsúlyozta, hogy saját játékosaira nagyon büszke. – Nem voltunk jók a hajrában, és erről beszélnünk kell, mert a szezon vége még hátravan” – vélekedett Martín.
„Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnyerni a döntőt. Sokat küzdöttünk, próbáltunk pozitívak maradni, de néhány helyzetben nem volt meg az a szerencsénk, ami kellett volna – nyilatkozta a lefújást követően Eduarda Amorim. A győriek brazil balátlövője hangsúlyozta: egy kicsit több szerencsével nyerhettek volna. – Büszke vagyok mindenkire, mindent megtettünk, akárcsak a CSM Bucuresti. Nem meglepetés, hogy meg tudták nyerni a finálét, megérdemelték, remek csapatuk van.”
A szezon végén a Ferencvároshoz távozó Kovacsics Anikó elmondta: nem csak azért fáj neki a vereség, mert elhagyja az ETO-t. „Mindenkinek az volt az álma, hogy megnyerjük a kupát. Igazi döntő volt, és mivel hétméteresekkel dőlt el, a szerencsén múlt az egész. Nem volt bennünk a szombati elődöntő fáradtsága, a finálé végig kiélezetten alakult, mindkét együttes megmutatta, miért jutott idáig” – vélekedett Kovacsics.
Görbicz Anita arról beszélt, hogy amióta édesanya, még érzékenyebben éli meg a fontos mérkőzéseket.
„Hazai pályán, ilyen csodálatos közönség előtt kikapni borzasztó, ezt az érzést nem kívánom senkinek. A közelmúltban nagyon jól ment a csapatnak, és a négyes döntőben a sérültjeinkre sem hivatkozhatunk kifogásként” – nyilatkozta.
„Harcoltunk az utolsó pillanatig, nagyon keményen küzdöttünk, és megtettünk minden tőlünk telhetőt, mégis vesztettünk, így alakult...” – mondta szomorúan a győriek holland beállósa, Yvette Broch.
Az ETO cserekapusa, Kiss Éva arról beszélt, hogy nagyon kevésen múlt a siker, hiszen rendkívül szoros találkozó volt. „Sajnálom, hogy így alakult, de büszke vagyok a csapatra. Kár utólag azon rágódni, hogy mit lehetett volna másként csinálni. Nagyot küzdött a csapat, nehéz év van a hátunk mögött, hiszen sok sérüléssel bajlódtunk az idény folyamán. Viszont nincs még vége a szezonnak, hiszen a bajnokság még tart.”
A BL négyes döntő legértékesebb játékosának (MVP) megválasztott Jelena Grubisic arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz volt a középdöntő-csoport negyedik helyéről bejutniuk a négyes döntőbe.
„Fantasztikus meccset játszottunk a Győrrel, a szurkolók élvezhették minden pillanatát” – mondta a CSM Bucuresti horvát kapusa.
A Bajnokok Ligája gólkirálya, a szezonban 108 találatig jutó Isabelle Gulldén elárulta: ha néhány hónappal ezelőtt azt mondják nekik, hogy megnyerik a BL-t, kétkedéssel fogadják, és kinevetik az illetőt. „Mostanra összeálltunk, nagyon jól védekezünk, és kiváló a hangulat a csapatban. El sem hisszük, hogy ezek mi vagyunk” – közölte a svéd irányító.
„Itt lóg a nyakamban az aranyérem, ami azt bizonyítja, hogy valamit jól csináltunk. Nem emlékszem tisztán a döntő utolsó perceire, a fantasztikus hangulatot viszont sosem felejtem el” – mondta a bukarestiek dán vezetőedzője, Kim Rasmussen. „Két hétig fogok aludni, ha véget ér ez a szezon. El sem tudják képzelni, milyen nehéz volt ezt az atmoszférát létrehozni, és elérni, hogy a játékosok ilyen keményen és jól dolgozzanak. Néha kell egy kis szerencse, hogy működjön, amit kitaláltunk. Nagyon boldoggá tesz, hogy tudtam segíteni a játékosoknak és a klubnak.”
(MTI)
