A leköszönő kapitány szerint a fagyi visszanyalt

Pálvölgyi Miklós a tizenhárom, váratlanul feltűnő új szakosztályról is beszélt, ami felindulást hozott.

Az öttusa elmúlt évekbeli eredménytelensége, viharos közgyűlése kapcsán magunk is a drasztikus változtatások mellett foglaltunk állást, de ez nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértünk, amit és ahogyan a megújulást hirdető csoport hangoztat. Nem gondoljuk, hogy az öttusában a sötét küzd most a világossal, de ha valakinek így tetszik, szólaltassuk meg most a „sötét oldalt”, vagy legalábbis a másik felet.

Bár Marosi Ádám, az öttusasport Szalai Ádám-beszédében maga is úgy fogalmazott, nemcsak a kapitány hibázott, hanem mindenki, Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány lett a kritikusok egyik céltáblája. A leköszönő szakvezetőt először is az elmúlt négy éve eredményeinek hiányáról faggattuk, hiszen 2012 óta az aktuális év legfontosabb viadalán nem szereztek a magyarok érmet az olimpiai versenyszámokban.

– Ezek a versenyzők 2008 óta szerepelnek világversenyeken, folyamatos terhelés alatt vannak, és ebből nem biztos, hogy mindig pozitívan jöttek ki – mondta a kapitány. – A 2013-as Európa-bajnokságon azért megnyerték az egyénit a férfiaknál és a nőknél is, ott voltunk a dobogó körül a világkupa-sorozatban is, a világranglistán pedig előkelő helyzetben. Azt is látni kell, kiszélesedett a mezőny, sokszor minimális a különbség a versenyzők között. Marosi Ádámnak már a 2015-ös berlini világbajnokságon simán meg lett volna az olimpiai kvótája az első hat közé kerüléssel, ha egy jónak hitt lövés után nem kellett volna visszaszaladnia a lőállásba.

Pálvölgyi Miklós elmondta, 2012 után három női versenyzőt elveszített a sportág. Tóth Adrienn a londoni olimpia után Ausztráliába távozott, Cseh Krisztina szült, Gyenesei Leila a sérülése miatt nem folytathatta. Mindez nagy-nagy veszteség, amit nem lehet rövid idő alatt pótolni. De úgy látja, vannak juniorok Simon Sarolta vagy Zs. Tóth Anna, akiknek vannak biztató eredményei. Nagy tragédia szerinte nincs.

– Ami a fiúkra is vonatkozik, tudni kell, hogy a Kiemelt Sportágfejlesztési Támogatás három éve kezdődött, ezután jött a nagy pénz – folytatta a szakvezető. – Négy-öt éve a hatodik-hetedik legjobb magyar versenyzőnek nem érte már meg itthon tovább küzdeni. A juniorból a felnőttbe kerülő versenyzők sokan már nem tudnak megélni a sportból, miközben a nyolcvanas években a juniorok közül is néhánynak sportállása volt. A sportágfejlesztési támogatás negyven százaléka fordítható bérekre. A nagy kluboknak huszonöt-huszonhat millió forint jutott, a kicsiknek egy-két-három millió, ez nem elég az edzők bérére. Az edzők sok helyen nincsenek megfizetve, a bolognai rendszer bevezetése után nem is lett vonzó ez a hivatás, az edzők fele nyugdíjas. A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy versenyzői közül (Mizsér Attila, Martinek János, Fábián László, Dobi Lajos, Madaras Ádám) szinte senki nem lett edző, mert a sportág nem tudott olyan feltételeket teremteni, amelyekre szükség lett volna ehhez. De ez nem öttusa-specifikus jelenség, a vívósportnak is voltak hasonló gondjai.

Mielőtt a sportág heti viharáról kérdeztük volna Pálvölgyi Miklóst, maga kezdett bele:

– A közgyűlésről azért szólnék néhány szót, természetesen ott voltam én is. Eredetileg 43 szavazattal számoltunk, ketten nem jelentek meg, így lett volna ebből 41. Tíz perccel a közgyűlés előtt azonban megjelent 13 új szakosztály, az elnök úr (Réczei Géza) hozta őket, a legitimitásuk erősen kérdéses. Az elnök úr úgy döntött, minden rendben van velük, a közgyűlés ezt nem tudta sem igazolni, sem cáfolni ott a helyszínen, így kénytelen volt elfogadni. A 13 új egyesület váratlan feltűnése erkölcsi felindulást hozott magával, sokan úgy látták jónak, ne kívülről jövő szavazók döntsenek, így az ellentáborból sokan átszavaztak, az elnökségi tagok 29-30 szavazattal kerültek be. A fagylalt visszanyalt. Az elnökség hetven százalékban ugyanaz maradt. Az új elnök, Bretz Gyula hatvan éve dolgozik az öttusasportban (29:22 arányban szavazták meg a régi elnökkel, Réczei Gézával szemben), Vörös Zsuzsannát, az új általános alelnököt pedig nem kell bemutatni. Most egy sárdobáló, fröcsögő hadjárat indult el, alacsony színvonalon, erre igazán nem is akartunk reagálni.

Természetesen az ominózus Marosi Ádám-beszédet sem hagyhattuk ki, a szövetségi kapitány erről úgy véli:

 – Ádám felnőtt ember, de ezek súlyos vádak. Mi állunk elébe minden vizsgálatnak, az Emmi félévente elszámoltatja a szövetséget, ez egy részletes, nagyon alapos ellenőrzés. Még az LPM is megnyilvánult az ügyben. Ötvennyolc éve ismerem belülről az öttusát, nem tudok róla, hogy valaki tisztességtelen lett volna ezen a téren. Nekem a fejemhez vágták, hogy 80 millió forint felett rendelkezek. Az utaztatási, edzőtábori terveket valóban én csinálom, de ennek is van pénzügyi felelőse. Aki akar, jöjjön mihamarabb, minden számlát megnézhet.