Az olimpiai bajnok Dánia vasárnapi legyőzését az előző hét szerényebb eredményei után sokan úgy élhették meg itthon, mint a semmiből jött sikert. Pedig a franciaországi világbajnokság csoportmeccsei alatt már láttunk arra utaló jeleket, hogy csapatunk nagyon is készült arra, hogy a dánok ágára kerül, inkább elkerülve a házigazda franciákat. A pénteki utolsó, fehéroroszok elleni csoportmeccsen nem tűnt úgy, hogy a rutinosabbak mindent kiadnának magukból, ha nem is tudatosan játszanak a vereségre.
A lapunknak nyilatkozó Harsányi Gergely, a korábbi csapatkapitány szavaiból viszont az derül ki, a játékosokat nagyon is bántotta a fehéroroszok elleni kudarc, ebből is merítettek erőt a sokkal nehezebb folytatásra.
„Nagyon el voltunk keseredve a csoportmeccsek után, dacosak lettünk,
nem akartuk elfogadni, hogy ami bennünk van, azt nem hozzuk ki magunkból – mondta a tatabányai jobbszélső. – Múlt héten legalábbis ez nem jött ki belőlünk, különösen az utolsó csoportmeccsen, a fehéroroszok ellen. Az előző heteket nézve is ellenmondás volt ez, hiszen azt éreztük, hogy a felkészülés jól sikerült a világbajnokság előtt. A világbajnokság elején a németek és a horvátok ellen jól is játszottunk, még ha ki is kaptunk. A fehéroroszok elleni vereség után viszont rosszul éreztük magunkat. Meg akartuk mutatni, hogy sokkal több van bennünk, és mindent beleadtunk.”
Amikor rákérdeztünk, tudatosan vagy tudat alatt bennük volt-e, hogy jobb a dánok ágára kerülni (így a keddi negyeddöntőben a vb-címvédő házigazda franciák helyett a norvégok következnek), egyértelmű nemleges válasz érkezett.
– Nem gondolkodtunk ennyire előre, hanem azt követtük, amiről otthon is beszéltünk, vagyis
lépésről lépésre akartunk haladni, mindig a következő meccsre figyelve csak
– folytatta a két olimpián (2004, 2012) is elődöntőt játszó balkezes játékos. – Nem azt számoltuk, hogy jó lesz nekünk mindjárt a nyolcaddöntőben az olimpiai bajnok dánok ellen játszanunk.
Az albertville-i meccs egyik felemelő élménye a látványon túl (szinte végig vezetve 27-25 ide) az a szurkolás volt, amellyel a francia közönség Magyarországot segítette. Mit érzékeltek ebből a pályán?