Hargitay András: Egyszerűen Gyárfásnak volt igaza

Bienerthről, a feladathalmozó Sósról, Katinkáról és persze Gyárfásról is beszélt lapunknak az úszásból kivonult volt szövetségi kapitány.

– Amikor ön kapitánykodott, még „csak” a Magyar Úszó Szövetség ellen „háborúskodott” Hosszú Katinka, mára viszont emelte a tétet. Azért egy kicsit örül, hogy már nem visel tisztséget a jelenlegi viszonyok között?
– Két dolgot válasszunk külön! Katinka viszonyulását a FINA-hoz ismerjük, azonban viszonya a magyar szövetséggel a váltás óta szerintem nem változott, az a célja, hogy Magyarországot képviselje a nagy nemzetközi versenyeken. Nekem pedig nem volt vele problémám

– csak Shane Tusuppal?
– Az egy másik kérdés. De Katinka jelezte, hogy mikor hol akar szerepelni, probléma nem volt ebből, legfeljebb a riói olimpián, amikor századra ugyanolyan nevezési ideje volt 200 pillangón, mint Jakabos Zsuzsannának, mégis ő indulhatott, majd visszalépett a versenyzéstől, amire azért joggal zsörtölődött egy kicsit Jakabos.

– Annak idején mennyire érzékelte, hogy Katinka „forradalma” ön ellen is irányul, nem csak az elnök Gyárfás Tamás ellen? A követelések egyike az volt, hogy mindenki távozzon.
– Egy idő után

világossá vált számomra, hogy Gyárfás Tamás a célpont. Hogy ellenem irányult volna bármi is, nem éreztem. Ami miatt én is sorra kerültem, az az, hogy mellette álltam. De azért tettem így, mert az adott vitás kérdésekben egész egyszerűen neki volt igaza.

Nézzük A jövő bajnokai programot! A múlt heti ifjúsági Európa-bajnokság tizenegy aranya, nyolc ezüstje és két bronza ennek köszönhető. Egyetlen elv mellett álltam ki, az pedig az volt, hogy kinek van igaza. Amikor a múlt év végi windsori rövid pályás világbajnokságon az edzőbizottság azt akarta, hogy tegyem be a váltóba Hosszú Katinkát, nem tettem, mert a csapat érdeke azt diktálta, hogy egyéniben minél jobban szerepeljen. Objektív próbáltam lenni. Ha ebből úgy tűnt, hogy Gyárfás Tamást támogattam, akkor ez van. Ha a labdarúgó-mérkőzésen helyesen ítél a bíró, de ellenünk, az már csak hülye lehet. Ma is állítom, hogy Gyárfás Tamásnak nem kellett volna mennie a magyar úszósportból. Megjegyzem, távozása után különféle okokból többen ott is maradtak.

– Például a legfontosabb pozíciókban, szakmai alelnökként és szövetségi kapitányként Sós Csaba. Az új felállásban miért nem rehabilitálta önt? A Magyar Nemzetnek adott első kapitányi interjújában kifejezetten kérte Sós, hogy „a Haresról” ne tegyünk fel kérdéseket. Mi történt?
– Már elhatároztam a januári változáskor, hogy nem akarok maradni semmilyen pozícióban. Elfogadtam, hogy az új elnök majd másokkal akar dolgozni, és az elnökség sem erősített meg a pozíciómban. Hozzáteszem, egy rendkívül sikeres évről számoltam be a múlt év végén kapitányként, és így váltottak le. Az másik kérdés, hogy az a Sós Csaba is ott maradt összevont kapitányi szerepben, aki benne volt az előző időszak minden döntésében. Azt hittem, akkor újraosztják a feladatokat, nem így történt.

Hogy Sós Csaba akkor nem akart rólam nyilatkozni semmit, szép gesztus volt, de azért jót mondhatott volna. Mindegy.

