Érdekes beszélgetésnek lehettünk szem- és fültanúi a Digi Sporton, a műsorvezető mintha jobban feszegette volna az edzőkérdést a veszprémi kézilabdázóknál, mint amennyire erről Mocsai Lajos beszélni akart.
Felvezetésként mindjárt szóba került, hogy a Paris Saint-Germain ellen elveszett a Veszprém „ősi hazai veretlensége”, tegyük hozzá: ez azért annyira nem ősi, 2013-ban, még Carlos Ortegával kikapott otthon a Kieltől a csapat, a több mint egy éve hivatalban lévő Xavier Sabatéval viszont veretlen volt mostanáig. És hát az olimpiai bajnokok sorával kiálló, a világ leggazdagabb csapatának számító PSG-től azért ki szabad kapni otthon eggyel egy hatalmas meccsen.
Mocsai Lajos, aki 2012-ig egyszerre volt veszprémi edző és szövetségi kapitány – éppúgy, mint most Sabaté – elmondta:
„Nem vagyok benne a veszprémi mindennapokban.”
Kívülről úgy látja:
A világ egyik legjobb kerete állt össze Veszprémben, de a bőség sokszor nem jelent egyszerű feladatot, hiszen posztonként három világszínvonalú játékosa van a klubnak. Nagy a buktatója mindennek, de nyugalomban dolgozik a csapat.
A műsorvezető felvetette az edzőkérdést, mondván erős kezű tréner kell, különben jön „a rémálom, a játékosuralom”.
Mocsai Lajos itt középutas megoldást lát. Elismerte, hogy a játékosok egy része ragaszkodik Sabatéhoz, aki mást képvisel, mint a nemzetközi élvonalban megszokott habitus; kérdés, hogy mindez hogyan működik – mármint az az angyali nyugalom, amellyel Sabaté a legnagyobb hőfokú meccseket kezeli.
Kérdésre válaszolva a szegedi származású egykori veszprémi tréner elmondta, mi az edző szempontjából a legfontosabb három dolog:
Bizalom, hitelesség, szakmai kompetencia. Mindez nagyon magas fokon áll Szegeden.
Utóbbival Juan Carlos Pastor mesterre utalt.
A műsorvezető Sabatéra visszatérve rákérdezett, egészséges-e a kettős szerepvállalása. Mocsai szerint a jövő januári vb-ig nem volt más megoldás, utána viszont magyar tréner kell. A kettős szerep a férfivonalon szerinte nem olyan kritikus jelenség, mint a nőknél, ahol Ambros Martín győri edző egy másik ország – Románia – kapitánya lett.
A magyar trénerképzés válságával kapcsolatban megjegyezte, a spanyolok tíz évre bezárták a piacot a külföldi edzők előtt, és kineveltek egy olyan szakembergárdát, amely mára ellepte Európát: Sabaté, Martín, Pastor, Dujshebaev. Van követendő út tehát.
