„De ki az a Corporation?” – kérdezi a főnököt bunkó Bugsy a legendás ...és megint dühbe jövünk című Bud Spencer–Terence Hill-filmben. Hosszú Katinka kedden cégvezetőként hívott maga köré újságírókat, hogy két együttműködő partnere társaságában értékelje a 2016. évet, és részletesen megválaszolja a kérdést, „ki” az a corporation – az Iron Corporation. A szűk körű sajtóbeszélgetésen az idei évet 172 aranyéremmel, 35 ezüsttel és 17 bronzzal záró úszónő lapunk kérdéseire is válaszolt.
– Utoljára akkor tartott sajtótájékoztatót, amikor az olimpia előtt pár nappal bejelentette úszóklubja megalapítását, illetve hogy saját egyesületében fog úszni ősztől. Előtte pedig az ominózus szerződéstépős alkalommal, vízkeresztkor, majdnem egy éve. Van valamilyen különleges bejelentenivalója?
– Nos, ha már így állunk, kihívtam egyik partnerünket, az Univert egy úszóversenyre januárra. A kihívás szerint 24 órát kell majd úszni egy-egy órás váltásban. A kihívó fél pedig az Iron Aquatics úszóklub, mi is vállalunk egy-egy órát, és meglátjuk, ki győz. Partnerünk jelezte, igyekszik addig ő is olyan munkatársakat felvenni. A BioTech USA táplálékkiegészítőket gyártó és forgalmazó céggel pedig ötéves támogatói megállapodást kötöttünk, és túl vagyunk már közös termékfejlesztésen is. Ha gondolják, ők is beszállhatnak.
– Milyen évet zárt az alig pár hónapja alapított Iron-„birodalom”?
– Nagyon jót. De a cég már 2013-ban megalakult. Az egyik nagy cél az volt, hogy fiatal, tehetséges magyaroknak adjunk munkát; az idei évben pedig több mint kétszeresére növekedett a vállalkozásom. Amikor elkezdtük, azt mondták, a vállalkozó az az ember, aki sohasem alszik, mert keményen dolgozik, és folyamatosan adódik új lehetőség. Ha lefekszem, nekem is kattog az agyam, hogy „ezt még kéne, azt pedig jobban lehetne”. Ami viszont például fontos egy cég életében, az az évzáró buli, ahol az emberek megünneplik a sikert. Az emberi erőforrás nagyon kell, és ha már megtartjuk őket, szem előtt kell tartani, miként kell őket vezetni. Mi Shane-nel (Shane Tusup, edző, férj és társtulajdonos – a szerk.) együtt végezzük ezt a tevékenységet, de jelenleg az úszás miatt csak „fél időnk” van rá. Az embereinket pedig akkor kell motiválni a legjobban, ha minden jól megy. Hátradőlni elég könnyű. Aztán vagy győzünk, vagy tanulunk.
– Hogy lehet összeegyeztetni ezt a mennyiségű versenyzést és a cégépítést?
– Amikor nem úszunk, azon vagyunk, hogy jobban csináljuk a céget, vagy tervezzük a jövőt. A kikapcsolódásra nehéz időt találni.
– Mennyire „cégszerű” az úszás? Amikor nem nyer meg egy világkupafutamot, mennyire gondol rá, hogy „most kiesett 5000 dollár”?
– Amikor Shane-nel elkezdtünk dolgozni 2012-ben, úgy döntöttünk, hogy a pályafutásom egészét úgy fogjuk felépíteni, mint egy vállalkozást. Innováció, csapatmunka, motiválás, mind olyan fogalmak, amelyek összekötik az úszást és egy cég működését. Megvannak a célok, és tudjuk, hogyan kell rá felkészülni. Ha becsúszik valami gond, akkor azt rugalmasan kell kezelni. A kudarcokat át kell beszélni, és tanulni kell belőlük.