– Árulást érzett? Internetes úszófórumokon közzétettek korábbi magánlevelezéseket is, amelyek egyikében Sós kapitány arról ír, „lavíroznia” kell a régiek és a Bienerth Gusztáv-féle új vezetés között.
– Nekem nem tisztem őt bármilyen szinten minősíteni, pontosan tudom, milyen feladatot vállalt az év elején. Ott van neki az ifjúsági és a felnőttszakág, a paralimpikonok, a nyílt vízi úszók és a TF. Hogy elárult volna engem, azt nem érzem. Az árult el inkább sokat, amikor azt nyilatkozta, hogy harminc éve arra várt, hogy szövetségi kapitány legyen. Amikor a Kiss László-ügy volt, és én lettem a kapitány, még előtte beszéltem Sós Csabával, mert úgy hallottam, hogy sokan agitálnak mellette. Ő akkor azt mondta, hogy mivel Gyárfás Tamás engem szeretne, és ezzel egyetért, legyek én. Még korábban, 2012 táján is megkereste Sós Csabát Gyárfás Tamás és Kiss László, hogy ha utóbbi visszavonul, nem akar-e kapitány lenni Sós, és ő erre igent mondott. 2016 tavaszán viszont a javamra visszalépett. Egy szó, mint száz, nincs bennem sértettség, nem is sokan látják át úgy az úszósportot, mint Sós Csaba.

– Egyértelműsödtek a válogatási elvek Sós alatt?
– Hogy is mondjam az általa meghirdetett válogatási elveket még én írtam le. Amikor kimentünk az olimpiára, már ki voltak dolgozva az év végi rövid pályás vb válogatási alapelvei, az év végén meg már az ideiek. Már akkor leírtuk például, hogy a budapesti világbajnokságon a minél nagyobb létszámú csapat elérése a cél, ezért nem a saját szigorú kvalifikációs időinket szabtuk indulási feltételül, hanem a FINA-éit. Volt aztán, ami viszont nem oldódott meg, az év elején a dubaji úszószövetség megszűnése miatt az ottani edzőtábor ellehetetlenülése, ehelyett azóta sem született megoldás. Ez azért rossz, mert az érintett 12 év fölötti korosztályt ilyenekkel lehet motiválni.

– 12 éves gyerekeket?
– Nézze! Természetesen volt a szakmában ellenállás, hogy ha ilyen kicsi gyerekeket Dubajba viszünk, mit adunk majd később Jött a sablonszöveg, hogy annak idején mi örültünk, ha lementünk Gyulára. Akkor még nem volt minden gyereknek mobiltelefonja, más világ volt. A jövő bajnokai program egyébként visszanyúl a Széchy Tamás fémjelezte programra, emlékszem, minden hónap első szombatján időre úsztunk.

Az Öreg (Széchy Tamás, az úszópápa – a szerk.) csokoládészinteket határozott meg, amelyek nem is voltak rossz időeredmények. Aki megúszta, kapott csokoládét. Aztán voltak a köpenyszintek, már nemzetközi szinten is komoly idők, aki azt megúszta, megkapta egy-egy korábbi nagy versenyző szakadt, ócska köpenyét. Hihetetlen motivációt jelentett ez akkor.

Most nem ez van, most jó felszerelés van, különbuszok és Dubaj.

– Azért kérdeztem a válogatási rendszerről, mert a windsori rövid pályás világbajnokságon volt egy bizonyos Gyurta-affér, amely abból adódott, hogy nem volt minden egyértelmű.
– Az úgy kezdődött, hogy épp tartottam az edzőbizottsági ülésre, ahol Gyurta Gergely windsori szerepléséről is kellett volna egyeztetnünk.

Egyszer csak felhívott az újpesti szakosztályelnök Gyurta „papa”, és azt mondta, hogy „meg ne próbáld!”.

