Fizet az Adidas a magyar feltalálónak

Döntés született Oroszi László perében. A magyar feltaláló azonban közel sem nyert annyit, mint amennyit vesztett.

A feltaláló ekkor indított pert az Adidas ellen, mire a német sportszergyártó óriás kétségbe vonta, hogy Oroszi László rendelkezik az irányítósávok szabadalmi jogával. Mint Lantos Mihály, a feltaláló jogi ügyvivője korábban a Magyar Nemzet megkeresésére elmondta, az Adidas akkor úgynevezett megsemmisítési eljárást indított Oroszi keresetével szemben, ami miatt a magyar fél által kezdeményezett ügyet felfüggesztette a bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla pedig csak 2012-ben mondta ki jogerősen, hogy a szabadalmi oltalom Oroszi Lászlót illeti, az eredeti per pedig csak ezután folytatódhatott.

Azonban – mint mi is megírtuk – Oroszi csak Magyarországon nyert pert a vállalat ellen, így kártérítési igényt is csak itthon támaszthat vele szemben. Ennek oka, hogy a találmány magyarországi szabadalma megállja ugyan a helyét, de az európai nem. Ott ugyanis olyan igénypontokra kérték, amelyek elhibázottak voltak, és amelyek nem jelentenek védelmet a sportszergyártóval szemben.

Ami a cipők eladásából származó gazdagodást illeti, ezekkel több probléma is volt. Legfőként sokkal kevesebb darabszám szerepelt bennük, mint amennyit a felperes által előállított két tanú – egy konkurens márka kereskedelmi igazgatója, illetve az egyik legnagyobb hazai importőr vezetője – egymástól függetlenül állított. Az Adidas ügyvédei emellett azt is állították, hogy Magyarországon a vásárlókat nem befolyásolta, hogy a cipők ázsiója miatt a cég ázsiója is megnövekedett. Illetve a „fedési hányad” fogalmát használva arra hivatkoztak, hogy az irányítósávok léte csak kis mértéket képvisel a cipő értékében, így a gazdagodásból is csak arányosan sokkal kisebb mérték illetheti a feltalálót – írja az Index.

2016 áprilisában az elsőfokú bíróság három fő kérdésben is inkább az Adidas álláspontját fogadta el: 100 százalékban elfogadta az Adidas adatszolgáltatását, nem fogadta el a márkaérték növekedésével kapcsolatos felperesi érvelést, és többségében helyt adott az Adidas „fedési hányad”-ra mint csökkentő tényezőre való hivatkozásainak, így egynegyedére, azaz 25%-ra kellett csökkenteni az Adidas által közölt adatokból számított, Oroszinak járó gazdagodási összeget. Orosziék természetesen nem adták fel, és fellebbeztek, akárcsak az Adidas Budapest Kft.

Az elsőfokú eljárásban az Adidas által előállított tanú meghallgatásán előkerült egy meglepő és nagyon lényeges információ: a bírósági tárgyaláson feltett egyik kérdésre válaszolva elmondta, hogy az Adidas Budapest Kft. nemcsak Magyarországon árult Adidas termékeket, ők látták el a román piacot is. A feltaláló oldalán szinte nem is akarták elhinni, amit hallottak, hiszen ezek szerint a romániai exportból származó bevétellel is növelni kellett volna az általuk „gazdagodás visszatérítéseként kért összeget”, mert korábban csak a magyar piac igényei és ismeretei alapján becsülték meg a kért összeget.

Az ítélőtábla végül 2016. november 8-án hirdetett ítéletet. A fedési hányad kérdésében megfordították a korábbi döntést, azaz a felperesi állásponttal egyezően 100 százalékra emelték a korábbi 25 százalékos mértéket. Egyebekben azonban az ítélőtábla lényegében elfogadta az elsőfokú bíróság számításait és indokolását. A bíróság úgy is határozott, hogy 70 százalékban Oroszinak kell viselnie a perköltséget, amelyet ugyan beszámíthat az Adidas Budapest Kft. által a jogerős ítélet alapján neki fizetendő összegbe, de a maradékot jórészt így is elviszik majd azok a régi kölcsönök, amiket még a barátaitól, ismerőseitől vett fel a kilencvenes évek végén.

Oroszi esete kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: miért nem titoktartási nyilatkozat aláíratása után mutatta meg találmányát a feltaláló az Adidasnak? A válasz az, hogy ha akart volna, sem szabhatott volna ilyen feltételt: ilyet nagy cégek jellemzően nem írnak alá. Az ő szemszögükből ugyanis kicsit másképp fest egy ilyen történet. Tőkeerős vállalat lévén folyamatosan kutatnak és újítanak, így esély van rá, hogy a feltaláló olyan ötletet tár eléjük, amelyen ők már több éve dolgoznak. Ha titoktartást vállalnának, azzal saját megkezdett munkájukat korlátoznák. Más kérdés, mennyire etikus ezzel a helyzettel visszaélni. Mivel azonban erre is van példa, a feltalálók nem szeretnek ötleteket tálcán kínálni nagyvállalatoknak: ha tehetik, előtte megfelelően levédetik őket.