– Egyedülálló, amit kifejlesztettek, elég, ha csak az ön mellett lévő asztalra pillantunk. Kettőt is össze kellett tolni ahhoz, hogy az idén szerzett összes érme elférjen
– Nem akarom nagyképűen innovátoroknak hívni magunkat Shane-nel, de a mi programunk új. Az benne a nehéz, hogy nincs rá példa, folyamatosan kísérletezni kell, mi az, ami jó, mi az, ami nem, és jönnek a kételyek is. Az út nehéz, de bízni kell abban, hogy működni fog idővel, és rugalmasnak is lenni, hogy az ember változtasson, ha szükséges. Nagyon sokat versenyzem, és sok számban indulok el egy-egy viadalon. Ezt egy keretben kell értelmezni, amelyet 2012-ben még csak a média aggatott rám Iron Lady néven, aztán brand szintjén kezdett növekedni, és ma már az Iron Nationnél tartunk. Voltaképpen a branddel kezdődött, utána jött a cég maga és a termékek.
– És megnyílt az új úszóklub
– 70 gyerkőccel, és reméljük, hogy a szám csak növekedni fog. Amikor lemegyünk az uszodába, nem vagyunk egyedül, a gyerekek pedig odarohannak hozzám. Ez talán a legfontosabb számomra az úszásban. Tök jó egy-egy érem, de az az inspiráció és tudás, amelyet az ember átad az útját járva, azért éri meg. Magának a klubnak az eredményeit talán csak 10-15 év múlva fogjuk látni.
Fel kell tölteni azt az űrt, amely a jelenlegi válogatott „nagy öregjei”, Gyurta Dániel, Cseh László, Jakabos Zsuzsanna, Kapás Boglárka, a Verrasztó testvérek mögött van.
Sokan ma, mire a felnőtt korosztályba kerülnek, már nem akarnak úszni, mert elegük van az egészből.
– Hogyan dolgoznak az Iron Aquaticsnál?
– Igazából mindegy, hogy a gyerek 10 éves korában mennyit úszik, elsősorban technikai dolgokat kell megtanítani, mert arra fogunk építkezni. Jelenleg sokat úsztatják a gyerekeket az uszodában, a technika rovására növelik az állóképességet. Ha viszont rossz technika rögzül, azon nagyon nehéz változtatni később. Mi azon vagyunk, hogy a gyerekek tanuljanak meg jól úszni, a többi klub meg azon, hogy a gyerekek minél többet nyerjenek.
– Úszóakadémia lesz?
– Hosszú távú cél. Gondoljunk bele, ott lesz valaki az olimpián, és elmondhatjuk, hogy mi tanítottuk meg úszni. Magával a klubbal is nagyon sok mindent meg lehet tanítani. Sokak fejében a korán kelés és a kegyetlenség van benne, a hosszú kilométerek, az erőfejlesztés, de az én fejemben ez másképp néz ki, szeretnénk megtanítani, hogy lehet élvezni még a szárazföldi edzéseket is, hisz ott a csapat is.
– Érzi a súlyát, hogy mit jelent példaképnek lenni.
– Igen. De nem csak az uszodában. Bármit, amit teszek, nagyon sokan, kicsi gyermekek is figyelik. Bármilyen viselkedést a gyerekek másolni fognak, és erre nagyon oda kell figyelnem. Nyitottnak kell lenni a véleményekre a szülőktől és az úszóktól.
– A hazai úszóklubokat működésükben befolyásolhatja az ön módszere?
– Klubszinten szerintem nem. Lesznek majd olyan egyéni úszók, akik törekedni fognak az építkezésre. A mi klubunk segít a törekvésekben. Nagyon sok eredmény kell, ez az alap.
– Ha holnap a medencében vagy a medencén kívül megjelenik egy „Higany Baby” az Iron Lady mellett, mi fog történni?
