– Diplomatikusan vagy őszintén? – kérdezett vissza Erdei Zsolt, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke lapunk érdeklődésére, amikor arról faggattuk, hogyan látta a bronzéremmel záró Harcsa Zoltán szereplését a mögöttünk hagyott ukrajnai Európa-bajnokságon. A bokszelnök értékelése egybevág Balzsay Károly szövetségi kapitány véleményével: ha Harcsa nem izgulja el a meccset, megverte volna az azeri ellenfelet, mert jobb nála. – Ki kellett volna esnie a komfortzónájából, akkor meglett volna a döntő, de leblokkolt. Nem tudom, mi az oka, remélem, a világbajnokságra ezt helyre tudják tenni, mert most ő a magyar csapat talán legnagyobb reménysége.
Balzsay négy-öt vb-kvóta megszerzésében reménykedett, ebből lett három, Erdei ennek ellenére elégedett volt a magyarok szereplésével, amit reálisnak nevezett. Ha azt nézzük, hogy 2015-ben két vb-helyet sikerült összekaparni az Európa-bajnokságon, előrelépett a válogatott.
Egy kis csipet só volna még a levesben, amitől fenséges íze lenne, ha minden bokszolónk költői túlzással meghalt volna a ringben. Emiatt egy kicsit hiányérzetem van
– elemzett Erdei. Az egykori világbajnok önmagát ismételte, egy áprilisi sajtótájékoztatón ökölvívóink sporthoz való hozzáállását, a megalkuvás nélküli bokszot kérte számon.
Hámori Ádám küzdőszellemét kevés kritika érhette: a 91 kilós szombathelyi sportoló óriási csatára késztette az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címvédő Jevgenyij Tyisenkót a negyeddöntőben. Az orosz végül mindhárom pontozóbírónál csak 10-9-cel győzött, ami kalaplengetést érdemel. Hámori pár évre eltűnt a válogatott látóköréből, majd a februári Bocskai-emlékversenyen és a mostani Eb-n újra megmutatta, mit tud. Erdei megdicsérte, de nála is azt látta, hogy nem küzd az utolsó csepp véréig.
Bár Harcsa és Hámori mellett Kovács Richárd is indulási jogot szerzett a szeptemberi hamburgi vb-re, fölvetődnek kételyek azzal kapcsolatban, hogy az amatőr szakág mennyire tudja megtartani a bokszolóit.
Plusz 91 kilóban például ott lehetett volna az a Bernáth István, aki barátnőjével inkább Görögországba költözött magasabb fizetésért, nem jár haza magyar válogatókra, így messze került a nemzeti csapattól.
Erdei elképzelhetőnek tartja, hogy ha a szövetség másképp áll hozzá, meg lehetett volna tartani, de mint mondja, ha Bernáth nem indul egy hazai versenyen sem, akkor nincs miről beszélni.
Varga Miklós, Gálos Roland és Könnyű Richárd: három öklöző, aki szerepelhetett volna 60 kilóban Harkivban, de végül ebben a súlycsoportban sem volt indulónk. Gálos veretlenül bajnok lett csapatával a Bundesligában, tavaly vitatott körülmények között megverte a később riói olimpiai bajnokot is. Ugyanaz a helyzet vele, mint Bernáthtal: több pénzt keres Németországban, nem akar hazajönni versenyezni, ezért nem vehető számításba magyar színekben. – Könnyű Ricsit anyagilag komolyan támogattuk, de kiderült, hogy rossz lóra tettünk vele, eltűnt, mint az aranyóra – tért át a másik elveszettre az ökölvívó-szövetség elnöke. Úgy véli, Könnyű mindenkinek eljátszotta a bizalmát, hozzáállásával kicsit becsapta a szövetséget, az edzésekkel is felhagyott, így nincs esélye a válogatottságra.
A fenti példák jelzik, hogy bár a Csötönyi Sándor távozásával felfrissülő szövetség célul tűzte ki a fiatal amatőrök megtartását, ez nem olyan egyszerű mutatvány. Erdei azért nyomatékosítja: a támogatásra megfelelő hozzáállással lehet rászolgálni, a tehetség nem minden. – Pénzzel nem lehet megvásárolni a mindent elsöprő győzni akarást, vagy elérni, hogy ne kidobóemberként akarjon valaki dolgozni, hanem ökölvívóként.
Azt is megerősítette: a harkivi Eb tükrében Balzsay Károly a közeljövőben több súlycsoportban is kipróbál majd új versenyzőket a válogatottban.
