Nem vagyunk gépek, mi sem mindig ugyanúgy kelünk fel, és nem ugyanolyan lelkiállapotban lépünk pályára.
Én ráadásul elég őszinte ember vagyok, sokszor látszanak rajtam az érzelmeim is. Emocionális versenyzőnek tartom magam, aki nem tartja magában az érzelmeit. A pályán is látszik rajtam, éppen hogy érzem magam, ami megnyilvánulhat egy-egy mosolyban vagy egy biztató kiáltásban, szóval hallatom a hangom a pályán.”
Elmondta, „párost csak azért játszom, hogy segítse az egyéni játékom fejlődését. Egyéniben szeretnék egyre jobb és jobb lenni, a párost is ennek rendelem alá. Persze jó érzés, hogy a közvetlen elit tagja vagyok párosban, de ezt csak a céljaim elérésének eszközeként kezelem”.