– Az úszósportban innováció, hogy valaki brandet épít, ilyen eddig nem volt. Ma már nem sok minden van, ami eredeti. Természetesen a kosárlabdában, a teniszben, a golfban vannak már példák, e mintákat mi is figyeltük. Hogy lesznek vetélytársak, ebben biztos vagyok. Lesznek úszók, akik tudatosan építik majd magukat, emiatt is folyamatosan fejlődnünk kell. És ki is kell hogy nője magát annyira, hogy már ne kelljenek hozzá az eredmények, ne arról szóljon, hogy hány aranyat nyertem. A medencében pedig előnyöm van, én vagyok az, akit a világ kerget, főleg vegyesúszásban. Ha még nagyobb érdeklődés fordul az úszás felé, akkor több brand is meg fog férni egymás mellett.
– Nem nehéz néha versenytárs nélkül?
– Úgy oldjuk meg, hogy „létrehozunk” egy nem létező úszót, akit kergetek.
– Ez a nem létező úszó olyan, aki 200 méter vegyesen 2 perc 6 másodpercen belüli időt úszik?
– Vagy 2 perc 5 másodpercen belülit, és Higany Babynek hívják A viccet félretéve muszáj így gondolkozni, mert ha hátradől az ember, akkor fogják utolérni. A valódi ellenfeleim bizonyára folyamatosan elemzik az időeredményeimet, és figyelik, milyen versenyekre járok. Le tudnak vonni következtetéseket.
– Az előző hetekben ugyanakkor sikerült megtörnie egy másik brandet, amelyet 23 éven keresztül építettek Mi lesz január 8-án, az úszószövetség rendkívüli elnökválasztásán?
– Figyelem az eseményeket, nagyon fontos lépések következnek. Az már siker, hogy változás következik. Sokan tudjuk, hogy nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettük volna, hogy menjenek, de most majd arra kell odafigyelni, hogy a változás pozitív legyen.
– Tervezi, hogy megszólal valamelyik jelölt mellett?
– Az úszók meglépték az első lépést, de nem dolgunk, hogy megmondjuk, ki legyen az elnök. És nem is az egyetlen személy a fontos, hanem hogy mindenki együtt a sikerekre koncentráljon. Azt hiszem, válaszoltam a kérdésre.
– Sok kritikát kapott amiatt, hogy nem volt túl párbeszédkész az úszószövetséggel az utóbbi időben. Ez Hosszú Katinka vagy az Iron Lady miatt volt így?
– Nem a brand volt a számomra az első a történetben. Nagyon sok magyar tehetség van, úgy éreztem, sokkal többet tehetnénk értük. Hogy a brandem csorbulhat az eseményektől, az másodlagos volt.
– Mi jut eszébe, ha a 2017-es budapesti úszó-vb-re gondol?
– Nagyon-nagyon izgatottan várjuk. Iszonyatosan nagy élmény lesz.
Sokan kérdezik, hogy hogyan tudom majd túlszárnyalni a 2016. évet, de az, hogy itthon versenyezhetek, és itthon tudok nyerni, önmagában tízszeres motiváció.
Megvannak a céljaim Budapestre és a tokiói olimpiára is, ez is nehezített egy kicsit az elmúlt hónapokban, Rio után.
– Amikor a windsori rövid pályás világbajnokság utolsó versenyét követően kiszállt a medencéből, azt mondta, alakítani kell az edzésprogramon, mire gondolt? Kevesebb verseny jön?
– Nem, megnyugtatok mindenkit, nincs erről szó. De akkor menjünk bele ebbe! A világkupán ősszel többször megtapasztaltam, hogy amit gyakorlok, az kijön a nagy versenyeken. Kicsit kényelmesebben versenyeztem az olimpia óta, „csak” arra mentem, hogy nyerjek, az időeredményem annyira nem volt fontos, és például az, hogy a kidelfinezésem a forduló után rövidebb volt, a windsori rövid pályás világbajnokságon is megmutatkozott. A vb ezért nagyon jó motiváció a jövő évre, mert egész esztendőben tudok arra figyelni, hogy mit kell gyakorolnom addig.
– Mit tenne, ha nem menne az Iron Corp.?
– Mint mondtam, az ember, ha nem győz, tanul. Készülünk az úszást követő életre.