Ezzel arra utalt, hogy Gege (Gyurta Gergely – a szerk.) megúszta a 400 méter vegyes és az 1500 m gyors szintjét, és mindkettőben el kell őt indítani. Viszont egymás után volt a programban e két nehéz szám, ezért hajlottam arra, hogy csak az egyik számban induljon. Az viszont biztos, hogy bár lehet véleménye egy versenyző édesapjának vagy egy szakosztályelnöknek, a kérdésben legfeljebb a versenyzővel vagy az edzőjével kell egyeztetni. Feldúltan érkeztem az ülésre, arra készültem, hogy csak 1500 gyorson indítjuk, amelyen nagyobb esélyei voltak. Meghallgattam minden véleményt, végül pedig elindulhatott mindkét versenyen. Volt joga Gegének hozzá, csak nem volt észszerű.

Közben pedig a bátyja is mondta, hogy „akkor majd máshogy fogunk beszélni”.

– Rögzítsük: mindkét számban döntőt úszhatott, de az egyikben a 6., a másikban a 7. helyen ért célba.
– Majd eldönti, hogy megérte-e ez így. Az edzőbizottság mellettem döntött, szóval nem csak én gondoltam észszerűtlennek az indulását.

– Rendeződött a viszony a Gyurta családdal?
– Gege olyan tisztességes, becsületes, szelíd gyerek, hogy nagyon. Danival pedig múlt héten is beszéltem a Tüske uszodában, mert szeretem, és kíváncsi vagyok, hogy mire képesek a külföldről hazatért Nagy Józseffel.

– És mik a hírek?
– Nézze, Széles Sándor és Gyurta Dániel története nagyon hosszú volt, de sosem volt felhőtlen, annak ellenére, hogy mindig annak volt beállítva. Ezt mindenki tudta, mégis mindannyiszor,

amikor Széles Sándort haza kellett hozni egy-egy versenyről, mert rosszul lett, a Gyurta család hirtelen mindig melléállt, akár a szövetséggel szemben is.

Ez már csak annak fényében is furcsa, amit nekem tavaly Gyurta Dániel edzője mondott a londoni Európa-bajnokság és a riói olimpia között: Széles Sándor azt mondta Dani edzői stábjának, hogy ha jól megy az olimpián, az az ő sikere, ha nem, az a többiek kudarca lesz Egy dolog vált biztossá, az olimpia után Dani nem akart Szélessel dolgozni, ilyen szempontból véletlen volt, hogy Nagy József hazajött. Persze az biztos, hogy ezen a történeten Nagy József csak bukhat, mert ha Gyurta Dániel a vb-n jól úszik, akkor az lesz, hogy eddig is jól úszott, ha meg nem, akkor „na, tessék!”. Látta a kihívást, és vállalta.

Sajnos Dani az elmúlt éveket nem versenyzéssel töltötte, és bár biztosan nem a 17. hely az övé, amelyen az olimpián végzett, azért már nem is ranglistavezető.

De tiszta szívemből remélem, hogy jól szerepel.

– Ez kicsit „egyrészt-másrészt” gondolkodás.
– Azért, mert valakivel nem értek egyet, még nem kell hogy elvigyen az érzelem.

Pont ez volt a Gyárfás Tamással való viszonyom egyik alapja: attól, mert mindenki ki akarta nyírni, még tartom, hogy nincs nála jobb személy a Magyar Úszó Szövetség élére.

Nem tudom, milyen szempontok érvényesülnek egy ilyen döntésben, amikor arról van szó, hogy legyen-e örökös tiszteletbeli elnök Gyárfásból, de mindenki ül, mint a sült hal.

– Nem lehet, hogy a politika túlzott befolyása a többi sportági szövetség után a MÚSZ-ba is megérkezett, és ezért nem akart senki már az elején szembeszállni egy, a kormányoldal felől jött elnökkel?
– Amikor Bienerth Gusztáv aspirált, meghívott engem egy beszélgetésre. Azt mondtam neki, hogy bátran támaszkodjon Gyárfás Tamásra, a kettejük közti viszony lehetne felhőtlen is. Egy 23 éves tapasztalattal bíró, világviszonylatban is komoly sportdiplomáciai potenciálú vezető segítségével mindenre képes lehet!

