Az igazán nagy élmény nem a sportteljesítmény volt Szőnyi Ferenc számára, hanem „inkább egy felfoghatatlan valami, egy élménytömeg”.
Akkor hitte el igazán, hogy „meglesz”, amikor túljutott azon a bizonyos 5300 fölötti Tang Lang-la hágón, és „már csak” 130 kilométer volt hátra.
Szőnyi Ferenc, ez az enyhén pocakos úriember még csak 11 esztendeje sportol, és azért indult el fizikai határainak megkeresésére, mert 40 évesen lihegve is alig ért fel a 4. emeletre. Először még csak egy, a lakóhelyéhez közel eső focipálya körül kocogott, de hamar rátaláltak a „normális” távok is, 2007-ben már a Bécs–Budapest-szupermaraton mezőnyében futott, és miután megtanult rendesen gyorsúszni, triatlonná bővítette a repertoárt, és meg sem állt a 30 nap, 30 Ironman versenyig Mexikóban (2014).
A mostani versenyen a tízezer méteres szinten kívül a 7600 méteres süllyedés sem kevésbé viselte meg, ebből viszont könnyedén kiszámolható, hány méterrel volt magasabb a cél (Leh) a rajtnál (Manali).
A sportoló korábban elmondta, az extrém hosszú távú sportteljesítmények alapigazságai közül mindig mindenkire minden nem igaz, az ő saját titka a következetesség, a precizitás és az önfegyelem. A szintetikus élelmiszerekben korlátozottan hisz csak, szerinte egy jó párizsis szendviccsel nem ér fel semmilyen bekapható gél. Akinek pedig 50 fölött nem fáj semmije, az valószínűleg már nem él.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!