Másfél éve kezdődött minden. Ekkor indított eljárást ugyanis a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) az atlétikát érintő szisztematikus oroszországi doppingprogram miatt. Persze ahhoz, hogy a szervezet elkezdjen vizsgálódni, kellett egy kezdőlökés, amit az ARD német televíziócsatorna által készített műsor adott meg – hívja fel a figyelmet a Figyelő.
A WADA mindent részletesen feltárt: tavaly novemberi jelentésükben arról írtak, hogy az időközben felfüggesztett moszkvai WADA-laborban százszámra semmisítették meg a mintákat és cserélték ki a pozitív teszteket negatívra. Ráadásul a folyamatra az orosz titkosszolgálat, a FSZB is „rásegített”, azzal, hogy megfélemlített embereket annak érdekében, hogy ne derüljön ki, mi történik a laboron belül, sőt a sportminisztériumnak is tudnia kellett a történtekről.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség határozatlan időre eltiltotta az orosz atlétákat a nemzetközi versenyektől, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), később pedig a Nemzetközi Sportdöntőbíróság is úgy határozott, nem indulhatnak az orosz atléták a riói olimpián. A WADA azonban továbbment, és kiderült, a két évvel ezelőtti szocsi olimpián is illegális teljesítményfokozó szerek segítségével értek el fantasztikus eredményeket az orosz sportolók. Akkor ők nyerték az éremtáblázatot, így már érthető, miért.
A történteken nem érdemes nagyon meglepődni. Egyrészt azért, mert 2013-ban és 2014-ben 400 oroszt kapcsoltak le doppinghasználat miatt, akik mögött komoly „állami apparátus” állt. Másrészt mert a sporttörténelemben jócskán akadt már példa az állami szintű illegális teljesítményfokozásra.
Ki ne emlékezne a NDK-s sportolónők esetére, amely ugyan sok esetben vicc tárgyát képezte, pedig a keletnémeteknél a serdülőkorúakat komoly egészségkárosodást okozó szerekkel nyomták tele.
Mint a Figyelő jelzi,
„Az egykori kommunista országok egy részében ráadásul sokak szerint azóta sem teljesen tiszta a sport. Azokban az államokban, ahol a politikai vezetésnek továbbra is szüksége van hatalma megerősítéséhez az ilyen jellegű sikerekre, könnyedén lehetnek az oroszországihoz hasonló rendszerek, még ha nem is ilyen szervezetten.”
Hozzáteszik, nyugaton csak az indítékok mások, a sport ott is ugyanúgy üzleti alapon működik. Márpedig az arany-, ezüst- és bronzérmeket súlyos milliókban mérik, így anyagilag igencsak megéri a jó szereplés a világeseményeken. Példaként említik a Tour de France-sztár Lance Amstrong esetét. A sportoló 1999 és 2005 között zsinórban hétszer nyerte meg a világ leghíresebb kerékpáros versenyét, igaz aktív évei alatt aktívan is doppingolt.
Az pedig szintén fontos szempont, hogy a doppingszerek előállítása csakugyan hatalmas biznisz, az illegális laborok óriási pénzeket kérnek a sportolóktól a nem megengedett teljesítményfokozókért. A doppingszerek gyártása kisebb iparággá fejlődött az elmúlt évtizedekben. Valahol az állam felügyeli a rendszert, máshol a szabad piac elve alapján megy az üzlet.