Javasoltam neki, hogy ne Gyárfással szemben határozza meg magát.

– És mit mondott?
– Folyamatosan minden nyilatkozatában az köszön vissza, hogy bezzeg így, meg bezzeg úgy. Ez nem jó. A kisebb döntéseiben is visszatükröződik ez, például amikor Csurka Gergelyt nem jelölte a médiabizottságba, és helyette senkit sem. Ez nagy hiba, pozícióvesztés. És halljuk ezeket a pufogtatásokat, hogy kihullanak a csontvázak, hát nem fog kihullani semmi. Fél éve tart a vizsgálat, és nem találtak semmit. Hogy a politika hogyan avatkozott bele a folyamat egészébe, nem tisztem megítélni, egy biztos, Bienerth Gusztáv „valahonnan” előkerült. Úgy látom, nincs köze az úszósporthoz, bár ettől még lehetne jó vezető, és azzal, hogy Gyárfás Tamással rossz a viszonya, nem tesz túl jót a sportágnak, és a vb előtt ilyen kevéssel sem arról kellene beszélni, hogy milyen visszaélések történhettek, ez méltatlan!

– Feloldható ez a helyzet anélkül, hogy az egyik fél kiszállna a „játékból”?
– Vagy az történik, hogy kibékülnek De nem hiszem. És ott van a történetnek az a szereplője, akivel kezdtük a beszélgetést:

Hosszú Katinka, akiről nem tudjuk, kivel milyen viszonyban van, csak sejtjük. Tegyük fel, nem elégedett Bienerth Gusztávval. Akkor leváltják őt, és ha az sem tetszik, aki jön, akkor azt is?

Azt sem tudjuk, hogy mik a tervei a nemzetközi úszóéletben vagy a magyarországi sportvezetésben. Ezek sarkalatos kérdések, mert Katinka kihagyhatatlan tényező. Ha kihagyják, annak következményei lesznek.

– A májusi úszóközgyűlést végigkövetve azért nehezen elképzelhető, hogy sokáig pozícióban marad egy olyan vezető, akinek a javaslatait titkos szavazáson 75 százalékos többséggel söprik félre
– Ezt a sors majd eldönti. Most itt nagyon örül mindenki a titkos szavazásnak, de azért az átláthatóságot jelentősen csökkentette, hogy nincs tévés közvetítés a közgyűlésről, a MÚSZ tévéjét pedig megszüntette az új vezetés. Magam két arcát látom Bienerth Gusztávnak. Az egyik jár-kel mindenhol, és azt mondja, hogy minden nagyon rendben van, a másik, amit hall vissza az ember különböző helyekről, hogy nem lesz ez jó így. Jelzésértékű pillanat volt, amikor a két héttel ezelőtti vatikáni látogatáskor azt a látszatot keltették, hogy csak a magyar úszóküldöttséget fogadta a pápa, miközben az történt, hogy a római úszóverseny résztvevői elmehettek a szentatyához. Két lépcsőben derült ki, hogy nem úgy volt, ahogy közölték. Szerencsétlen dolog ez, olyan világban vagyunk, ahol úgyis mindenről két perc alatt kiderül az igazság. Arról nem is beszélve, hogy a híradásokból már valahogy Gyárfás Tamást is kihagyták.

– Ússzunk egy kicsit még a végén! Mi lesz a medencében július utolsó hetében?
– Azt szeretném, hogy minden álmunk, ami az olimpián volt, valóra váljon. Túl Katinka győzelmein Cseh Lászlótól, Kenderesi Tamástól, Kapás Boglárkától érmet szeretnék, rajtuk kívül pedig van két ember és két váltó, amely sikeres lehet. Verrasztó Dávid, Szilágyi Liliána, a férfivegyesváltó és a női 4×200-as gyorsváltó.