A kalapács, amelyet sarló nélkül szeretünk

Száz éve született Németh Imre. Továbbra is virágzik Magyarországon a dobókultúra.

Arday Attila
2017. 09. 23. 9:35
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Száz éve, 1917. szeptember 23-án született Kassán Németh Imre, és vele megszületett Magyarországon egy olyan dobókultúra, amely napjainkban is virágzik. Az atlétikában szerzett tíz olimpiai aranyunk felét a kalapácsvetők szerezték, kettőt a gerelyhajítók, egyet Bauer Rudolf révén diszkoszvető. Utóbbi győzelem annyiban kilóg a többi közül, hogy még 1900-ban jött össze, a többi a második világháború utáni időszak terméke.

Az első szikrát a háború évei adták, lángolt már a fél világ, de itthon még éppen béke uralkodott, amikor Sepp Christmann Németországból hazánkba jött továbbképezni a dobóatlétáinkat. Tőle tanulta a lényeget Németh Imre és edzője, Balogh Lajos. Németh Imre 1948-ban előbb világrekordot ért el a kalapáccsal (59,02), majd megnyerte a londoni olimpiát. Innentől kezdve jöttek újra meg újra a fiatalabbak, átvették a stafétát. Csermák József 1952-ben Helsinkiben 60 méter fölé vitte a rekordot, Zsivótzky Gyula a hatvanas években már hetvenhárom méternél tartott. Legutóbbi két olimpiai címünkhöz már 80 méter fölötti dobás kellett Kiss Balázstól, illetve Pars Krisztiántól.

Németh Imre nyomába más dobószerrel lépett saját fia, Németh Miklós. Ez köszönhető Koltai Jenő edzőnek, aki analitikus szemléletmódjával a hatvanas években a magyar gerelyhajítást feltette a világtérképre. Az ő tanítványai közül nőtt ki Kulcsár Gergely, egy ötkarikás ezüst és két bronz tulajdonosa, Németh Angéla, Mexikó olimpiai bajnoka, illetve Németh Miklós, Montreal győztese – őt közvetlenül a nyári játékokra már Kulcsár Gergely készítette fel.

A nyolcvanas években mintha megszakadt volna a folytonosság, a látványos dobósikerek eltűntek. De csak átmenetileg. Mint később kiderült, a magyar atlétikában a Németh név továbbra is nyerő volt, ha nem a pályán, akkor edzőként. A pápai születésű Koltai Jenő után ugyanis feltűnt még egy „Dobópápa” Magyarországon, a szombathelyi Németh Pál becenévként ezt az elismerést kapta. Őt is a sokoldalúság jellemezte már sportolóként is, a kosárlabdázó évei után egyszerre volt röplabdajátékos és kalapácsvető – ez ma már elképzelhetetlen. Edzőként megalkotott egy rendszert, amelynek köszönhetően 1990-től hazánk visszatért a kalapácsvetés nagyhatalmai közé. Tanítványai közül Gécsek Tibor, továbbá fia, Németh Zsolt, illetve a diszkoszvető Horváth Attila is világbajnoki érmes lett, Gécsek Tibor 1998-ban Budapesten szerzett Európa-bajnoki címet, megelőzve az akkori olimpiai címvédő Kiss Balázst, aki amerikai tanulmányai idején nyerte kalapáccsal Magyarország kilencedik ötkarikás aranyát. A tizedikre kellett utána várni, de megszületett: 2012-ben Pars Krisztián, Németh Pál és Németh Zsolt tanítványa nyert Londonban.

A dobókultúra pedig továbbra is él és virul itthon. A kalapácsvetés, amely a skót felföldiek népjátéka a XVIII. század óta, Halász Bencével, a szombathelyiek junior-világbajnokával maradhat magyar sikerszám, és újra az lehet a gerelyhajítás is Rivasz-Tóth Norberttel, a szolnokiak utánpótlás Európa-bajnokával. Márton Anita a mai súlylökés egyik legnagyobb alakja – a diszkosszal keressük még régi dicsőségünket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.