A nem igazán termetes Sabaténél csak egy kisebb ember volt a kispadok körül, a 166 centis Vranjes. Mahé, az irányító-szélső a 6. percben lőtte első gólját, most még a veszprémi kapuba. Ugalde próbálta kiszedni a játékból. Tizenkét perc után már négy gólnál járt, pár perccel később mégsem volt már a pályán, Vranjes ugyanis forgatta a csapatát, Mahét nyilvánvalóan frissen akarta tartani a végjátékra. A veszprémi belső hármashoz, a Nagy László, Ilics, Lékai Máté trióhoz a 21. percig nem nyúlt Sabaté, ekkor hozta Pálmarssont Ilics helyére. Ilics átlövései ugyanis egyre kiszámíthatóbb helyekre mentek, a heteseket viszont biztosan értékesítette, öt gólig jutott a meccs első harmadában.
A 21. percben Pálmarsson be is lőtte az első gólját 2017-ben. Az örökifjú Mosonyi műsorközlő, aki már Éles József góljait is kommentálta másfél-két évtizede, ezt pontosan számontartotta, azt viszont nem mindig találta el, hogy ki lövi a flensburgi gólokat. De erről nem ő tehet,
a skandináv stílusban játszó északnémet csapat szemmel sokszor követhetetlen tempót diktált,
mire feljegyeztünk mondjuk egy Lékai Máté-gólt, a középkezdés utáni lerohanásból megjött rá a válasz. Ez a modern kézilabda, ez lett a vége válogatottunknak is a norvégok elleni világbajnoki negyeddöntőben. Persze itt még messze volt a vége, és a Veszprémnek egyáltalán nem volt rossz a mérlege az utóbbi évek alapján a Flensburg ellen, most viszont a vendégcsapat irányította a játékot. Mikler Rolandot kénytelen volt Mirko Alilovicra cserélni a kapuban Sabaté, akinek csapatát Lékai, Ilic mellett Nagy László és a beállók – sokszor két beálló egyszerre – tartották életben.
Meg az üres kapus gólok, kettő is összejött belőle a szünet előtt. Alilovic hetest hárított az utolsó másodpercekben, de így is 17-18 volt az eredményjelzőn, a híres veszprémi védekezésnek, Sabaté specialitásának nyoma sem volt.
Vranjes hol karba font, hol hátratett kézzel nézte a meccset, kevés, de nagyon határozott mozdulattal irányított.
